Míg ezeken gondolkoztam, oda is értünk, felmentünk a harmadikra…Már teljesen kész voltam…Épp hogy beértünk a lakásba, én a mellékhelyiséget céloztam meg…Igen, kicsit sokat ittam talán…

Megmosakodtam kicsit, majd kimentem a nappalinak nevezett részre…Nem volt valami nagy lakás…Egy kisebb nappali, ami egy kanapét, egy tévét ölel fel, onnan nyílik 2 szoba, gondolom hálók lehetnek….És még egy kimondottan fiús fürdőszoba, álló zuhanykabinnal…Fiús..Miért??? Egyrészt mert teljesen kék, meg persze mert tele van férfi-kellékekkel, és valami elég jó parfümöt is éreztem.

-          Jól vagy??? – kérdezted

-          Ahham…Megvagyok…Bár a fejem egy kissé fáj, asszem kezdem érezni a sok-sok színes koktél hatását…

-          Akkor… - kutattál a szekrényben – Ezt vedd be – nyújtottál oda valami gyógyszert és vizet

-          Köszi

 Mivel aludni egy percet se tudtam volna, de a lábamon már alig álltam, úgy döntöttem, inkább leülök az asztalhoz… Most volt időm körülnézni, főként ott ahol ültem…Egy kisebb konyha-rész is volt, amit eddig nem is vettem észre, bár szerintem ez nem sokat használt hely…Volt még egy erkély is, ahogy láttam, még növények is voltak kint….Kinéztem, nagyon sötét volt még mindig…

-          És…A karod hogy van??

-          Tűrhető, bár szerintem a csuklóm meg is rándulhatott, mikor elestem..

-          Mutasd csak – nézted a csuklóm, úgy mintha értenél hozzá….Bennem volt hogy megint beszólok, de inkább türtőztettem magam, mert végül is neked köszönhetek mindent..

-          Tudod mozgatni?? – kérdezted

-          Igen, bár kicsit fáj…

-          Akkor nem tört el, talán csak megrándult….Hozok rá hideg vizes borogatást, de később menj vele orvoshoz…

-          Oké, és köszi – néztem a szemedbe mikor visszajöttél

-          Nincs mit, bár én ugyebár nem vagyok orvos…Ennyi telik tőlem…

 Leültél mellém az asztalhoz, bár mondtam volna hogy menj csak aludni, de nem tettem..

-          Figyelj..Mindent köszi – hangsúlyoztam ki az első szót.. – Ha nem jöttél volna…Akkor…Hát nem is tudom…Nem tudom most mi lenne velem…A csodának köszönhetem hogy arra jártál…

-          Nem kell megköszönöd folyton…Ezt tettem volna, ha egy másik lány lett volna bajba…De mivel felismertem a hangod, így sokkal gyorsabban reagáltam és tettem amit kellett – mondtad

-          Amúgy nem is gondoltam, hogy te ilyen erős vagy, egy ilyen kölyök, és így lever egy izmosabb férfit – küldtem feléd egy mosolyt

-          Úgy látszik, használ az a heti 2-3 óra edzés, ami épp belefér…És nem vagyok kölyök, ezt kikérem magamnak, elmúltam 21

-          Igen??? 18nál többnek nem néztelek volna…De most már ezt is tudom….

-          Így van – ásítottál

-          Ohh… Ömmm…Én nem nagyon tudok aludni, de te nyugodtan menj csak, elleszek addig

-          Akkor maradok én is – erősködtél

-          Menj nyugodtan, nem teszek kárt a lakásba, és ha nem zavarok, akkor reggelig maradok…

-          Dehogy zavarsz.. Akkor hozok ki neked takarót, ha mégis aludni akarsz…Én pedig megyek aludni….

-          Oké, az jó lesz.

 Bementél a szobádba, én ösztönösen követtelek, de az ajtóban megtorpantam.

-          Gyere be nyugodtan – szóltál

-          Jah, jó, csak nem akartam begyalogolni a privát szférádba

-          Nyugodtan körül nézhetsz, de a Comet – gömbjeimet hagyd a helyén – nevettél

-          Alap..

 Egy egész nagynak mondható szoba volt… Egy nagy franciaágy a közepén…Igen, természetesen eszembe jutott, hogy hány kis buta-szőke ” járt” már benne… Az egyik sarokban, ami nagyon észrevehető volt, egy szintetizátor vagy zongora ált… Mellettem egy halom papír, gondolom dalszövegek lehettek… Természetesen - mint nagyjából minden embert – érdekelt, hogy mikről szólhatnak, és mivel épp nem voltál a szobában, így odaléptem és a legfelsőt elvettem…

 ” Ki ez a lány?? Kicsit jobb, kicsit szebb, kicsit más. Ki ez a lány?? Olyan vad s ez a test, kicsinál. Ki ez a lány?” Csak ennyit tudtam elolvasni, mert hallottam hogy befele jössz a szobába.

-          Raktam ki egy párnát meg egy takarót a kanapéra - mondtad

-          Kösz. Akkor neked jó éjt.

-          Kösz.. mondanám hogy neked is, de háát…

-          Nah szia – húztam be az ajtót.

 Kimentem, leültem a kanapéra….Gondolkoztam…Sok mindenen…Először is, a legnagyobb gondon, hogy Ábel a fiúkat szereti…Nagyon túlreagáltam az egészet…De hát, ha már belehabarodtam??? Jó, rendben, reggel, vagy délelőtt, mikor hazamegyek, fel kell hívnom, mert túlságosan felkaptam a vizet, és végül is attól még lehetünk barátok, sőt…Azt mondják hogy a lánynak a legjobb barátja legtöbbször buzi…És azért jó, mert végül is egy férfi, de akár szívesen elmegy veled vásárolni vagy bárhova, ahova egy pasit nem vinnél…

 A másik ez az egész…Ami este történt…Ha nem lett volna ott Krisztián akkor….Hát igen, ki tudja, mi lett volna velem….Mialatt ezen gondolkoztam, elnyomott az álom….

 ” Hagyjon mááár, ne bántson, engedjen eeeel…Valakiii, segítséééééég” – riadtam fel

-          Réka, mi történt – szaladtál oda

-          Vala…valami rémálom…vagy….nemtudom, de nagyon féélek.. – sírtam

-          Nah, nyugi…Nem történt semmi, itt vagyok, nyugi – öleltél át

 Úgy tíz perce ülhettünk a kanapén, öleltél még mindig

-          Jobban vagy?? – kérdezted

-          Most már jobban…És, bocs hogy felkeltettelek

-          Jajh, ne hülyéskedj, semmi baj… Asszem csinálok kávét, aludni már nem nagyon fogok vagyis fogunk.. – mondtad – Te is kérsz??

-          Igen

 Nem sokkal később már itt is voltál a kávékkal…Jó forró volt, jól esett..

-          Hány óra van?? – kérdeztem

-          6,30 – néztél a Nooka-ra, amiről én sosem értettem, hogy lehet leolvasni az időt

-          Akkor lassan hazamegyek, gondolom neked is van még dolgod

-          Nem zavarsz – válaszoltál azonnal

-          Jó, értem, de nem akarok a terhedre se lenni..

-          Te tudod

 Még egy kicsit elidőztem a fürdőben, kicsit összeszedtem magam, majd elkezdtem haza készülődni.

-          Még egyszer köszi az egészet…Azt hogy jókor voltál jó helyen és segítettél, meg hogy itt maradhattam éjszakára kicsit…- mondtam miközben felhúztam a cipőm

-          Hazaviszlek…Persze ha elfogadod – mondtad

-          Elfogadom

 Felvettem a cipőm, összeszedtem a cuccaim majd kiléptünk az ajtón… Eléggé hűvös volt, rajtam pedig semmilyen hosszú felső nem volt…

-          Tessék – adtad rám a kabátod – Azt hiszem, te jobban fázol mint én

-          Köszi – csak ennyit válaszoltam

 Kiértünk az utcára…A levegő elég hűvös volt, bár mit vártam, hiszen már november van…A madarak csicsergését lehetett csak hallani, meg persze pár kocsi hangját, mert vannak akik már dolgozni indulnak…Viszont emberek nem voltak az utcán. Először furcsálltam, de rájöttem, hogy szombat van.

-          Nem lenne baj, ha inkább gyalog mennék??? És akkor nem kell feleslegesen fáradnod, nyugodtan maradhatsz itthon…

-          Ennyire le akarsz rázni?? Ha bajod van velem, akkor mondd meg egyenesen, elfogadom, nem bírhat mindenki…

-          Akkor elmondom – néztem a szemedbe, ami kicsit álmoskás, de még így is hihetetlenül szép volt – Nincs semmi bajom veled…Vagyis volt…Ma éjszakáig…Mert ugye megvoltak az előítéleteim blabla.. viszont most kicsit csalódás voltál nekem…Kifejezetten pozitív csalódás…Törődsz az emberekkel és tudsz rendes is lenni, legalábbis ahogy én látom…Szóval semmi bajom nincs veled már szinte….Csak ki akarom szellőztetni a fejem….De ha ennyire akarsz, hát akkor kísérj el.

-          Okéééés – csillant fel a szemed…

 Elindultunk, és igaz hogy 7 óra volt, de még mindig elég hűvös volt, így szerencse hogy kölcsönkaptam a kabátod.. Csöndben mentünk egymás mellett, ami egy kicsit már idegesített, így feldobtam egy témát…

-          És.. Mi vett rá hogy zenélni kezdj?? – kérdeztem

-          Hát nem tudom…Végül is annyi hogy az élményeimből, akár rossz akár jó, valahogy mindig dalszöveg lett…És először még csak a rappes közegbe mozogtam, majd később el kezdtem írni dallamosabb nótákat, és ehhez klip született, és így be is kerültem az úgynevezett ”mainstream” közegbe… És végül is ez egy hobbinak indult, mondhatjuk az hogy most is az csak most már több ezer ember ismeri rajtam kívül a számaim… - mondtad

-          Ez annyira betanultnak tűnt most…

-          Végül is…Nem betanult, de mindenhol ez az elő kérdés, és már szinte meg van bennem ez az egész szöveg ,a válaszok a gyakran feltett kérdésekre, és most már ez csak úgy jön…

-          Uncsi lehet hogy mindig megkérdezik….

-          Kicsit, de ez ezzel jár – mosolyogtál

-          És akkor most tényleg te írod a dalszövegeidet??? Mert háát…

-          Igen, én, teljes mértékben…A megélt dolgokból táplálkozom, főleg a szakítás, megcsalás ilyesmi témák….

-          Az jó…Mármint hogy van miről írnod, még ha az negatív dolog is…Nah itt is vagyunk – mutattam a házra

-          Rendben.. Akkor.. Majd még biztos találkozunk…Szia

-          Szia – adtam egy puszit az arcodra

 Elpirultál, látszott…Még intettem egyet neked, majd bementem a lakásba…Lepakoltam a cuccaim, majd engedtem egy forró fürdőt…Beültem, és mialatt relaxáltam, felhívtam Brigit…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.