6. fejezet - Fluor
2011.03.28. 14:42
- Kaphatok egy autogramot? Csinálunk közös képet? Ő a barátnőd? Fluor, SP is veled van?
- Nyugi, csajok, mindenki kap képet és aláírást is. Dorka, nem a barátnőm, csak egy jó barátom. SP pedig nincs itt velem – válaszolt Tomika a kérdésekre egyesével.
- De hát, az előbb láttuk – felelte egy szőke lány.
- Szerintem nem őt láttátok, SP otthon van – mondta Tamás, halál nyugodtan.
- Biztos vagyok benne, hogy őt láttam – erősködött tovább a lány, de amikor nem kapott választ, nem feszegette tovább a témát. Mikor végre, mindenki megkapta, amire vágyott, kép, aláírás, akkor elmentek a csajok és Tomikával kettesben maradtunk. Ennél meglepődöttebb fejet, akkor sem tudta volna vágni, ha előtte évekig gyakorlom. Valószínűleg, ha látom magam, akkor fetrengek a röhögéstől a földön, az arckifejezésemet látva.
- Szóval Fluor – hangsúlyoztam ki a nevet – nem szeretnél még valamit elmondani magadról? – kérdeztem szemöldök ráncolva.
- Ja, amúgy rapper vagyok mostanában énekes is egyben – mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A csajszikat elnézve, nagy sztár lehet tini körökben.
- Tényleg el kellene kezdenem tévét nézni meg a netet böngészni, mert úgy néz ki, nagyon le vagyok maradva.
- Te nem nézel tévét? Várj, ugye nem barlangban laksz, farkasokkal? – kérdezte röhögve.
- Buta fiú, nem a farkasok laknak barlangban, hanem a medvék – vágtam vissza. – Hol lehet Krisztián? Már vagy fél órája elment telefonálni – néztem körbe, de sehol sem láttam.
- Nem kell félni, biztos nem veszett el, ha mégis, majd útbaigazítást kér, valamelyik itt lakó plázacicától. Komolyra fordítva a szót, mindig ilyen sokat telefonál. Biztos felkérést kapott valami magazintól vagy hasonló.
- Jézusom! – kiáltottam fel az órámra nézve. 5 percem maradt, hogy visszaérjek az irodába, tuti, hogy a főnök pont, akkor keres, ha kések. Felkaptam a táskám. – Tomika, mond meg Krisztiánnak, hogy sajnálom, de vissza kellett sietnem az irodába.
- Mond meg te, megadom a számát – felelte Tomika. Gyorsan odaadtam a telefonom, hogy beírhassa a számot és amint visszakaptam, már rohantam is a munkahelyemre. 5 perc futás után, épp időben értem vissza az irodába. Sejtésem beigazolódott, amikor a főnököm bekukucskált az ajtón.
- Dorka, minden rendben van? Sikerült lerendeznie az ételfutárokat, a hétvégi szülinapi bulira?
- Persze, minden a terv szerint halad – feleltem műmosollyal.
- Akkor oké – mondta és ment vissza a saját irodájába. Nagyon nem szerettem ezt a nőt. Rendben, hogy ő volt a főnököm, de istennek képzelte magát. Mindig ugráltatott mindenkit. Szerencse, hogy velem meg van elégedve és csak nagyon ritkán néz be hozzám, az ehhez hasonló rövid ’beszélgetésekre’. Ma is, hipp-hopp, eltelt a munkaidő és arra eszméltem fel, hogy indulhatok haza, helyesebben Zitáért az uszodához, mert ma volt gyógyúszása. Elpakoltam az asztalomról és már mentem is a kocsimhoz. Korábban odaértem az uszodához, ezért elhatároztam, hogy írok egy sms-t Krisztiánnak.
Köszönöm a rózsát és az idézetet, gyönyörű volt mindkettő. Bocs, hogy szó nélkül leléptem, de sietnem kellett vissza az irodába.
Pár perc múlva jött a válasz.
Ugyan, a te szépséged közelébe sem értek. Nem haragszom, de ezt majd be kell pótolnunk.
Nem tudtam, hogy mit írjak, hisz még mindig nem voltam biztos az érzéseimben, ezért, úgy döntöttem, hogy később válaszolok neki. Bekapcsoltam a rádiót:
- Akkor most következzék SP legújabb dala, a Nevem SP – mondta be egy hang. Ki az az SP? A lányok is őt keresték, ma a plázában. Hallgattam a dalt és a srác hangja, úgy hasonlított valakiére, de hiába tornáztattam az agyam, nem jutott eszembe, hogy kiére. Épp véget ért a dal, amikor bepattant mellém Zita.
- Milyen volt az edzés? – kérdeztem.
- Fárasztó, de jó. Neked milyen napod volt? – kérdezett vissza.
- Jó, ma Krisztiánnal és Tomival ebédeltem.
- Milyen Tomival?
- Fluor – válaszoltam, hátha így tudja.
- Ó, értem. Krisztián nem mondott semmi érdekeset? – kérdezte kíváncsian.
- Nem, miért kellett volna neki? – érdeklődtem. Most már végképp nem értettem semmit, de elhatároztam, hogy a végére járok ennek az egész titok dolognak.
|