I.fejezet
2011.03.25. 10:35
-Belinda-kelj feel !.Hallottam a nővérem kiáltását.Bármennyire szeretem is őt,a reggeli ébresztésnél le tudnám ütni.Ma szokásosnál is korábban keltett,aminek nem értettem az okát.Így erőt véve magamon,lementem a nővéremhez..
- Miért keltettél ilyen korán ?-vetettem rá egy kiváncsi pillántást két ásítás között..
Zsófi a válasz helyett csak mutogatni kezdett a hátam mögé.Megfordultam és a korán kelés okát keztem megérteni..itt van Krisztián..
Szia..-mosolyogtam
Sziaaaaa.-nyújtotta el a szó végét.majd megöleltük egymást..
-Belinda nagyon szükségem lenne a segítségedre...-kezdte Kriszitán..
-Mondd.-válaszoltam kicsit félve..
-Szóval arról lenne szó..és itt megállt mert a hugom kiáltására lettünk figyelmesek.Mindneki sietett fel a szobájába..
-Mi a baj Linda ?-kérdezte szinte mindenki egyszerre
- Nincs meg a hajvasalóm!
- Paff..Ez most komoly,hogy ezért kell eladni az egész lakást ?! Najó erre inkább ne válaszolj..menj át a szobámba és vasald ki a hajad az én hajvasalómmal.-útasítottam.Mire ő egy hálás pillantást vetett rám..Zsófival már régebben is sejtettük,hogy fiú van a dologban de hagytuk menjen a saját feje után..
Mindenki kivonult a hugom szobájából csak Krisztián és én maradtunk még ott..
-Szóval mibe is kéne segítenem ?- kérdeztem
-Ja igen jó,hogy mondtad..Szóval hallottam,hogy nagyon jól táncolsz..és kéne még egy táncos a nagykoncertemre..-mondta kicsit félénken..
- Hmm..akkor te most arra kérsz,hogy táncoljak a nagykoncerteden ?
- Igen,ha nem lenne túl nagy kérés..-mondta reménykedve,hogy elvállalom..
- Egy feltétellel..
-És mi lenne az ?
-Jöhet velem egy nagyon jó barátnőm ?!
- Persze..
-Akkor tényleg elávalljátok ?-vigyorgott,mint egy hároméves kisfiú
- Igen,elválaljuk
Jajj,de jó..úgy örülök és megölelt..de Kriszitánnak már indulnia is kellett egy fotozásra,elköszöntünk egymástól és megbeszéltük,hogy délután 3-kor próba a Sport Max sportcsarnokba..
Felhívtam Biát,hogy benne van-e szerencsére igent mondott..elmentünk vásárolni,ebédelni és közeledett a 3óra.Ígyhát hazamentünk a cuccainkért s a házunk előtt találkoztunk.Elindultunk a megkeresni a sportcsarnokot.Elképzelésünk volt,hogy lehet és hogy-hogyan nézhet ki(mentségünkre szóljon nemrég költöztünk Pestre,és hát a tájékozósád nem mindig sikerült)..de ezek a tippek sajnos nem jöttek be..már vagy fél órája keringtünk a városba.Majd végül arra jutottunk,jobb lesz ha felhívom Kriszt és megkérem,hogy jöjjön el értünk..5perc után egy fekete Alfa Romeo állt meg az út szélén..beszálltunk a kocsiba,majd bemutattam egymásnak Biát és Krisztiánt,szerencsére jól kijöttek....a próbra érve elkezdődött a kemény munka főleg Biának és nekem,mivel be kellett pótolnunk az eddig megtanult koreográfiákat,melyet Andirs próbált belénk tuszkolni..hamar megtanultuk a táncokat így haladhattunk tovább..nagyon jól telt az idő..Próba után Krisz odajött hozzám és megkérdezte,hogy nem-e megyek fel a fótósorozat képekért ?-nézett rám bociszemekkel..nem tudtam neki nemet mondani..Hazavittük Biát mi pedig Krisz lakásához vettük az irányt..Felérve a 2.emeletre Tomika fogadott minket nagy örömmel..bementünk Krisz szobájába,már jártam itt párszor de msot valahogy olyan más volt..Megmutatta a képeket,amelyek nagyon jók lettek.Az egyik napilap-nak készítette őket..Kiment hozni valamit inni..én addig csendben leültem egy székre..majd pár másodperc múlva pár dalszövegeket láttam egy halomba,gondoltam megnézem őket..éppen elkeztem olvasni mikor belépett Krisz s halkan becsukta az ajtót és mosolyogva figyelt miközben én a dalait olvasgattam..közeleb lépett amire én nagyon megijedtem..
- Én én sajnálom nem akartam csak túl kíváncsi voltam..-próbáltam mentegetőzni
- Hé nincs semmi baj,nyugodtan elolvashatod őket.-mondtakissé meglepődve az utóbbi reakciómon de mégis félig mosolyogva.
-Nincs kedved DVD-t nézni ?-vetette fel az ötletet
- De igen,mit nézünk ?
- Reszkessetek betörők ?
- Jajj ne Krisz ne tedd ezt velem már vagy 4x végig kellett veled néznem.-nevettem
- Ajhh..akkor valami horror ?
- Oké,benne vagyok..
Végül a Góthikánál állapodtunk meg..az eleje még nem is volt olyan ijesztő..de a közepén már nagyon féltem..Krisz felajánlotta,hogy bújjak hozzá..erre én gondolkozás nélkül hozzábújtam és próbáltam minnél kevesebbet látni a filmből ami nem sikeürlt túl jól..végül elaludtunk a film közbe..másnap reggel Krisztián gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam..elsőre meglepődtem amit ő is észrevett és csak mosolygott rajtam végül én is elmosolyogodtam..
Krisztián fölém hajolt ám ebben a pillanatban beront egy eddig ismeretlennek hitt alak...
|
nagyonjóó *-*