10.rész - Rosszullét
2010.11.18. 11:11
Hazaértem 8ra. Kicsit hűvös és sötét is volt kint, amitől féltem, főleg a múltkori eset miatt. De szerencsémre épen hazaértem. A lakást is átjárta a hideg levegő, az én hibámból is talán, mert az ablakok nyitva maradtak mikor elmentem. Gyorsan bezártam az összest és kicsit a fűtést feljebb csavartam majd magamhoz vettem a szokásos esti kakaóm, és leültem, mert másnapra volt még egy kis munkám. Természetesen előtte felmentem FaceBookra és Twiterre kiírtam ” Végre egy jó hobbi, legalább nem punnyadok itthon ” ” Kis munka majd ejtőzés és DVD, bár nincs kivel..”
Munka kész volt, a DVDzés helyett egy ” sorozat-pótlást” iktattam be, ugyanis nagy Vámpírnaplók őrült vagyok és az utolsó 3 részt kihagytam. Így most bepótolom – gondoltam. Odakucorodtam a tv elé, betettem a DVDt amire ki volt írva, és megnéztem. Későn fejeztem be, így gyorsan lefürödtem, és mentem aludni.
Szerda reggel…Furcsán ébredtem, a fejem hasogatott.. Bevettem egy aszpirint majd elkezdtem készülődni.. Egy időre múlt a fejfájás, de mikorra beértem a céghez, megint felerősödött, így természetesen bevettem még egyet…11 lehetett, nagyba dolgozunk, és persze én küzdök a fejfájással és a hányingerrel. Ábel pont bejött, váltotta Ferit. Indultam az asztalához hogy köszönök neki de nagyon megszédültem. Elsötétült minden…
Amikor kinyitottam a szemem, Ábel tengerkék szemével találkoztam…
- Réka.. Jól vagy???
- Most már igen…Bár a fejem még mindig fáj. – válaszoltam
- Hallod, nagyon megijedtem, szinte a kezeim között estél össze… - látszott rajta hogy rémült
- Jól van, nem lesz semmi – fogtam meg a kezét
- Szerintem pedig jobb lenne ha ma hazamennél.
- Jól vagyok doktor bácsi – erőltettem egy mosolyt
- Akkor is az lesz amit én akarok, így most hazaviszlek, mivel végeztem
- …Jó, legyen – emeltem fel a kezem, jelezve hogy megadom magam
Ábel felsegített, mintha halálos beteg lennék, majd lementünk a kocsihoz…10 perc alatt a lakásomhoz értünk, mivel abszolút nem volt forgalom.
- Természetesen felkísérlek – szólalt meg mielőtt bármit is mondhattam volna
- De tényleg jól vagyok
- Nah menjünk – adta ki a parancsot
Gyorsan kinyitottam az ajtót, bementünk, majd leültünk a kanapéra
- Maradjak társaságnak vagy elleszel?? – kérdezte Ábel
- Elleszek egyedül is…
Már kifele sétált, majd elgondolkodtam hogy mit csinálok itt egyedül egész nap, így inkább kiabáltam egyet
- Maradhatsz – és küldtem egy mosolyt
- Oké
Nem sok mindent csináltunk, csak hülyültünk mint általában. Meg rendeltünk kaját, filmet néztünk és sokat dumáltunk. Elmeséltem hogy beiratkoztam táncra…Ábel pedig mesélt arról hogy úgy néz ki alakul nála valami szerelem téren.. Ennek én is agyon örültem, megérdemli.
Este 9 körül ment el, azután már nem sok mindent csináltam csak tvztem, hajat mostam és elmentem aludni.
Végre eljött a csütörtök. Vártam mert végre mehetek táncra, és ma még ének is volt, bár dolgozni is kellett mennem. Szokásos készülődés, de mivel kb 10 perccel továbbaludtam, és a telefonomat sem sikerült időben megtalálnom, így természetesen lekéstem az 5,30as buszt…5,45kor megy a következő, szuper – állapítottam meg mikor a menetrendet néztem a megállóban. Inkább megvártam, mert ha gyalog indulok a másik buszhoz, ez tuti megjelenik. 42kor már itt volt, és reméltem hamar odaérünk. Kis késéssel, de 6,15re beértem…
- Szia Ábel – köszöntem – Szia Laci – szóltam hangosabban át a másik irodába.
- Hát te?? Miért nem vagy otthon??? – nézett furcsán Ábel
- Jajh, nincs semmi bajom.. Csak az időváltozás a hibás.
- Te tudod – emelte fel a kezét.
- Amúgy ma csak 1ig vagyok, mert haza kell ugranom még ének előtt a tánc cuccomért, azután ének és onnan egyből tánc.
- Sűrű napod lesz – válaszolta Ábel a gép mögül
Majd megint egyhangú lett minden. Mindenki csendben dolgozott. Szerencsére csak egy hosszabb munkám volt, utána csak kis befejezni valók. Fél 1re végeztem, így még küldtem 1-2 e-mailt akinek kellett majd összepakoltam.
- Nah megyek – köszöntem el a srácoktól
- Szia – köszöntek egyszerre
|