(Réka szemszöge)

A héten nem mentem dolgozni, mert szabadságot vettem ki. Pénteken elmentem vásárolni. Egész napot a WestEndben töltöttem, vettem 2 ruhát, egy sárgát és egy lilát. Mindkettő tetszett, nem hagyhattam ott őket. Vettem hozzájuk illő cipőt és egy csizmát, plusz találtam egy magas szárú cipőt ami simán lehetne csizma is, és belül finom bundás volt, nagyon tetszett, így azt is megvettem. Bátran költekeztem mert nem rég volt fizetés és volt miből költeni. Utána hazarobogtam, már 5 óra volt, fél 6 után otthon is voltam. Megbeszéltem még Kedden Dükivel hogy együtt megyünk majd, mert majdnem ugyanott lakunk. Így 7re kész voltam,és indultam át.

-          Mehetünk? – szóltam fel neki a kaputelefonon

-          Igen, már is megyek.

-          Szia – adtam puszit neki mikor leért.

-          Mi újság??

-          Nem sok minden. Vártam már a bulit – mondtam

-          Én is

 Sétáltunk az utcán, egyre sötétebb lett, viszont a kedvünk egyre jobb.

-          Azt a dühkirohanást. Az először fura volt, még komolyra is vettem, jó akkor voltam a 2. órán szóval nem tudhattam hogy hülyülsz velem.

-          Jaa, igen, az nagy volt. Már mindenki vigyorgott, te meg komolyan vetted.

-          Na, ne piszkálj – böktem meg

 Hirtelen megtorpantunk. Előttünk 3 srác állt. Mind kigyúrt volt - és hát finoman kifejezve – kisebbséghez tartoztak. Eléggé féltem, mert sötét van, senki sincs az utcán csak mi, és még egy autó se ment el errefele.  Reméltem hogy nem akarnak belénk kötni. Természetesen rosszul hittem…

-          Szia Cica. Nincs kedved bulizni egyet velünk? – kérdezte az egyik

-          Nem, nincs kedvem. Szeretnék hazamenni.

-          Pedig mi jó társaság lennék, na gyere – fogta meg az egyik a csuklóm.

-          Hagyjátok már békén, és menjetek innen, nincs jobb dolgotok, mint lányokat piszkálni? – mondta Düki

-          Na, nézd már! – szólalt meg a magas kopasz, aki a legfélelmetesebben nézett ki – Ez a kis senki beszólt?? Te, kis ázsiai, mit akarsz, ha??

 Mialatt a kopasz pasi Dükit kezdte piszkálni, engem a másik kettő fogott el

-          Düki – csak ennyit tudtam kiabálni, mert befogták a szám

 Ő próbált megvédeni és verekedni kezdett az egyikkel, én pedig nagyot zuhantam a földre. A karom borzalmasan fájt, de ami fontosabb volt, hogy Dükit most már hárman is ütötték, neki pedig egyre kevesebb életereje volt. Megpróbáltam kihalászni a táskámból a telefont, hívtam a mentőket, nagyjából leírtam hogy merre vagyunk. Ez volt az utolsó emlékem. Minden elsötétült.

 Mikor magamhoz tértem, egy viszonylag csöndes szobában feküdtem, csak gépek hangját hallottam. Hajnal lehetett, mert a nap épp kezdett feljönni, de még érezni lehetett a hűvös éjszakát is. Majd lassan felfogtam hogy egy kórházban vagyok, eszembe jutott az egész ami történt, megrémültem és azonnal fel akartam kelni, hogy megnézzem mi van Dükivel, de nem volt se erőm hozzá és ez mellett a karom is nagyon fájt, ránéztem és láttam hogy be van gipszelve. Csak ezután vettem észre a fotelben fekvő Ábelt. Szegény mióta lehet már itt. Egyáltalán mikor történt??? Mennyi idő telhetett már el????

Megakartam tudni a választ ezekre a kérdésekre, így próbáltam felébreszteni Ábelt…

-          Ábel.. Psszt, Ábel – suttogtam, mire ő morgott egyet és kinyitotta a szemét

-          Réka, úristen Réka, jól vagy? Vagy is jobban? Vagy.. nah..

-          Már jobban, azt hiszem. Bár a karom még kicsit fáj.

-          Basszus Réka, annyira aggódtam érted – láttam hogy egy könnycsepp csordul ki a szeméből

-          Már nincs baj, na gyere ide – húztam közelebb magamhoz, majd megöleltem

-          Ábel – kezdtem – Mi van Dükivel?

-          Nincs jól. Még nem tért magához. Állítólag stabil, de belső sérülései voltak, még nem tudni.

-          Szegény. Bemehetek hozzá?? – kérdeztem

-          Még nem hiszem, mert pihenned kell. Ha jobban leszel, talán megengedik. Megyek is, megkeresem az orvost, szólok hogy mi a helyzet és utána jövök vissza

-          Légyszi kérdezd meg hogy Dükivel mi van…Szeretném tudni.

-          Rendben, de sietek.

-          Oké, szia – köszöntem, majd Ábel el is tűnt.

 Épp hogy pihentem 2 percet, újabb látogató toppant be. Bár ne tette volna. Krisztián volt az. Elkomolyodtam. Mit erősködik? És mit akar épp most? Nincs kedvem veszekedni. Kicsit elfordultam, így mikor leült, én háttal voltam neki.

-          Réka – kezdte halkan – jobban vagy?

 Most válaszolnom kéne? Miért nem hagy egyszerűen békén? Nem akartam nagyon bunkó lenni, ezért válaszoltam végül.

-          Jobban

-          Ennek örülök, sokan aggódtak és aggódnak kint értetek

-          Aha – adtam tömör választ

-          Még mindig haragszol? De én mondtam hogy sajnálom, és…

 Épp belépett Ábel, látta hogy Krisz itt van, így bejött hogy elzavarja

-          Hello – köszöntek egymásnak

-          Szerintem hagyhatnád pihenni Rékát, ráférne, és békén is hagyhatnád. Nem valami izgalmas, hogy mindenhol ott vagy és próbálkozol.

-          Szerintem ez nem rád tartozik, és. Mindegy, akkor is, ezt egyszer megbeszéljük, mert tudnod kell dolgokat.

-          Majd máskor, szia – mondta Ábel

 Krisztián nem akart gondolom vitázni, így felállt, és csak az ajtó csapódását  hallottam. Megfordultam, Ábel kérdőn nézett.

-          Ez mi volt?

-          Hosszú történet, de kösz hogy elküldted.

-          Ráérek, te is. Hallgatom – ült le

-          A lényeg hogy ugye énekre együtt járunk, és amikor tudod, a WestEndben voltunk, nálam maradt előtte a pulcsija, így mivel hazafele útba esett, felmentem hozzá hogy visszaadjam. Szerencsétlenül eltörtem egy poharat, szilánk a tenyerembe. Lefertőtlenítette és ott kb. 2 centi volt köztünk és megcsókolt. Úgy 5 perc múlva megjött a barátnője. Szóval érted..

-          Ja, már vágom. Hát az szemétség. Barátnője van, de más csajt is hülyít. Bár kitudja, lehet hogy bejössz neki – vigyorgott

-          A mosolyt töröld le az arcodról és inkább azt mond hogy mi van Dükivel, mikor mehetek be hozzá?

-          Azt mondta az orvos, amit én tudtam, hogy jelenleg nincs magánál, de stabil. És nemsokára jön az orvos, megvizsgál, és ezután dönti el hogy mikor mehetsz be hozzá.

-          Jól van, értem, köszi. Szerintem most már hazamehetsz, biztos fáradt vagy, és már meg leszek egyedül is..

-          Biztos? Hát akkor jó. Vigyázz magadra, reggel jövök.

-          Szia

-          Hello

 És a szoba megint üres lett. Bár nem sokáig, mert jött az orvos. Azt mondta nincs semmi maradandó sérülésem, a csuklóm zúzódott, nem annyira súlyos, azt is mondta hogy holnap reggel meglátogathatom Dükit, bár kizárólag kísérővel és tolókocsiban. De ez nem számít, csak látni akarom hogy nincs nagy baja, mert ez az egész az én hibám, és ő bűnhődik most helyettem.

 Nem hagytak pihenni az ismerőseim, barátaim. Mindenki bejött pár percre hogy megnézze hogy vagyok. Andris jött először.

-          Szia – ölelt meg erősen mire kicsit felszisszentem – Ja, bocsi, hogy vagy?

-          Kösz, már megvagyok. És mi van Dükivel??

-          Nincs jól. De most ne ezen aggódj, hanem pihenj.

-          Elvileg holnap átmehetek hozzá, mert az orvos szerint egész jól vagyok.

-          Ennek örülök. Lassan megyek is, biztos páran még meg akarnak látogatni. Itt van a barátnőd Brigi, sokat beszélgettem vele, mióta itt vagyok, aranyos. Na, befogtam. Akkor jobbulást. Ha holnap reggel ráérek, jövök.

-          Oké, vigyázz magadra. Szia – adtam 3 puszit Andrisnak

 Őt sorban követte Brigi, Detty, Tia is bejött, ReeCo és Mady. Este felé kezdett minden lenyugodni. Nem volt több látogatóm. Eleinte örültem, viszont amikor már 3 órája egyedül voltam, nagyon untam. Valószínűleg a sok gyógyszer kiüthetett, mert elég hamar álomba merültem, és csak reggel ébredtem fel.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.