|
33. fejezet (fotózás, régi ismerős…)
2011.04.06. 18:27
20 percen belül Zsolti lépett be a szobámba.
-szia cica. –puszilt meg.
-heló. –feletlem továbbra is fekve, csukott szemekkel az ágyon
-naaa –ült oda mellém és a karom simogatta. Lassan megfordultam és kinyitottam a szemeim. –sokkal jobb. –mondta és megcsókolt.
-mi a mai napi program? – mosolyogtam.
-mit szeretnél?
-el tudsz vinni a fotózásra? –kérdeztem csillogó szemekkel.
-azt hiszem, igen. De utána ott hagylak, mert vizsgázom. –húzta el a száját.
-jólvan. ügyesen –kacsintottam és lehúztam magamhoz az ágyra.
-rossz kislány –nevetett
-és az téged miért zavar. –vigyorogtam
-nem is tudom. –mondta 2 puszi között.
-na menjünk, mert elkésem. –mosolyogtam és a szekrényem felé indultam. Kivettem egy világos, hosszított pólót és egy farmert és öltözni kezdtem, majd a fürdő felé indultam. Megigazítottam a hajam és kilibbentem az ajtón. Lerobogtam a lépcsőn és felvettem a cipőm és a táskám, majd kimentem a kocsihoz. A kerítésnek dőlve vártam Zsoltira, hogy bezárja az ajtót, és kinyissa kocsit. Amint felvillantak a lámpák, és halkan kattant a belső zár, meg sem vártam, hogy ideérjen, beültem a kocsiba, és elégedetten mosolyogtam rá.
-nem tudunk várni? –puszilt meg.
-nem, csak már menni akarok –nevettem, ő pedig beindította a kocsit.
-hova is megyünk?
-itt a cím. –adtam oda neki egy cetlit, ő pedig beírta a GPS-be. Kb 10 perc múlva már az épület előtt voltunk.
-szeretlek. –csókolt meg
-én is. –mondtam és elköszöntem tőle. Beléptem az ajtón, majd felsétáltam az emeletre. Bekopogtam, majd benyitottam a stúdióba. Mindent elmondtak, hogy mi lesz, majd megcsinálták a hajam és a sminkem. Adtak ruhát, én pedig beálltam a kamera elé. Éppen az utolsó képeket csinálták, amikor egy ismerős arc lépett be az ajtón. Egy pillanatra megtorpant, majd odaállt a fotós mellé, és rám mosolygott. Miután végeztünk, odajött hozzám.
-szia. –mosolygott
-szia…Krisztián –mondtam és egy fél lépést hátrébb léptem.
-rövidebb a hajad. –mondta semlegesen, témát keresve
-öhm…igen. Meguntam. –mosolyogtam. –hogy ment a tegnap?
-jól…tök jól… -mosolygott –reméltem, hogy eszedbe jut majd.
-én most megyek. Visszaveszem a ruháim. –mondtam és bementem, átöltöztem. Közben megcsörrent a mobilom. : „Zsolti”
-szia mondjad. –vettem fel
-szia. Már végeztetek?
-igen. Mert? –nyitottam ki az ajtót, és felvettem a táskám.
-elhalasztották a vizsgám. Érted menjek?
-jujj azt nagyon megköszönném. –mondtam és közben Krisztiánra néztem.
-rendben. 10 perc és ott vagyok.
-oké. Szeretlek. –mosolyogtam, bár tudtam, úgysem látja.
-énis. Puszi
-nekedis. –mondtam és kinyomtam. Krisztián elindult felém. –én most azt hiszem megyek. –néztem a szemeibe.
-várj…nem lehetne…újra kezdeni? –nézett rám szomorú szemekkel.
-sajnálom… nézd, én új életet kezdtem, és megpróbálom elfelejteni, ami volt. Legjobb lenne, ha te is ezt tennéd. –mondtam és elindultam az ajtó felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó