-          Megkérdezhetem hogy miért kell mindenhova jönnöd utánam? – kérdeztem, de nem néztem rá

-          Miért, honnan veszed hogy utánad jövök?

-          Mindig – mindenhol ott vagy, ahol én.

-          Igazából beszélni akartam veled

-          Nincs kedvem hozzá – szálltam be a liftbe

-          Nem bújhatsz ki alóla, egyszer muszáj lesz végig hallgatnod

-          Jó, akkor mondd

-          Nem itt fogom elmondani.. Hazaviszlek, és megbeszéljük nálad

-          Felőlem – léptem ki az ajtón

 A kocsiban nem szóltunk egymáshoz… Végül is mit mondtam volna? Majd bekerültünk egy hatalmas dugóba. Szerencsére nem volt dugó, hamar hazaértünk. Gyorsan előkotortam a kulcsot a zsebemből, ami szinte tele volt, volt benne papírzsepi, telefon, rágó, pénz, személyi, de még egy telefontöltő is. A kulcs sikeresen kicsúszott a zsebemből, majd hangos koppanással jelezte a földre érkezését. Automatikusan érte nyúltam, de Krisztián is így tett, így megint – legalábbis számomra – kínos helyzetbe kerültünk. A ajkaim az övétől kevesebb mint 1 centire voltak, éreztem meleg leheletét a bőrömön.

-          Tessék – törte meg a pillanatot, felállt és odanyújtotta a kulcs-csomóm

-          Kösz – sütöttem le a szemem, majd gyorsan kinyitottam az ajtót és bementem a hűvös lakásba.

-          Kicsit összeszedem magam, addig szolgáld ki magad nyugodtan – mondtam

-          Jó

 Bementem a fürdőbe. Éreztem hogy kell 5 perc hogy összerakjam a dolgaim. Például, ez az előbbi eset… Elég kínos szitu volt. Bár lehet hogy csak én fújom fel. Egyszer ez már rosszra fordult. Most szerencsére nem. Aztán eszembe jutott hogy most beszélnem kell vele. Mit fog mondani? Hogy reagáljak? Ezeken a kérdéseken gondolkoztam, mikor kopogást hallottam.

-          Jól vagy? – hallottam a hangját

-          Ja, persze, mindjárt megyek

 Vettem egy mély levegőt, kifújtam, majd kinyitottam az ajtót és kimentem. Nem láttam, hogy a nappaliba lenne Krisztián, így a szobám volt a következő cél. Természetesen ott volt. Az ajtóban megálltam és figyeltem, ahogy épp a képeimet nézi a falon. Voltak köztük, amit úgy vásároltam, de volt olyan is, amit én fotóztam, és később bekereteztettem. Bár nem hiszem, hogy észrevenné hogy én készítettem. Igen, az egyik szenvedélyem a fotózás volt, bár csak hobbi szinten, mert nem sok időm van ezt űzni. Általában csak nyaralások alkalmával veszek fényképezőt a kezembe, mikor van elég időm, és akár órákat el tudok tölteni a parton akár csak egy fát, vagy a naplementét fotózva.

 Továbbment az asztalhoz. Ott hevert a laptopom, mellette össze – vissza a sok munka, amit itthon kell befejeznem, és ez most nőtt, a 2 napos kórházi tartózkodásom miatt. Továbbá az asztalomon tartottam az újabb rajzaimat. Nagyon szeretek rajzolni, ez már általános iskolában kiderült, ahol csak a rajzórákon figyeltem és tettem, amit kell, a többi órán nem. Azóta is elég sokat rajzolok. Főként tájat, de sok ruhaterv és megfordult már a kezem alatt, bár ezeket általában kis próbálkozás után feladtam. Voltak portrék is, többnyire ismerősökről, barátokról. Bár ezeket nem szerettem, ha idegen nézegeti, ez a magán szférámhoz tartozik. Így megtörtem a csendet és beléptem a szobába.

-          Khm…

-          Bocs, csak körül néztem – szabadkozott

-          Hát nem illik turkálni.. De mindegy

-          Nem turkáltam – mosolyodott el

-          Na, miről akartál beszélni?

-          Arról, tudod a csókról, meg az egész akkor történt dologról

-          Arról felesleges. Megértettem hogy barátnőd van, jó, megtörtént, ez van, senki sem akar a másiktól semmit, így nincs mit parázni – küldtem egy bátorító mosolyt felé

-          Csak ez bántott, hogy haragszol rám, meg minden.

-          Tudod mit? Felejtsük el, kezdjük újra, tekintsük azt a dolgot meg sem történtnek

-          Hello. Éder Krisztián vagyok, előadó és fotós

-          Török Réka. Manager – nyújtottam neki a kezem

 Elég sokáig ott volt Krisztián, már 11 óra is elmúlhatott. Nagyon sokat beszélgettünk. Rájöttem hogy hülyeség rá haragudni, meg nem olyan rossz ember, de csak barát!

-          Majd beszélünk, de most már menj, szeretnék pihenni – toltam már szinte erővel kifele

-          Jó, rendben… Jó éjt – nézett vissza, majd eltűnt a sötétségben

 Vettem egy gyors fürdőt, majd bedőltem a meleg ágyamba. Elég hamar el is aludtam.

 Úgy 10 körül keltem fel. Szerencsére még nem kellett dolgozni mennem. Szinte egész nap az ágyban feküdtem, kihasználtam a lehetőséget. Később benézett Ábel is, beszélgettünk, de mennie kellett, így megint egyedül maradtam. Nagyon untam már ezt az egyedül-élést, így gyorsan feladtam egy hirdetést neten lakótárs ügyben. Gyorsan letöltöttem a ” The Vampire Diaries ” következő részét, rámásoltam a DVDre, betettem a lejátszóba, pattogtattam kukoricát és befeküdtem az ágyamba.

 Valamikor hajnalban keltem fel, nagyon fáztam. Kikászálódtam az ágyból, de sikeresen megbotlottam a telefontöltő-zsinórban és nagy puffanással a földre estem. Szerencsére nem a csuklómra, hanem fenékre. Feltápászkodtam, gyorsan bezártam az ablakokat, és visszabújtam a takaró alá.

 A következő 2 napom is ilyen unalmasan telt, későn keltem – későn feküdtem, unatkoztam. Szerda délben, mialatt az ebédemet ettem, eszembe jutott hogy ma van táncórája Andrisnak, vagyis hogy ő helyettesíti Dükit. Gondoltam benézek óra előtt hozzá, kicsit dumálunk, és ki tudja, lehet hogy beállok táncolni is. Így gyorsan elővettem egy kötött, lila pulcsit, farmert és a csizmámat, megkerestem a telefonom és a többi cuccom, és elindultam a táncterem felé.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.