Haza felé tartottunk mikor hirtelen Balázs megállt.
-Még nem értünk oda.-mondtam neki, de ő csak mosolygott.Egyre csak közeledett hozzám.
-Hééj hagyjál már..-mondtam és elkezdtem hátrálni.Utánam lépett és nagyon erősen megszorította a vállam.
-Engedj e..-de ekkor erőszakosan megcsókolt.
-Hagyjál már békén.-próbáltam menekülni, de neki lökött a falnak.
-Nee hagyjál..segítsééég segítséég.-sikítottam és már zokogtam.Újra megcsókolt nagyon erőszakosan és közben a pólóm alá nyúlt.Megpróbáltam ellökni magamtól de lefogta a kezem.A számról lejjebb haladt és a nyakamat kezdte el csókolgatni.A keze egyre följebb siklott a pólóm alatt.
-Segítsééég....ne...neeeeee.-sikítottam torkom szakadtából.Könnyeim szakadatlanul ömlöttek.
-Elhallgass ribanc.-üvöltözte.Megfordított és nagyon erősen a falhoz lökött.A fejemet úgy bevágtam hogy éreztem ahogyan a vér lefolyik az arcomról.Ekkor éreztem hogy valaki letépi rólam azt az állatott.
-Hagyd békén.-hallottam magam mögött egy ismerős és dühös hangot.
-Te csak ne szólj bele hogy mit csináljak.-acsargott Balázs.Megfordultam és láttam hogy Krisztián leüti Balázst.Még mindig a falhoz szorulva bőgtem és a fejemet fogtam ahol vérzett a szemöldököm felett kicsivel.Aztán Balázs elment vérző szájjal.Krisztián felém tartott.
- Jézuusoom mit művelt veled ez az állat,-nézett rám és a kézével a vérző fejemet vizsgálgatta.
-Gyűlöööölömmm.-zokogtam és zokogva Krisztián nyakába borultam.
-Nincs  semmi baj..Csssss ne sírj.-simogatta a hátam.
-Ho-hogyan találtál meg?-kérdeztem dadogva.
-Hallottam hogy valaki sikítozik és azonnal ide jöttem.-mondta.
-Köszönöm..-suttogtam.
-Ezt nem kell megköszönni....nagyon vérzik a fejed.-mondta aggódóan.
-Tudom nagyon fáj...-mondtam és még mindig csorogtak a könnyeim.Krisz előhalászott a zsebéből egy zsepit és rárakta a fejemre.De a zsepi pár perc múlva teljesen átázott és olyan volt mintha vérpiros lenne az eredeti színe.
-Gyere hazakísérlek....Merre laksz?-kérdezte.Megmutattam hogy merre és engedte hogy rátámaszkodjak.
-Jaaj a fejem..nagyon szédülök.-mondtam és elkezdtem kóvályogni.
-Várj felhívom a szüleidet mi a telefonszámuk?-kérdezte Sp.
-Nee csak azt nee...kérlek ne mond ezt el senkinek.-mondtam neki hirtelen.
-De hát Klaudia ez nagyon súlyos dolog fel kell jelenteni azt a szemét ládát.-mondta Krisz.
-Ígérd meg hogy nem mondod el senkinek főleg nem Dükinek.-fordultam felé.
-És a szüleid?-kérdezte komolyan.
-Nem mondom el nekik..hazudni fogok azt mondom majd hogy legurultam a lépcsőn és bevertem a fejem.-mondtam neki.
-De ez nem szép dolog főleg ilyen súlyos üggyel.-mondta.
-Tudom de ha elmondom akkor abból nagyon nagy botrány lesz.-mondtam és közben letöröltem a könnyeim.
-De ha szabad kérdeznem mit kerestél ott azzal a fiúval?-kérdezte.
-Hát a barátnőimmel bulizni mentünk a Pinkbe és ott ismerkedtem meg vele.Elsőnek nagyon kedves volt, de viszont nyomulós is és én haza akartam jönni és felajánlotta hogy haza kísér aztán útközben megállt és ...és-ekkor kitört belőlem a zokogás.Krisztián oda húzott magához és nagyon szorosan ölelt.
-Ha nem jössz akkor bele gondolni sem merek hogy mi történt volna.-szipogtam.
-Nem szabad erre gondolni.nyugi ne sírj.-mondta.Megálltunk mert megérkeztünk a házunk elé.
-Biztos nem mondod meg az igazt?-kérdezte Krisztián.
-Nem!!.....és ne haragudj hogy összevéreztem a fejemmel a pólódat.Majd veszek neked egyet.-mondtam mert Krisztián pólója a nyakán rettentően véres volt.
-Kit érdekel a póló.Egy póló nem a világ vége.-mosolygott.
-Aszt hiszem hogy most bemegyek.-mondtam.
-Oké és legközelebb nagyon vigyázz magadra.-mondta Krisztián.
-Oké megpróbálok.-mosolyogtam.Gyorsan letöröltem a könnycseppjeimet és benyitottam.
-Szia kicsim azt hittem hogy még bulizol.....Atyaúristen mit műveltél a fejeddel?-kérdezte nagyon ijedten anyu és elkezdte vizsgálgatni a sebet.
-Semmit csak elestem és nagyon bevertem a lépcsőbe.-hazudtam.
-Rettentően mély a seb.Gyere bemegyünk az ügyeletre.-mondta anyu és felvette a táskát.
-De anyu erre semmi szükség.-mondtam.Megnéztem a tükörbe magam.Hát bizarr egy látvány.a fél hajam véres és az egész fejem maszatos.Vízzel lemostam a fejem és már sokkal jobb volt.Anyu bevitt az esti ügyeletre ahol kiderült hogy össze kell varrni a fejem.Háát csodás.Egy másik kórterembe ahova anyu nem jöhetett be össze varrták a fejem pár öltéssel.
-Ha nagyon fáj a feje kisasszony akkor ebből a gyógyszerből vegyen be egy darabot.-mondta a doki mikor már kint álltunk anyuval.
-Rendben-válaszoltam.
-Pár hét múlva vissza jöhetnek hogy kivegyük a varratokat.-mondta.
-Akkor pár hét múlva ide jöjjünk vissza?-kérdezte anyu.
-Igen ide.Viszlát.-köszönt el.
-Viszont látásra.-köszöntem el.Mikor anyuval haza értünk én rögtön elmentem lefeküdni.Bele se mertem pillantani a tükörbe biztos nagyon csúnyán nézhettem ki.Mikor megfürödtem utána lekiabáltam anyunak hogy holnap nem megyek suliba.
-Anyu nem baj ha holnap inkább itthon maradok pihenni?-kérdeztem.
-Nem persze, hogy nem.Itthon maradjak veled?-kérdezte anya.
-Nem nem kell menj csak dolgozni...na megyek mert fáradt vagyok jó éjt.-köszöntem el.
-Jó éjt kincsem.-mondta anyu.Éjjel arra ébredtem fel hogy zokogok az ágyban.Az álmomban ugyan az történt mint este.Éreztem hogy ez az álom eléggé sokáig fog kisérteni.
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2010.08.09. 12:35 Petraaaa  Szija Ez a legjobb rész,csak így tovább!Grt Puszii Petra