Hazaértem, ezeket a konyhapultra raktam, kitettem az asztalra a munkámat, áthoztam a hálóból a nappaliba a laptopom, kinyitottam egy zacskó chipset és netezni kezdtem, kellett egy kis kikapcsolódás mielőtt újra elmerülnék a számok világában. Felléptem Twitterre, kiírtam pár dolgot.

" Egész héten itthon, ma munkában megint, jó volt "  " El vagyok havazva :-O "  " Tegnap Andrisnál J Örülök @Dukiofficial hogy jobban vagy "

 Szinte abban a pillanatban kaptam egy tweetet.

" @TorokRekka Kaptál mail-t a zenesuliból? J "

" @ederkrisztian nemtudom, mindjárt megnézem...miéért?? "

Közben gyorsan megnéztem. Igen, kaptam. Az állt benne, hogy mikor lesz kész a dal, mert 2 hét múlva le kell adni.

@ederkrisztian El is felejtettem. Van valami ötlet?

@TorokRekka Semmi. Egy szó sincs most bennem, 0 vagyok

@ederkrisztian Ráérsz most? Gyere át és kezdjük el, szorít az idő

@TorokRekka Gyere inkább hozzánk, itt van mindenféle felszerelés

@ederkrisztian Jó, megyek. Címet küldd el e-mailbe J

 Meg volt a cím, gyorsan megnéztem melyik busszal jutok oda leghamarabb. Összeszedtem a szükséges dolgaimat, felkaptam az új Adidas cipőmet és indultam is.

 Mentem 2 megállót villamossal, majd átszálltam egy buszra, amivel a végállomásig mentem. Onnan már csak 2 percre volt Krisztián lakása. Míg sétáltam, azon gondolkoztam pont, hogy vajon ő egyedül lakik vagy kivel lakik? És mekkora házba?? És vajon minden fullos cucc lesz, drága bútorok, mert hiszen - szerintem - megteheti.

 Ezalatt megérkeztem a kapuba, felcsöngettem, kinyílt az ajtó. Úgy döntöttem, nem lépcsőzök egészen a 4.re, bepattantam a liftbe és megnyomtam a 4es számot. Felérve nem volt nehéz megtalálni. A folyosó legvégén volt a lakás. Nem láttam sehol csengőt, így bekopogtam.

-          Igen? - szólalt meg bentről egy hang, ami nem Krisztiáné volt.

-          Hello, Krisztiánhoz jöttem, Réka vagyok - mondtam hangosan

 Nyílt is az ajtó, már Krisztián állt velem szemben. Mögötte pedig egy kicsit ismerős arc. Gondolkoztam, és rájöttem hogy ő Fluor Filigran, vagyis most már azt hiszem csak Fluor.

-          Szia Réka - hadonászott előttem Krisztián

-          Hello, sziasztok

-          Gyere be - intett, és arrébb tolta Fluort az útból.

 Nagyon rendes volt, megmutatta a lakást, megismertem Fluort kicsit, hülyültünk majd belekezdtünk a zenélésbe.

 Nehezen ment, egyszerűen nem volt meg se a téma, se semmi. Ezért utána azon kezdtünk gondolkozni, hogy egyáltalán miről szóljon.. Természetesen mindketten a " szerelmet" mondtuk. Így ez legalább megvolt.

 Már majdnem 10 óra volt, fáradtak voltunk, én szinte percenként ásítottam. Jobbnak láttam, ha ezt máskor folytatjuk.

-          Jó, akkor én megyek. Majd valamikor összefutunk megint - mondtam mialatt a cipőmet, húztam fel

-          Hazaviszlek - ajánlotta fel hirtelen

-          Köszi

 A kocsiban nem nagyon szóltunk egymáshoz, közrejátszott a fáradtság, meg az is hogy nem tudtunk miről beszélni, hisz még csak most kezdtük tiszta lappal, senki nem akarta elrontani.

-          Köszi a fuvarért - mondtam és kiszálltam a kocsiból

-          Réka! Holnap ráérsz? Folytassuk holnap..

-          Szerintem ráérek. Mikorra menjek?

-          Amikor elkészülsz reggel, gyere - mosolygott

-          Rendben, szia - intettem majd bementem a lépcsőházba

 Ledobáltam a kabátom és a táskám az ágyra, majd egyszerűen elterültem ott.

 Szürkület volt mikor felébredtem egy autó riasztójára. Káromkodtam egy sort, majd felvettem a takarómat a földről és tovább aludtam. Mivel természetesen az ébresztőt elfelejtettem átállítani, így az 5kor csörgött. Mire kimásztam az ágyból és nagy nehezen megtaláltam a táskám alján, addigra abbamaradt a csengés. Kikapcsoltam gyorsan, nehogy újraébresszen.

 Az ágy csak úgy hívogatott, de tudtam, ha visszafekszem, akkor legalább délután 4ig fel se kelek, és ma mennem kell Krisztiánhoz. Kiballagtam a konyhába és bekapcsoltam a kávéfőzőt. Míg a kávé főtt, én próbáltam emberi alakot venni. Bementem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, amit jobb lett volna, ha nem teszek. A hajam tiszta kócos volt, a szemem alatt karikák.. Igen, ezt teszi, ha nem alszom csak 5-6 órát. Jobbnak láttam, ha először kávézom, hogy kicsit felébredjek, utána, pedig beiktatok egy hajmosást is. Bele tettem a szokásos 4 cukrot és sok tejet, majd úgy döntöttem kiülök az erkélyre. Felvettem a kabátomat, fogtam a gőzölgő energiaforrásom és kiültem. Lábamat törökülésbe helyeztem.. Gyönyörű volt a táj ebben az időben. A madarak csicsergését hallottam végre, nem a kocsik dudálását, vagy éppen a megszólaló riasztót. Persze, hisz szinte egy kocsi sem járt errefele ilyen időben és ilyen korán. Karácsony előtt egy nappal, korán reggel, az egész város kihaltnak tűnt innen. De nem hiszem hogy ez sokáig tart, mert ahogy az emberek felébrednek, már is, rohannak az utolsó dolgokat is megvenni, vagy elintézni.

 Elmerültem a most már hófödte tájban, csak azt vettem észre, hogy vacogok. Kortyoltam egy utolsót a bögréből, majd belebújtam a papucsomba és visszaballagtam a meleg szobába. Elmostam a kis, pöttyös poharat és bementem a fürdőbe. Vettem egy forró fürdőt, hajat is mostam az új, barackos samponommal. Kiszárítottam egyenesre, bár később rájöttem, semmi értelme, mert be fog göndörödni, ha vizes lesz. Tettem fel egy kis alapozót és szempillaspirált, többet nem is ajánlott az idő miatt. Felvettem egy kék - fekete, csíkos felsőt, rá egy fekete mellényt, és egy répaszárú farmert.

 Belenéztem a tükörbe, majd elégedetten nyugtáztam, hogy jól nézek ki. Felvettem a földről a Blackberrym, beraktam a nagy, fekete táskámba, még beraktam a fontosabb dolgokat, kulcsot, igazolványokat, bérletet, tettem be szempillaspirált is. Minden készen állt, arra hogy induljak.

 Belebújtam a barna csizmámba, még egy pillantást vetettem magamra a tükörben, és kiléptem az ajtón. Gyorsan előhalásztam a kulcscsomót, bezártam mindent, és a buszmegálló felé vettem az irányt. Igen, tudom, hogy sokkal egyszerűbb lenne megtanulni vezetni, és akkor nem kéne hidegben is a megállóban a buszra várni, de én jobbnak láttam ezt a verziót. Mert így megkímélem az úton közlekedő többi autóst is, hiszen még egy Need For Speed játékban is az első kanyarnál a fák között landoltam.

 Nagyon nagy szerencsémre a busz pont akkor jött, mire leértem. Majdnem teljesen üres volt, leültem az ablak mellé és csak bambultam kifele. Néztem ahogy a lakásokban ébredeznek az emberek, illetve páran már havat lapátolnak. Láttam két, olyan 15 év körüli srácot, akik már nagy hógolyó-csatában voltak elmerülve.

 12 perc múlva már a lépcsőházban álltam. Hiába nyomkodtam a hívó gombot a liften, az nem mozdult. Majd hirtelen sikerült észrevennem a mellette lévő hirdetőtáblán hogy " A lift karbantartási munkálatok miatt nem üzemel " Kénytelen voltam gyalog felmászni a 3.ra.

 Kopogtam egyet...kettőt...hármat... Semmi válasz. Gyorsan ellenőriztem az időt, hogy nehogy véletlenül az legyen hogy korán jövök.. " 8.25 " - állt a kijelzőn. Így kopogtam még egyet...

-          Á, nyitom már - szólalt meg Tomi

-          Szia

-          Szia Réka, de rég láttalak - ölelt meg. Nagyon közvetlen srác tényleg, pedig csak 1 napja ismerem.

-          De vicces korán reggel valaki J. Beengedsz vagy fagyjak meg?

-          Ja, bocsi - és bementünk az előszobába.

-          Amúgy korán jöttem?

-          Talán - mondta

-          Krisztián alszik még?

-          Nem igazán - sütötte le a szemét

-          Mi van? - néztem értetlenül

-          Nem tudom, de Krisz barátnője itt van. És ez rossz jel - hívott be az ő szobájába. Én leültem az ágyra ő pedig egy székre.

-          Tudod, nem szimpi a csaj - folytatta - Folyton nyávog, annyira elviselhetetlen, áh...

-          Hát én nem tudok mit mondani, csak 1x láttam, elég is volt - nevettem

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.