28. fejezet (Time for Miracles)
2011.03.15. 18:38
Hátrébb lépett, és rám mosolygott.
-ne csináld mááár. –vigyorogtam
-mit?
-hát ezt. Ne nézz így rám.
-de miért?
-nemtudom…bevadulok –nevettem fel
-igen…? hmm…
-jajj nem mondtam komolyan. –szedtem le magamról a kezeit, de aztán mégis hozzá bújtam. Lassan elhúzódtam tőle, és megpusziltam.
-nálam alszol ma? –mosolygott rám
-akááár…... – döntöttem oldalra a fejem –és mit kapok érte? –vigyorogtam, ő pedig megpuszilt.
-hát. sajnálom. Ez kevés. Megyek is –fordultam el tőle, majd vigyorogva hátrafordultam, és a szemeibe néztem. –szóval?
-nyusziii –mondta és megcsókolt
-rendben. - nevettem fel. –de csak a nyuszizásért –nyújtottam rá a nyelvem.
A nap lassan telt el. Rengeteget beszéltünk, nevettünk, és néztünk szomorúan 1-1 gyönyörű számnak a klipjét. Krisztián retusált pár képet, én pedig hazamentem enni, tv-t nézni, hogy ne zavarjam őt. Összepakoltam a cuccaim, és este visszamentem hozzá. Ledőltem az ágyára ameddig az utolsó képet csinálta. Miután a retusálást, levágódott mellém, és ott feküdtünk percekig, összekulcsolt kézzel. Dúdolni kezdett, majd énekelni. Mosolyogva figyeltem, ahogy produkálja magát. Össze vissza ugrált a szobában, majd visszaült mellém. A szemembe nézett, és fölém hajolt. Adott egy kis csókot a számra, majd elhúzódott.
-megyek csinálok valamit enni. –mondta és kiment. írtam egy sms-t Pankának, mert nem tudta, hogy ma este nem leszek otthon.
-megyek fürdeni édes……..-mentem ki a konyhába Krisztiánhoz már csak fehérneműben.
-cicaaa….-lépett oda, és megcsókolt. Arrább húzott és kivette a kezemből a törölközőt, majd felültetett az asztalra. –nemár…-suttogta.
Kezével végigsimított az arcomon, majd ismét enyémen éreztem ajkait. A melltartóm pántját lefelé kezdte húzni. A lábammal közelebb húztam magamhoz. Abbahagyta a csókunkat, és kikapcsolta az övét, majd elégedetten vigyorogva csókolt meg ismét. A hasamat puszilgatta, közben én a pólóját húztam felfelé. A csípőmnél ismét húzni kezdte rólam a „maradék” ruhát. Állánál fogva felemeltem a fejét és megcsókoltam. Leugrottam az asztalról, és felvettem a széken landolt törölközőmet. Krisztián csalódott szemekkel nézett rám. Megpusziltam, és elindultam a fürdőbe. […]
Amikor kiléptem a kádból, Krisztián lépett be.
-„fekete bakancs, fekete nadrág, fekete ing, nyakkendő, zakó” – néztem végig rajta.
-Bocsi. A hajzselé kéne. –lépett a tükörhöz.
-Hova készülsz kicsim? –vigyorogtam.
-Story gála… -felelte unottan
-Látom nem nagyon érdekel…
-Miután így lepattintottál? – játszotta a sértődött kisfiút. Odaléptem, és megpusziltam, majd mivel ez nem volt neki elég, adtam neki egy apró csókot. –sokkal jobb. –vigyorgott.
|