Mikor hazaértem, gyorsan megírtam a házit, majd lementem apuhoz nassolni egy kicsit.

- na mi volt ma a suliban? – kérdezte, miközben egy tábla csokit majszolt.

- úgy sem hiszed el. – mondtam unottan turkálva a chipsemben.

- de elhiszem. Csak mondd már. – mondta izgatottan.

- hát jó. Beleütköztem SP-be, és fogalmam sincs, hogy hogy került a sulinkba. – hadartam.

- tényleg? De hogy?

- hát tele volt a kezem, nem láttam magam elé, és beleütköztem. Na – hadartam ismét.

- okés. Öö te figyelj… - mondta komolyabban, és meg kissé megijedtem.

- mi van? – kérdeztem remegő hangon.

- nem tudom fizetni a rezsit, el kell költöznünk.

- de-de én… én nem akarok!

- muszáj lesz. Már ki is néztem egy lakást a városban. Ha gondolod, elmehetünk, megmutatom.

- hát oké…- húztam el a számat.

- na akkor mehetünk? – pattant fel a székről.

- hát felőlem oké. – mondtam, és elindultunk. Az út nem volt hosszú, és dugóba sem keveredtünk. A szomszéd háztömb kapuja nagyon ismerős volt, oda is mentem megnézni. Hirtelen nem ugrott be, de biztos voltam benne, hogy láttam már valahol. Vállat voltam, és követtem aput. A lakás szép tiszta volt, bár tágasnak nem mondhatnám. Végül is meg voltam elégedve apu döntésével, így hagytam, hogy magával húzzon az ár. Nem sokkal később már be is költöztünk, kidekoráltam a szobámat, és mikor kész lettünk apu mondta, hogy fel kéne tölteni a hűtőt. Lementem a közeli boltba, majd utána visszamentem a szomszédos háztömbhöz. Nézegettem egy darabig, majd nagy erővel kinyílt az ajtó, és ellökött.

- jézusom jól vagy? – kérdezte aggódva a srác.

- igen, semmi bajom. – mondta gúnyosan.

- nem téged láttalak múltkor abban a középsuliban?

- de, Garami Réka vagyok. Téged már ismerlek.

- Éder Krisztián. – nyújtott kezet. Én még mindig a földön ültem, és felsegített.

- apropó. Te mit kerestél a sulimban? Úgy tudtam, hogy egyetemre jársz…

- hát dolgom volt. – kacsintott.

- öö oké, de ha most nem haragszol, ezt fel kell vinnem apunak.

- nem. Várj.. te itt laksz? – kérdezte széles vigyorral az arcán.

- igen, itt. Most már. – tettem hozzá.

- na az nagyszerű! Akkor gondolom még látjuk egymást. Szia!

- igen, gondolom. Szia. – köszöntem én is el, majd felmentem apuhoz a kicsit megnyomódott kajákkal.

- te Réka. Ezek miért ilyen nyomik? Nem volt nálad elég pénz, vagy mi?- röhögött.

- ha-ha. Belém jöttek, és leestek a földre.

- értem. Oké, mindegy, így is ehetőek. – tette hozzá mosolyogva.

- na én megyek a szobámba csáá…

- oké – jött a válasz. Felmentem twitterre, facebook-ra, és msn-re. Twitteren láttam ezt a kiírást. :

Na, ma is sikeresen beleütköztem abba a lányba…

@ederkrisztian kicsit se fájt…
@Rekka_Breky bocsi :$
@ederkrisztian semmi baj (((:

Kikapcsoltam a laptopot, majd ledőltem aludni, hosszú, volt a nap.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 3 hozzászólás

1

2011.04.08. 20:06 Rebeka Folytad mert nagyon kíváncsi vagyok és marha jól írsz:)

2011.04.05. 16:13 Marika Ennek a sztorinak még lesz folytatása ?  Már féléve nincs új rész...

2011.04.05. 15:51 Barbyy nagyonjó rész lett :D

1