2. rész: Edzés…Váratlan vendég(ek)
2010.11.29. 19:39
Krisztián szemszöge:
Megérkeztünk egy biztonságtechnikai céghez Tomikával. Mikor beértünk egyből az igazgató irodájába mentünk, közben észrevettem egy lányt… fura érzés kapott.
Mikor bementünk, kezet fogtunk, és elmondtunk, hogy mit szeretnénk, ő mondta, hogy várjunk, és mindjárt jön.
Mikor visszajött azzal a lánnyal jött vissza, akit annyira néztem.
- Dóra, ők itt Krisztián és Tamás, biztonsági rendszert szeretnének a lakásukba és mondtam nekik, hogy te majd ajánlasz nekik egy jót-, mondta a főnöke. Szóval Dórának hívják.
-Rendben, akkor gyertek velem és mutatok párat. – mondta. És mi mentünk utána. – Milyen rendszert szeretnétek?
- Hát valami egyszerűt de mégis jót. – mondta Tomika
- Köszi, ezzel most sokat segítettél.- mondta és mosolygott közben. De aranyosan mosolyog.
- Bocsi, Tomika már csak ilyen.- mondtam, és közben rá mosolyogtam – Olyasmit szeretnénk, ami kódos és nem jelez hangosan, hogy ha történik valami, meg semmi felhajtást.
- Értem, akkor ezt ajánlom nektek, ez olyan egyszerű, nem is hangos, meg semmi.- megmutatta, és tetszett, ez a biztonsági rendszer, azt hiszem, ezt fogjuk megrendelni.
-Jól van, akkor itt írjátok alá, és itt. – mondta – Holnap kimegy a munkatársam és beszereli nektek.
- Jólvan, várjuk, vagyis csak Tomika, mert nekem fellépésem lesz, hát nem hiszem, hogy – és ekkor félbe szakított - Tudom, te soha nem érsz rá, barátnőmnek a húga nagy rajongod. És már annyit mesélt rólad, hogy már ismerlek elég jól.
-ÓÓ és nekem nem?!-mondta Tomika
- Azt, nem tudom, de azt igen h állandóan kell menni vele koncertre meg minden, és mindig szegény nővérét ráncigálja el, múltkor volt mikor te is voltál, és együtt elnyomtátok a Partyarcot, azt imádta. –mondta, én közben csak mosolyogtam, de ő nem, sőt ellenkezőleg mintha nem bírna:S
- És te még nem voltál a koncertemen?- kérdeztem, bár sejtettem, hogy mi lesz a válasza
-Bocsi, de nem nagyon rajongok érted, inkább az ilyen tizenéveseknek vagy jó de nekem nem nagyon, Bocs kinőttem ezekből.- mondta, egyből lement a mosoly az arcomról.
- Ha jól értelmezem, nem bírod a Kölyköt? – kérdezte Tomika. Jaj Tomika mért kell ilyeneket kérdezned…
-Jól értelmezted, nem bírom. – mondta. Erre hirtelen elmentem mindentől a kedvem, és ezt ő is észrevette.
Elköszöntünk és elmentünk.
- Kölyök mi lett veled hirtelen? – kérdezte Tomika
- Semmi, hagyjál.
- Nah, de mondjad, már csak nem valami lány? – mintha olvasna a fejemben.
- Nem. – mondtam
- Dehogynem ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy egy lány miatt vagy ilyen és méghozzá az a Dóra nevű lány miatt, igaz?
- Igen. Mért nem bír Tomika? Annyira kedves aranyos, szép – és itt félbe szakított a telefon.
- Láttad, hogy nézett egész végig? – mondta Noncsi
- Nem, mér hogy?
- Tisztára bejössz neki.
-Jah persze egy látásból látod mi? xD
- Pontosan: D
-Na, jó inkább megyek vissza dolgozni, mert még ma mennem kell fotózni is.
-Akkor később jössz haza?
-Aha, de Szandra otthon lesz.
-Jó, de én hogy megyek haza?!Mivel te hoztál be. – mondta- Igazad, van majd akkor gyorsan haza doblak, mert úgyis otthon van mindenem, mert utána meg megyek edzésre.
-Okés.
4kor elindultunk haza. Fél5re hazaértünk Szandra már otthon volt épp netezett, épp itt volt nálunk a húga is.
- Anita, képzeld ki volt ma bent nálunk! – mondtam, Noncsi csak mosolygott, ahogy Szandra is ő sejtette, hogy kivolt az.
- Kicsoda? – kérdezte
- SP, és Tomika. – mondtam ő egyből kiugrott a székből.
- Komolyan? – kérdezte – Mondom, hogy igen, kérdezd meg a Noncsitól is, tőlünk vettek biztonsági rendszert.
Többet nem is mondtam neki, hanem bementem a szobámba és összepakoltam a cuccomat is edzésre mivel photozni úgyse tudok már elmenni. Összepakoltam a cuccom és volt még egy kis időm, így felnéztem facebookra is.
- Egy személyismerősnek jelölt. – gondoltam magamba közben bejött Noncsi is.
- Kiaz? – kérdezte
- Tomika az. – de miért hisz nem is ismer:S
- Jelöld vissza
- De hát csak most látott először és már ismerősnek jelölt, nemtudom, hogy jó ötlet.
- Jaj most abban nincs semmi, hogy visszajelölöd.
- Végülis igazad van:D – visszajelöltem és nagy szerencsémre épp fennt volt így rám írt.
- Szia:D
- Hello
- Mizujs?
- Semmi, ott? Hogy-hogy bejelöltél, hiszen még csak ma láttál először?
- Tudom, de megszeretnélek ismerni, vagyis nem is én hanem a Kölyök:D – úristen mit akar tőlem, pár percig ledermedten a monitort bámultam ahogy Noncsi is
- Engem?:O Miért?
- Én nemtudom:D De azt tudom h elcsavartad a fejétJ
- Jah jó vicc volt jót nevettem, de most mennem kell mert edzésem lesz
- Igen, hol?
- Dózsa György úton
- Oh, igen az épp közel van hozzánk, de sajnos nem tudok elmenni és megnézniL
- Nem is baj:D
- :D
- Nah de most megyek, szia
- Szia
Kikapcsoltam a gépet és mentem. Hamarabb oda értem ezért még bent hülyültünk a lányokkal az öltözőben.
Elkezdődött az edzés bemelegítettünk, és utána meccseztünk. Az utolsó 10 percben váratlan vendég jött… Tomika, de nem egyedül, hanem SPvel, ő meg mit keres itt?
- Jók voltatok lányok hétvégén meccs ne feledjétek – mondta az edző
- Rendben.
Siettem az öltözőbe, hogy minél hamarabb el tudjak menni és nekeljen találkozni Tomikáékkal, de nem tudtam őket elkerülni, mert ahogy kiléptem az ajtón beléjük, ütköztem.
- Hello, kiscsaj. – köszönt Tomi
- Szia. – mondta Krisz
- Sziasztok. – és indultam is tovább, vagyis akartam volna csak Krisz előttem állt,
- Hová mész? – kérdezte Tomi
- Haza
- Ajzó. – mondta Krisz, de valahogy most fura volt
- Aha. – és épp a kocsimhoz értünk
- Nah sziasztok majd találkozunk
- Persze, holnap úgyis be kell mennünk még pár papaírt aláírni, vagy már nemkell? – kérdezte Tomika
- Nemkell, mert már mindent aláírtatok, úgyhogy sziasztok.
- Szia
- Hello.- és közben Krisztián szomorú fejet vágott
Egész hazafele utón csak ő járt a fejemben, mikor hazaértem csak Szandra volt otthon, mert Noncsi elment felrakatni a téli gumikat.
- Sziaa. – mondta boldogan
- Hello
- Mi a baj?
- Semmi, csak Krisszék megjelentek az edzésemen, és nem is tudom, hogy hogyan mert csak az utca nevét mondtam meg.:S
- Hát őőő izéé… szóval azvan hogy én mondtam meg.
- Mivan? De miért?
- Mert miután elmentél, itt voltak a házban valami ismerősöknél és Noncsi akkor ment ki és összefutottak és behívtuk őket és beszélgettünk velük.
- De miért??
- Mert Krisztián beléd van zúgva! – bökte végül ki Szandra
- Nem, nem lehet, belém, pont belém az lehetetlen. – mondtam
- Pedig, de csak miattad, ment el, hogy beszéljen veled, de most beszéltem Tomikával telefonon, és mondta, elég hamar leráztad őket! És én ezért meg adtam nekik a telefonszámod
- Micsoda? Ezt most nem mondod komolyan jó, hogy nem adod ki idegenek csak úgy a telefonszámom. – már szinte kiabálva mondtam
- De Dóra miért taszítod el magadtól, örülj neki, hogy egy ilyen pasinak bejössz, több ilyen a világon nincsen
- Tudom, egyszerűen nemtudom elképzelni, hogy egy sztárral járok
Ezzel bementem a szobámba, kipakoltam a cuccaimat és elmentem fürödni. Befeküdtem a pihi puha ágyba, és néztem a tv, majd bealszok.
Reggel szokásos dolgaimat elvégzem. Mikor megérkeztem, egy csokor virág várt az asztalomon.
- Kitől kaptad. – kérdezte Virág
- Nem tudom.
- Krisztiántól.
- Azta, te aztán eléggé bejöhetsz neki.
Megkerestem Lacit épp indulni akart Krisztiánékhoz.
- Laci, énis mehetnék veled?
- Persze, legalább lesz társaságom
Elindultunk és egy fél óra alatt ott voltunk. Csöngettünk és Tomika nyitott ajtót meglepődött arccal.
- Sziasztok. – köszöntött minket, kicsit komáson, gondolom tegnap bulizni voltak
- Szia.
- Hello
- Jöttünk, vagyis csak én jöttem beszerelni a biztonsági rendszert
- Jaj persze gyertek csak beljebb
- Oké
- Kölyök szobája arra van, alszik, menj be nyugodtan, biztos örülni fog neked:D. – honnan veszi, hogy miatta jöttem
- ŐŐ, oké. – és elindultam abba az irányba ahol neki a szobája van. Lenyomta a kilincset és halkan benyitottam……
|