Amikor vége lett a számnak elindultunk a pult felé. Leültünk és kértünk 1-1 alkoholos koktélt. Én a felét nem bírtam meginni, ezért Krisztián elé toltam.
-tessék. Nekem ez már sok. -mosolyogtam
-oké –mondta, majd megitta az enyémet is. kért még egyet, s meg egyet.
-Krisz…szerintem már elég lesz. –próbáltam meggyőzni, de csak sorra kérte ki az italokat. Kb. 10 perc küszködés után odamentem Tomihoz, hogy segítsen. Haza rángattuk, majd Tomi elment valahova, én pedig kettesben maradtam Krisztiánnal.
-gyere kicsim. Menjünk aludni. –próbáltam kedvesen, habár legszívesebben leordítottam volna.
-te nekem ne mondd meg, mit csináljak jó? – kész…teljesen részeg.
-gyere légy szíves. –emeltem fel a hangom, és odamentem hozzá
-hagyjál! –kiabált rám.
-teljesen részeg vagy! –tört ki belőlem minden.
-Tudod az emberek részegen a legőszintébbek, úgyhogy szeretném, ha tudnád,hogy utállak büdös ribanc. -ordította Krisztián, majd egy hangos csattanás és mintha elvesztem volna. rémülten kaptam az arcomhoz, sajgott és biztos voltam benne, hogy egészen piros. Megütött. még egy gyors ajtócsapódás és Krisztián eltűnt a szemem elől. Térdre estem a szobában, zokogni kezdtem. Elegem volt mindenből. Krisztiánból is, és az egész életemből ugyanúgy. Írtam egy cetlit, hogy ki akarom törölni az életemből, majd hazamentem, magamra zártam az ajtót, és a szobámba mentem.  Megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Nem vettem fel, hanem egyszerűen a földhöz vágtam a mobilom. Hajnal 2 volt, ezért megpróbáltam elaludni. Abban a ruhában, amiben a buliban is voltam, sikeresen bealudtam.

Reggel a mobilom csörgésére ébredtem. Tegnap este azt hittem, hogy széttört, de ezek szerint mégsem. Mielőtt még megmozdultam volna, beugrott, hogy ez nem is az én mobilom hangja. Az idegesítő zaj leállt. Kinyitottam a szemem, megfordultam, és láttam, hogy Krisztián ül az ágyam szélén, és engem néz.
-sajnálom, nem a…-kezdte, de én félbeszakítottam
-takarodj. –sziszegtem a fogaim között. Szúrósan néztem rá. Ha képes lennék ölni a szemeimmel, Krisz már nem élne.
-kérlek. Beszéljük meg. –állt fel.
-nincs mit megbeszélni. Nekem nem kell egy minden buliban lerészegedő pasi. Kitudja…a következő után majd kést állítasz belém?
-kicsim –csuklott el a hangja
-nem. nem vagyok én már senkid. Menj el. –mondtam, majd sírni kezdtem. A könnyek miatt homályosan, de láttam, hogy Krisztián kisétál az ajtón. Tényleg ezt akarom?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.