|
2. fejezet
2010.08.14. 10:13
Mikor elmeséltem Barbinak a Martinos ügyet, hogy akaratom ellenére megerőszakolt a haverjai előtt, csak hogy felcsapjon előttük, elképedve halgatta végig a sztorit.
- Úristen! Hogy tehetett ilyet ez a barom? -kérdezte.
- Hát fogalmam sincs, én próbáltam ellenkezni, de ő erősebb volt nállam és így hát... -feleltem búsan.
- Nagyon sajnálom ezt az egészet... Igazán! -mondta, majd megölelt.
- Köszönöm. -mondtam halkan.
Repülés közbe mindent/mindenkit kibeszéltünk, így már nagyon nem is volt közös témánk, ezért egy kicsit elszundítottam. Pár óra múlva Barbi ébresztett, hogy Budapesten vagyunk, erre én nagyon megörültem...
- Ó, de csodaszép ez a főváros! Még sohasem voltam itt! -mondtam elképedve.
Miután kiszálltunk a gépből hívtunk egy taxit, ami pár perc alatt ott volt a reptéren, és kiszállított mindkettőnket a V. és a IV. kerületbe.
- Örülök hogy megismerhettelek! -mondta Barbi, miután kitette őt a taxi a V. kerületnél.
- Én is nagyon örülök! Esetleg megadnád a telefonszámodat, hogy tudjunk egyeztetni, hogyha találkozni szeretnénk valahol? -érdeklődtem.
- Persze, itt is van! -majd leírtuk egymás telefonszámát egy cetlire.
- Akkor szia csajszi! -köszönt el.
- Szia!
Mikor kitett a taxi gyorsan kifizettem, megkerestem az albérletet, és az ajtóba természetesen már ott ált a tulaj hogy odadja a kulcsokat, és egy kicsit körbevezessen a lakásba, illetve mondjon pár szót a Fővárosról. Miután elment gyorsan ledobtam a cuccaimat az ágyamra, és bekapcsoltam a laptopomat, gondoltam felmegyek msn-re, és megnézem az egyéb közösségi portálokat... Msn -en persze azonnal rámírt Martin...
- Szia kicsim!
- Szia. Ezerszer megmondtam már hogy haggy békén, nem akarok tőled semmit, és amit velem tettél az megbocsájthatatlan. És ha egyébként ezekkel a nyáladzzó szövegekkel akarsz nálam felcsapni, akkor jobb hogyha tudod, hogy rossz ajtón kopogtatsz! Lépj már túl rajta! -azzal letöröltem.
Elegem volt már belőle... Minden egyes nap, vagy amikor csak fel mentem msn -re, folyton csak zaklatott, és nem képes felfogni hogy köztünk mindennek vége már, és még csak barátok sem leszünk. De végül is megkönyebbülten kapcsoltam ki a gépemet, és dőltem le az ágyamra, letudva azzal, hogy Martin többé már nem zaklathat...
Másnap reggel 10 órakor keltem fel, annyira elszenderedtem az éjszaka hogy még fürdeni is elfelejtettem. Gyorsan felkaptam egy törölközőt, és a zuhany felé vettem az irányt. Miután megfürödtem láttam, hogy a konyhaszekrényben egy szem kávé sincs, ezért gondoltam így legalább a fővárossal is ismerkedem egy kicsit, elmegyek a Tesco -ba. Hát hosszas keresgélés után végre rátaláltam a boltra, és egyenesen befelé vettem az irányt. Vettem ezt-azt ami csak a konyhába kellhet, zacskós levest, ugye az elmaradhatatlan kávét, és persze egy tábla csokit is... Mikor hazaértem berendeztem a saját ízlésem szerint a konyhát, és gyorsba összedobtam valami kaját estére, majd felhívtam Barbit.
- Szia Barbi, itt Timi! -köszöntem.
- Ó szia, hogy halad a berendezkedés? -érdeklődött.
- Minden remekül megy, most voltam vásárolni is a konyhába, mivel rájöttem hogy egy csepp kaja sincs... -feleltem.
- Rendben akkor.
- És te? Mit csinálsz? -kérdeztem.
- Ó hogy én, épp vasalok. -nevetett fel.
- Akkor nem érsz rá ma este átjönni egy vacsira? -kérdeztem lehangolva.
- Őőő, de az attól függ hány órakor... -felelt.
- Mondjuk 7 -kor? -kérdeztem.
- Nekem oké...
- Mennyi is most az idő? -kérdezte Barbi.
- 6 óra, miért?
- Ó, akkor van még 1 órám elkészülődni... Szuper! -vágta rá, majd felnevetett.
- Na akkor most én leteszem szerintem, megyek tovább főzök, mielőtt még leégetek valamit... -mondtam.
- Rendben, szia!
- Szia! -azzal letettem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó