Fél éve voltam fent utoljára twitteren, ezért írtam pár sort.

„fluor_tomi és ő is így gondolja? :O”

„sissi_baby nem tudom. :D de szerintem igen ;)”

„fluor_tomi beszélj vele. Köszi”

Nem telt valami gyorsan az idő, ezért megnéztem, hogy miket is vettem, mert azok még mindig szatyrokban álltak. Mindent bepakoltam a szekrényembe, amiben már alig volt hely. Elégedetten nézegettem végig a ruháimat. Valamivel már vidámabb voltam mint tegnap. Lehet, hogy azért, mert végre van pár százalék esélyem Krisztiánnál, vagy azért, mert Tomi ennyire jó fej velem. Mindenesetre, bármelyik is legyen, nagyon jól esett egy kicsit mosolyogva mászkálni otthon és nem úgy, mint akinek feladták az utolsó kenetet.
A következő 1-2 nap végig ilyen kedvem volt. „Kibékültem” Krisztiánnal, bár nem tudom, hogy igazából ez egy összeveszés volt-e, hisz alig egy hete ismerem. Párszor ő is átjött Tomival. Nem értettem, hogy miért ilyen jó fejek velem. Ott van a munkájuk meg minden, és van pár ismerősöm, aki SP fan, egyik sem hallott olyanról, hogy átjárna a szomszéd csajhoz. Na mindegy, ez már az én bajom.
Egyik délután Krisztián csöngetett be hozzánk.
-szija –nyitottam ajtót neki –hát te? –vigyorogtam és arrébb álltam az ajtóból
-szia. Most nem megyek be, csak annyi, hogy este megyünk bulizni. Ha van kedved jöhetnél.- mosolygott
-az szuper. Oké. És mikorra legyek kész?
-mondjuk fél 11re –pillantott az órájára.
-oké. –vettem fel gyorsan a cipőmet.
-mi van? Hova sietsz? –nevetett.
-veszek egy normális ruhát. Nézd meg mi van a szekrényembe. Abba nem mehetek –nevettem vele együtt.
-westend? –mosolygott rám.
-elviszel? –néztem rá szép szemekkel.
-el! –húzott ki a lakásból. Bezártam az ajtót és követtem Krisztiánt. Nem állt meg a liftnél, hanem elindult lefelé a lépcsőn.
-na neeem. Én nem lépcsőzök. –nevettem
-dehogynem. –jött vissza és lerángatott a földszintig. Nevetve mentünk a kocsiig. Krisztián megállt egy kirakat előtt, én meg ott álltam a kocsi mellett, mert nem volt hajlandó kinyitni, hogy beülhessek.
-jönnél? –szóltam neki. Nem válaszolt, csak besétált a boltba. Nem volt kedvem utána rohangálni, se egyedül metrózgatni, ezért inkább megvártam amíg visszajön. Gyorsabban végzett, mint vártam. Megállt velem szembe és átnyújtott egy zacskót, amiben egy apró doboz volt. Ránéztem, majd kivettem és kinyitottam a dobozkát. Egy arany nyaklánc volt benne egy szíves medállal együtt. Ismét ránéztem, és elmosolyodtam.
-tetszik? –mosolygott.
-nagyon. És ez az…enyém? –kérdeztem. Bár féltem a választól. De ha nem lenne az enyém, minek mutatná meg? És miért kérdezné, hogy tetszik-e?
-igen. –mondta és egyre közelebb hajolt. Akarom én ezt?.....

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.