-          Sziiia!!! Hallod, te hova tűntél tegnap???? – kérdezte

-          Bocsii, elfelejtettem szólni, hogy haza kellett jönnöm…. Bocsiii

-          Semmi baj, amúgy is csak reggel jutott eszembe.. tudod, kicsit beütött az a okféle pia – mondta – Az a lényeg hogy megvagy… Nah leteszem, mert találnom kell egy jó erős fejfájás-csillapítót

-          Jól van – nevettem – Akkor szia

 Nah most jött a neheze… Beszélnem kell Ábellel, és tisztáznom az egészet, mert tegnap nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet, és elrohanni.. Nem eshetett jól neki, és azt hiszi hogy nem tudom elfogadni…. Tárcsáztam…

-          Halló – szólt bele egyhangúan Ábel

-          Szia, Réka vagyok.

-          Szia. Mi újság???

-          Figyelj, asszem beszélnünk kellene. Amit cselekedtem meg az egész…Szóval tisztázni kéne… Vagy te hogy gondolod????

-          Nekem mindegy.. Akkor találkozzunk fél óra múlva a parkban??? Jó?

-          Oké, rendben, ott leszek.. Szia

-          Szia

 Gyorsan kiszálltam a kádból és a szekrény elé siettem…Keresgéltem, majd egy sötét farmer, csíkos póló, barna dzseki és egy Nike magas szárú cipő mellett döntöttem… Feldobtam egy kis sminket, a hajam csak lófarokba kötöttem és már indultam is. Szerencsére a park nem volt olyan messze, így pont oda értem fél 11re.

-          Szia – ültem le Ábel mellé, mikor megláttam az egyik padnál

-          Hello. És pontosan. Ez furcsa tőled – mosolygott

 Úgy néz ki talán nem haragszik rám annyira.. Remélem…

-          Szóval.. Amit tegnap mondtam, tettem, meg minden.. Sajnálom…Kicsit már piás állapotban is voltam, meg nem is tudtam először mire vélni az egészet.. Mármint.. Tudod… Azt hittem, hogy lehetne valami köztünk, mármint nekem egyre szimpibb lettél és szemeztünk néha meg ilyesmi, és azt hittem nálad is elindult valami.. És azért is akartalak megcsókolni. – mondtam szinte egy szuszra.

-          Jól van, azért levegőt vegyél közben – mosolygott – Hát nem is tudom… Szóval nem haragszom rád, tényleg nem, és nem is lepődtem meg a reakciódon, mikor elmondtam. Ez volt a legjobb reakció, talán amit kaptam. A szüleim sokkal rosszabbul fogadták például. És az-az igazság, hogy én 3 éve vállalom fel, azóta kaptam hideget-meleget. Ez ellen nem tehetek… Van, aki csak m*cskos b*zi-zik, de van, aki tök korrekten azt mondja, hogy te is ember vagy, attól hogy épp a fiúkat szereted. Szóval mindkét végletet megtapasztaltam már.

-          Akkor biztos nem vagy rám mérges??? És a csókot tényleg sajnálom…

-          Dehogyis… Rád nem lehet haragudni csajszi – ölelt meg

-          Köszi, ennek örülök akkor

-          És én is köszi… Hogy elmondhattam neked is…

 Nem válaszoltam csak megöleltem jó erősen és a hátát simogattam.

-          Nem csinálunk valamit??? Vagy programod van?? – kérdeztem

-          Felőlem mehetünk akárhova, ráérek egész nap.

-          Kaja vagy mozi?? Vagy csak városban-mászkálás??

-          Öm….Asszem ebben a sorrendben jó is lesz – mondta

-          Okééé, úgyis éhes vagyok, mert még nem ettem semmit.

-          Én se.

-          Lurdy, Aréna vagy WestEnd??

-          WestEnd – böktem rá egyből

-          Jó, akkor menjünk.

 Egy óra múlva oda is értünk.

-          Akkor először kajáljunk valamit, aztán egy mozi utána meg még mászkáljunk bent és majd kitaláljuk a többit.

-          Jó. Mit együnk?? – kérdezte mikor már az éttermeknél jártunk

-          Pizza. Legalábbis én azt ennék most.

-          Én szerinteeem….Kínait

-          Jól van, akkor vegyél kaját és majd keresünk helyet

 Megkajáltunk, közben hülyültünk is.. Jól éreztem vele magam, lehet hogy tényleg jó ha van az embernek egy meleg barátja??? Mert milyen jól elvagyunk, és még a barátnőt is tudja pótolni néha-néha.. Végeztünk majd a mozi felé indultunk.

-          Jajh, olyan bolond vagy – szóltam rá, mikor megcsikizett. Én már alig bírtam ki, nem kaptam levegőt a sok röhögéstől..

-          Sziasztok! – szólalt meg egy ismerős hang

-          Krisztián??? Te?? Itt??

-          És te?? Vagyis ti?? – kérdeztél vissza

-          Ömm…Jah, ő Ábel, barát – ő pedig Krisztián, énekről ismerem.

-          Hát akkor jó hogy találkoztunk.. Viszont mi most megyünk – mondta Ábel

-          Igen, szia. – válaszoltam – És köszi megint, tudod – súgtam oda

-          Nincs mit – ráztad meg a fejed

-          Ki volt ez a srác??? – kérdezte Ábel szinte azonnal

-          Mondtam, hogy énekről ismerem.. Amúgy meg ő ”SP”.

-          Jaj, akkor azért volt ismerős…

-          Nah akkor melyik filmet nézzük meg??? – kérdeztem

-          Nagyfiúk??

-          Jó, még nem láttam – egyeztem bele.

 Megnéztük a filmet, nagyokat röhögtünk közben, elég jó filmet sikerült választani. Végeztünk a filmmel és kifele mentünk..

-          Nekem tetszett – szólaltam meg először

-          Nekem is nagyon, ezt még 1x-2x meg kell nézni.

-          Az tuti. Nah akkor merre tovább??? – kérdeztem

-          3 óra van… Szerintem menjünk haza, jó nap volt, viszont mivel éjjel keveset aludtam, már fáradt vagyok kicsit.

-          Jó, szerintem én is hazamegyek, van még 1-2 elintézni valóm.

 Kiléptünk a WestEndből, és most kivételesen nem csapta meg az arcom a hideg szél.. Egész kellemes idő volt. Egy ideig még együtt jöttünk, beszélgettünk, majd elváltak az útjaink és egyedül kullogtam haza. Táskámban kerestem épp valamit, amikor természetesen észrevettem Krisz kabátját, ami hajnal óta nálam volt. Gondolkoztam, majd úgy döntöttem, elviszem neki. A buszon nagyon nagy tömeg volt, alig fértem el, bár tele volt sok kis 12 éves kislánnyal, akik 3-4en gondolom azt hiszik de menők, hogy anyuci nélkül mászkálnak az utcán…Pedig még nem kéne, bárki elkaphatja őket, mint engem tegnap – jutott eszembe az eset. Szerencsére pont leszálltam, már nem bírtam volna tovább ott fent. 27…27es háááz – kerestem a szememmel – itt van. Mivel nyitva volt az ajtó, így felmentem egyből. Majd csöngettem..

-          Ki aaz?? Nem lehetne nekünk is egy kis magánéletünk???? Légy szíves ne várakozzatok itt, úgyse megyünk ki. – hallottam a hangod

-          Én vagyok az, Réka – szóltam

 Majd szinte abban a másodpercben nyílt az ajtó. Téged találtalak szemben.

-          Szia Réka. Hát te??

-          Nem is örülsz?? – vágtam gúnyos fejet

-          Jah, de meg minden.. Csak…Jah, gyere be..

 Indultam volna be a szobádba, de megállítottál

-          Nem kérsz inni?? – hívtál a ”konyhába”

-          Köszi, egy pohár vizet – ültem le a kis asztalhoz.

-          Nah mi okból jöttél??? Gondolom nem ok nélkül – ültél le mellém

-          Visszahoztam eezt – kutattam a táskámba majd odaadtam a kabátod

-          Köszi, ráért volna…

-          Mindegy. Amúgy tudtál aludni???

-          Egy keveset ahham.

-          Asszem én megyek…Mert csak ezért jöttem…

 Felálltam, fogtam a poharat hogy majd berakom a mosogatóba, de szerencsésen megcsúsztam, a pohár kiesett a kezemből, a földre zuhant, széttört, és természetesen én pedig az esés következtében a pohár szilánkjába tenyereltem, ami jó mélyen felhasította a kezem.

-          Aúúú – szinte üvöltöttem, mert nagyon fájt

-          Úristen, mutasd – ugrottál oda

-          Nagyon fááj

-          Ööö…Izéé…Fogalmam sincs mi a teendő, de hozok valami fertőtlenítőt és kötszert, sietek

-          Siess, áhh..

-          Itt vagyok -  percbe se telt és visszatértél – Dőlj neki ennek a szekrénynek.. Ez most csípni fog…

-          Áááúúúú – sikítottam

-          És akkor most bekötöm ezzel, de tényleg menj el orvoshoz… Vagy elvigyelek??

-          Nem kell, majd elmegyek.

-          Nah akkor kész is – mondtad mikor épp befejezted a kötözést. Az arcunk 2 cm-re volt egymástól, a szemembe néztél, majd megcsókoltál.