(Brigi szemszöge)

 Jó korán keltem ma, pedig hétvége van – gondolkoztam.

 Csináltam egy kis reggelit majd megnéztem az e-maileim. 2 a munkahelyről jött, egy hírdetés egy pedig Rékától. Nah vajon mit akarhat. Megnyitottam az ő üzenetét először…” Szia Bree!! Azt akarom kérdezni hogy nincs kedved jövőhét pénteken Pinkbe menni?? Mert akkor meg van a lehetőség. Most ott lesz tartva egy ilyen afterparty a Jamlandeseknek és egy embert – civilt – is meg lehet hívni. Gondoltam először téged kérdezlek meg. Akkor jönnél??? Légyszi hamar válaszolj, mert szólnom kell akkor hogy +1 fő tőlem. Addig is 1000 puszi. Réka”

  Tetszett az ötlet, viszont megígértem már a szüleimnek hogy meglátogatom őket Székesfehérváron, nagyon rég jártam otthon. Így sajnos egy ” Nem fog menni, sajna. Próbáld megkérni Ábelt vagy valakit. Bocsii (L) Brigi”

( Réka szemszöge)

 Még lustálkodtam az ágyban, majd kb 11 órakor kikászálódtam és rendbe szedtem magam. Gyorsan megnéztem hogy Brigi válaszolt-e a levélre. Sajnos nem ér rá – mondtam hangosan – Akkor valaki mást kell keresnem. És Ábel nem is rossz ötlet. Így azonnal tárcsáztam…

-          Sziaa Ábel – köszöntem

-          Hello, ilyen korán?? Mi újság??

-          Ja, elég korán, végül is még csak 12 van – nevettem – Azt akarom kérdezni, hogy nincs kedved jövő hét pénteken bulizni menni??

-          Kivel?? Hova???

-          Velem.. Pinkbe.. Lesz egy Jamlandes afterparty, tudod hogy ünnepeljük meg hogy ilyen jók voltunk.

-          Nem rossz ötlet, amúgy is terveztem hogy kéne menni valahova. Hát akkor benne vagyok.

-          Akkor ott találkozzunk 9kor.

-          Rendben, ott leszek. Addig is szia

-          Szia.

 (Ábel szemszöge)

 Megbeszéltük hogy ott találkozunk.. 8 óra volt, így elindultam. Egy farmer, ing és az elmaradhatatlan tornacipő volt a mai szerelésem. Kocsival elég hamar odaértem. Nem volt Réka sehol… Megláttam Andrist így odamentem hozzá.

-          Hello, Ábel vagyok, Réka barátja

-          Szia. Andris, Réka tanára, az egyik – nevetett

-          Nem láttad még őt??? – kérdeztem

-          Sajnos nem… De szerintem menjünk be, majd ideér… Úgy tudom Dükivel jönnek,

-          Ja, oké.

 Bementünk, megismerkedtem a többiekkel, Tiával – Düki feleségével – a többi tánctanárral, Martinnal, Madyvel, ReeCoval. Mindegyikük nagyon jó fej volt. Később megláttam Krisztiánt is. Ez meg mit keres itt?? – gondoltam. Bár biztos a táncosaihoz jött vagy nem tudom, de nem érdekel.

 Már elmúlt 9, Réka és Düki sehol… Furcsálltam. De elvoltunk a többiekkel.

 Épp beszélgettem Tiával, aki nagyon aranyos csaj volt, és tehetséges, mert énekelt nekem egy kicsit.. Beszélgettünk majd megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám volt, felvettem.

-          Jézusom.. És hogy van??? És ő??? Azonnal

-          Mi történt? – nézett rám Tia

-          Mindjárt – súgtam oda

-          Akkor ott, rendben, azonnal indulok, viszlát – tettem le.

-          Na mondd már mi van??

-          Nyugi.. Szóval.. Düki és Réka kórházban vannak..

-          Neeem, nem.. És.. Miéért – sírt

-          Elvileg azt mondta az orvos hogy utcai verekedés történt.

-          Úristen.. Kérlek, vigyél be.. – nézett rám

-          Természetes. De előtte nem kéne szólni a többieknek?

-          Szólok Andrisnak, addig te hozd a kocsit.

-          Rendben

 Rohantam a kocsihoz, a kulcs nehezen ment a helyére annyira remegett a kezem. Mi lehet Rékával?? És Dükivel?? Szegény Tia..

 Beálltam a szórakozóhely bejáratához és Tia épp akkor jött ki.

-          Siessünk – szinte ugrott be a kocsiba.

-          Rendben

  Amilyen gyorsan csak lehetett, süvítettem végig az utcákon. Szerencsére nem volt forgalom így egy 35 perc múlva ott is voltunk.

-          Jó estét! Tran Duc Anh-t keressük, most hozhatták be, és Török Rékát – hadarta Tia

-          Igen. Réka a 245-ös szobában van, Düki a műtőben.

-          És milyen az állapotuk? - kérdeztem aggódva, közben próbáltam Tiát nyugtatni

-          Rékáé stabil, éppen előbb gipszelték be a karját most pihen, Dükinek belső sérülései vannak, most operálják. A műtők a 3.on vannak, ott várakozhatnak.

-          Köszönjük – szinte rohantunk a lifthez

-          Nyugi, nem lesz semmi baja, fel fog épülni, erős srác – nyugtattam

-          És ha nem?? Nem akarom elveszíteni – zokogott

-          Először benézek Rékához és sietek utána fel, rendben?

-          Jól van

 A másodikon kiszálltam, majd nagy nehezen megtaláltam a 245ös szobát. Lassan, csöndben benyitottam…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.