12. fejezet (kapj el!)
2010.11.14. 14:39
Akaratlanul is kigördült egy könnycsepp, amit le is töröltem. Nem voltam képes elhinni, hogy ez pont velem történik. Nagyon szerettem Krisztiánt és reméltem, hogy ő is így érzi, és nem csak mondja. Felültem az ágyon és magamra rángattam valami ruhát. Értetlenül néztem rá, hogy miért nem öltözik fel.
-bocsi, de túl kényelmes az ágyad. –nevetett.
-nagyon vicces. Na gyere! –híztam fel az ágyról.
-hova sietsz? –vigyorgott.
-sehova, csak nem akarok kísértésbe esni –nevettem.
-és még én leszek függő? –nevetett velem. Rányújtottam a nyelvem. –na ezt most megkapod! –vigyorgott, én meg rohantam ki a szobából, és még előtte becsaptam az ajtót. Ezzel is feltartottam. Mivel rajtam már volt ruha, kimentem a lakásból, de ő az ajtóban megtorpant.
-megszívtad –hülyéskedtem odakint. Ő visszament a szobámba, majd ismét megjelent…már alsógatyában…haladás. Kijött hozzám. Próbáltam menekülni, de hiába. Felkapott és visszavitt a szobámba. Betett az ajtón, bejött, és kulcsra zárta. Mindezt úgy, hogy még véletlenül se tudjak megszökni. Úgy döntöttem, játszok vele egy kicsit.
-na ki szívta meg? –tette a szekrényem tetejére a kulcsot és egyre közelebb jött.
-ugye tudod, hogy ez nagyon nem ér. –néztem le a földre, közben a szívem majd kiugrott a helyéről. Ő közelebb húzott magához, és a nyakamat puszilgatta.
-eszembe jutott valami. –vigyorogtam. Rájöttem, hogy a mellettem lévő asztalon van egy pótkulcs.
-hmmm. És mi az? –engedett el.
-ez! –vágtam rá, felkaptam a kulcsot és elrohantam mellette. Ő meg csak nézett utánam. Nevetve jött ki a szobából. Én pedig leültem a kanapémra és elégedetten vigyorogtam. Adtam egy puszit a szájára, és átöleltem.
-bírom az ilyen játékos csajokat –kacsintott.
-csak egy szavadba kerül –vigyorogtam és megpusziltam –lehetnél még ennél cukibb?
-hmmm. Lássuk csak…nem! –nevetett.
-szerintem igen.
-és hogy? –érdeklődött
-hát így –húztam be a fürdőbe és kezébe nyomtam egy borotvát amit ő adott, hogy azt már ne kelljen vinnie ha itt alszik.
-ez most komoly? –nézett bele a tükörbe.
-ja…. –mondtam és nevetve ott hagytam.
|