|
2.Rész
2010.09.23. 15:38
Reggel nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és letusoltam, hogy frissebb legyek. Miután ez megvolt, lementem apuhoz reggelizni.
- szia kicsim. Hogy aludtál?
- ááh rémesen. Mi a kaja?
- szalonnás tojásrántotta.
- egy tojást kérek.
- okés. Réka menj el Csillával megvenni az új könyveket a suliba. Megbeszéltem anyukájával.
- oks. Mikor?
- hát még ma. – mondta, miközben odanyújtotta a kaját.
- remek. – dünnyögtem, miközben elkezdtem enni. 2 perc alatt bevágtam a kaját, és felhívtam Csillát. Megbeszéltük, hogy a könyvtár előtt találkozunk, majd felvettem a convers cipőmet, vettem magamhoz pénzt, és elindultam. Nem tartott sokáig az út, mivel csak öt utcával kellett arrébb sétálni. Bementünk, megvettük a könyveket és indultunk haza. Felmentem twitterre, kiírtam, hogy megvannak a könyvek, majd megnéztem egy filmet DVD-n. Mikor vége lett bekötöttem a könyveket és a füzeteket, majd lementem ebédelni. Miközben ettem, apuval beszélgettem.
- hűűűű apu láttam egy tök jó cipőt a West end-be – mondtam vigyorogva, mire apám vette az adást.
- mennyi kell? – kérdezte, majd elkezdett kutakodni a pénztárcájában.
- hááát 30.
- mennyi?
- jaa elfelejtettem. Ruhát, meg fülbevalót is láttam – mondtam nevetve.
- ahha persze. Majd ha te dolgozol. – mondta, és visszarakta a pénzt a helyére.
- apaaaaa! Lécciiiiiiii léccciiiiiiiii – mondtam kutyapofival az arcomon, mert tudom, hogy attól mindig meglágyul.
- na jóó. – mondta, miközben átnyújtott egy húszast, és egy tízest.
- köszikee – mondtam, miközben felálltam, és egy puszit nyomtam az arcára. – majd jövök. – mondtam, és már kint is voltam. Busszal elmentem a westend-ig, majd bementem a cipőboltba. Megvettem álmaim cipőjét, majd bementem pár ruha boltba is. A New Yorker-ben nagyon sok jó cucc volt, alig tudtam választani közülük. Bementem a Bijou B-be is, egy fülbevaló helyett 5-öt vettem, mert találtam egy kétezrest a zsebemben. Szatyrokkal indultam hazafelé, mikor majdnem belém jött egy fekete alfa romeo, nagyon megijedtem, de szerencsére nem lett semmi baj. Mikor eljutott az agyamig, hogy mi történhetett volna, már nyitottam is a számat, hogy beszóljak a sofőrnek, de mikor megláttam az arcát le esett az állam. SP állt előttem bocsánatkérően, és már jött is felém, hogy megnézze nem esett-e bajom. Én csak álltam még mindig tátott szájjal, és a csomagok is kiestek a kezemből, ő meg értetlenül nézett.
- szia. Ne haragudj jól vagy?
- se-semmi bajom, köszi.
- akkor jó. Hazavigyelek? Látom sok szatyrod van…
- kössz nem. Elbírom. Ennyi mozgás kell amúgy is. Mennem kell…. Szia – hadartam, gyorsan megfogtam a csomagokat, és nagy léptekkel elindultam. Egész úton azon gondolkoztam, hogy ez hogy történhetett… majd hazaértem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó