23.rész - Érzések
2011.01.14. 14:42
- Ahha... Amúgy mi volt az a csörömpölés az előbb??
- Az keltett fel mi??
- Ahham
- Tomika CDi sikeresen a földön landoltak - mondta
- Nem baj... Amúgy bocs hogy bealudtam. A fáradtság teszi - mosolyogtam
- Meglepődtem, amikor bementem a szobába, és te nagyba szunyáltál
- Elhiszem. Viszont most hazamegyek szerintem...
- Elviszlek. Úgy is be kell mennem fotózni
- Ki a modell?? Valami csinos, magas, szőke??
- Csinosnak túlzás, magas, az igaz, de végképp nem szőke...Kállay - Saunders Andrást fotózom
- Hopp, akkor benéztem. És hol van a stúdió?
- Ott nálatok. Meg is lepődtem, hogy arra laksz, és azelőtt nem is találkoztunk
- Az Orange? - néztem kérdőn
- Igen.
- Jó hely, dolgozott ott régen egy ismerősöm...
- Most is dolgozik, nem??
- Jaaaj - vágtam rá rövid gondolkozás után, mikor rájöttem, mire gondol
- Na, akkor megyünk? - toporzékoltam az ajtóban
- Várj... Kék vagy fekete sapi?
- Mittomén...Kék
- Én is arra voksoltam... Akkor mehetünk - lépett ki az ajtón
Semmi forgalom nem volt, így 5 perc alatt a lakásomnál voltunk.
- Köszi a fuvart! Akkor holnap reggel 8, ugye?
- Ahha, pontos legyél!- mosolygott.. és ezt imádtam - És nincs mit, szia
- Szia - intettem majd becsaptam az ajtót és beléptem a lépcsőházba.
Felmentem, a cuccomat elpakoltam, majd leültem egy pohár forró kakaó társaságában a TV elé. Végigpörgettem 2x az összes csatornát, de semmilyen izgalmas témájút nem találtam így kikapcsoltam és odahoztam az ölembe a laptopom. Felmentem Facebookra, megnéztem a történéseket, majd felmentem Twitterre is. Kiírtam : ´´ Hupsz, elaludtam... Bocsii J ´´ ´´ Már itthon... De nagyon uncsizom ´´ ´´ Lehet hogy lenézek az Orange-be ´´ - írtam ki hirtelen ötlettől vezérelve.
Gondolkoztam... De végül csak akkor észleltem fel mikor már a lépcsőn baktattam újra lefele. Odaértem a stúdióhoz. Egy kicsit eldugott helyen volt, ezért nem is volt annyira ismert mint egyéb más stúdiók. Már méterekről szinte világított a - stílusosan - narancs színű felirat.
Megálltam az ajtóban, hallgatóztam, hogy van-e itt valaki. Elégedetten léptem be, mikor vakuvillanást láttam... Csendesen osontam be... Az ajtóban megálltam. Innen láttam mindent, de mégse zavartam.
Észrevettem Andrást, egy szürke fal előtt, majd Kriszt is. Egy szürke, kapucnis felső volt rajta, laza szerelés, a fehér Supra a lábán, és a kék sapi még mindig rajta, amit pár órája választottunk ki nála. Szokatlan hogy még ´´ épületben ´´ is fejfedő van valakin, de ha így szereti.
Nagyon profin mozgott a kamera mögött... És jó volt nézni... A napokban arra jöttem rá, hogy egyre jobban érdekel ez a srác... Valami különleges lehet benne, ami megfogott... Viszont foglalt, így esélyem sincs nála... Ha akarnám se lehetne... És nem tudtam, hogy ő érez-e irántam valamit. Nem mutatta az érzéseit...
Az az ötletem támadt, ahogy néztem őt és Andrást a gép két oldalán, hogy talán most megtudhatom, hogy állnak a dolgok.. Az volt az ötletem, hogy eléggé látványosan kezdek flörtölni Andrással, és figyelem közben Krisztián reakcióját. Ha máshogy nem, itt kiderül talán...
- Sziasztok - köszöntem oda halkan
- Hát te? - nézett Krisz, majd megölelt
- Szia, Török Réka vagyok - mutatkoztam be Andrásnak
- Szia, András vagyok - törte a magyart
- Na, hogy álltok a fotózással?
- Egész jól, még pár kép, és szünet, aztán egy másik szett, és újabb 200 kép
- Akkor hajrá - álltam ki a képből, így tudták folytatni a munkát
Leültem és néztem... Majd mikor szünet jött, odamentem Andráshoz beszélgetni. Mi abban a kis, öltözőnek nevezett szobában beszéltünk, míg kint Krisztián beállított mindent. Andrással beszélgettünk mindenről, de főleg a zenéről, mert abban vagyunk érdekeltek mindketten. Aranyos volt, mikor 1-2 szó komoly fejtörést okozott neki, de inkább mondta angolul, így egyszerűbb volt.
- Folytathatjuk? - kiabált kintről, mire kimentünk.
Én visszaültem a székre és néztem. Párszor a szemem sarkából láttam, hogy Krisz engem néz, én pedig direkt Andrást néztem... Lehet, hogy ezt sokan gyerekesnek tartják, de nem érdekel.
- Akkor az utolsó sorozat - kiáltotta Krisz, erre András lekapta a pólóját.
Elidőztem a felsőtestén... Igen, ez a srác ad magára - állapítottam meg, majd próbáltam visszatérni a Földre, becsukni a számat és nem nyálcsorgatva végigülni a fennmaradó időt, ami hamar eltelt.
Megint követtem Andrást az öltözőbe, ahol természetesen beszélgetni kezdtünk.
Úgy negyedóra elteltével, nevetgélve jöttünk ki az öltözőből.
- Ja, láttam, bolondok - válaszoltam
- Azok
Láttam hogy Krisztián már türelmetlenül vár az ajtóban.
- Akkor megadom a számom, és akkor megbeszéljük a találkát - mondtam sejtelmesen, ugyanis csak arról volt szó, hogy beleshetek Andráshoz egy próbára, de ezt nem kellett hogy Krisztián is tudja J
- Rendben
Bepötyögtem kifele menet a számomat, majd két puszival elköszöntünk, mert rohant próbára. Én is menni készültem...
- Na, akkor majd holnap reggel találkozunk - mondtam
- Rendben - mondta komoran, majd elindult az ellenkező irányba.
Nem reagált semmit. Vagyis nem mutatta hogy esetleg féltékeny lenne, viszont látszott azért mégis valami a viselkedésében, főleg mikor elköszöntem. Mert általában hazakísért volna, vagy hasonló, bár itt lakom, de akkor is, most meg semmi....
Hazaérve, felmentem Facebookra...Semmi reakció... Twitteren megnéztem az utóbbi kiírásait... ´´ Fotózok egy megást ´´ ´´ Mindjárt végzünk, egy szett maradt. A modellemet lefoglalták -.- ´´ ´´ Hazaértem, kaja és fellépés...´´
Semmi negatív. Nem értem el semmit ezzel az egésszel... Vagy nem írta ki direkt....Vagy nem is érez semmit irántam, így fel se tűnt neki az egész... Hogy melyik verzió lehetséges, tényleg nem tudom... - gondolkoztam.. Ha már fent voltam, kiírtam... ´´ Néztem fotózást, profi munka :) ´´ ´´ Holnap Nagynaaaap, mindent a maga idejében ´´ ´´ @ederkrisztian akkor hányra legyek ott?? ´´
" @TorokRekka csak 2re kell, de én ottleszek déltől...ahogy gondolod... "
´´ @ederkrisztian oké, ahogy odaérek... Készülj fel :) "
Mivel már fáradt voltam, így gyorsan lefürödtem és hajat mostam majd bebújtam a meleg ágyba, nem telt bele pár perc és álomba merültem....
|