|
32. fejezet (buli)
2011.04.04. 16:17
- megérkeztünk – mosolygott és leállította a kocsit, én pedig körbenézem. Tanácstalanul kérdeztem tőle:
- hol vagyunk?
- nézz körül –nevetett
- már körülnéztem…és semmi…vagyis de. úristen de hülye vagyok.
- na?
- piiiink –vigyorogtam, mint egy kisgyerek, aki éppen most kapott egy tábla csokit
- okos kislány. – szállt ki, és átsétált az én oldalamra. Én viszont megelőztem, és gyorsan kiugrottam a kocsiból.
- jajj Zsoltiii. –öleltem meg. majd bementünk. Szokásosan a pultnál kezdtem. Kértem egy koktélt. Miközben készült az italom, elkezdett rezegni a mobilom. Krisztián visszaírt. Mosolyogva olvastam el újra és újra a sorokat. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy elém tették a poharat, és Zsolti megsimogatta a vállam
- minden rendben? –mosolygott
- persze. – pusziltam meg. gyorsan visszaírtam Krisztiánnak, hogy nem tudok menni, és sok sikert neki a bulihoz. eltettem immár a táskámba a mobilom. Megittam a koktélom, és elkezdtem húzni Zsoltit az egyik sarokba. Ott kezdtünk el táncolni. Nem volt tömeg, és semmi zavaró tényező. Zsolti nekitolt a falnak, és megcsókolt. Éjfélig maradtunk, aztán elindultunk haza.
- köszönöm az estét. Édes vagy. –adtam puszit a szájára. – szeretlek. –ültem be a kocsiba.
- én is. –indította be a motort majd kihajtott a főútra. Útközben jobbra bámultam ki az ablakon. Az utcák mindenhol teljesen ki voltak halva. 1-2 kocsi ment csak el mellettünk. Végül bekanyarodtunk a jól ismert kis utcába, és megálltunk a házunk előtt. Kiszálltunk, én pedig elköszöntem Zsoltitól és bementem. Levettem a cipőm, és felmentem a lépcsőn a szobámba. Átvettem a hálóingem és bedőltem az ágyba.
Másnap reggel másnaposan ébredtem. Nem emlékeztem semmire az előző estéből… bizonyára a koktélok miatt. Lementem a konyhába, ahol Márkkal találtam szembe magam.
- hát te? – kérdeztem meglepettem és odamentem hozzá. Adtunk egymásnak 2 puszit.
- Pankához jöttem. –mosolygott.
- jaértem. Menj fel hozzá nyugodtan.
- persze. Csak féltem, hogy felébredsz.
- én? Ilyen este után? Soha – nevettem
-húha… na mindegy. Akkor én felmentem.
- rendben – mosolyogtam és leültem az asztalhoz egy pohár víz és egy aszpirin társaságában.
felálltam és megkerestem a táskám. Kivettem a mobilom, és elolvastam a tegnapi sms-eket. Újdonságként ért minden a tegnap estével kapcsolatban. Rémlettek dolgok, de inkább felhívtam Zsoltit.
-sziia szívem. Felkeltél? –hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-fel…nehezen, de sikerült. Nem akarsz ide jönni hozzám? – nyafogtam viccesen
-nem rémlik a tegnap mi? –tapintott rá a lényegre.
-hát valahogy úgy… meg még el kéne engem vinni a világ másik végére fotózásra.
-na hogy tudtam –nevetett. – mindjárt indulok.
-jólvan. csók.
-szia.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
tetszik :D:D Folytit hamar ;)