|
12.fejezet-Night
2011.04.12. 21:02
- Krisztián, te meg mit csinálsz? – visított bele valaki a meghitt pillanatunkba. Persze, hogy Adél volt az. Annyira butának éreztem magam, amiért azt hittem, hogy Krisztián átvert.
- Szerinted? Minek látszik? – kérdezte morgolódva Krisztián. Az ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódtak.
- Nem teheted ezt velem! Krisztián én, szeretlek! – kezdtek el potyogni Adél könnyei. Már-már sajnáltam. Akárhogy is viselkedik, akkor is lehetnek érzései.
- Nem Adél, te nem engem szeretsz. Nem Krisztiánt szereted bennem, hanem SP-t. Sőt őt sem, csak a pénzét és a hírnevét – olyan fagyosan mondta, mindezt Krisztián, mintha nem is ő lenne. Elcsodálkoztam rajta, hogy képes ilyen hangon beszélni, bárkivel is. Eddig csak a kedves, aranyos oldalát láttam. Most pedig megmutatta, hogy őt is ki lehet hozni a sodrából. Adél hátradobta a haját és felszegett fejjel, szó nélkül távozott. Lehet, hogy Krisztián érzékeny pontra tapintott. Ezen az estén, mind kettőnknek meggyűlt a baja az exével. Még mindig borsózni kezdett a hátam, ha arra gondoltam, hogy talán Ákos beváltja az ígéretét és követni fog, amíg el nem éri, amit akar. Miután minden elcsitult, mindenki visszatelepedett az asztalhoz. Koktélozgattunk és beszélgettünk közben. A húgom és Tomika egyre jobban egymásra találtak. Nem néztem épp jó szemmel. Mint idősebb testvér, az volt a dolgom, hogy aggódjak, a húgomért, még, ha tudtam is, hogy a korkülönbség ellenére sem találna Tamásnál jobb barátot magának. A végére, már nem négyen beszélgettünk együtt, hanem én Krisztiánnal, Zita pedig Tomikával. Miközben Krisztiánnal beszélgettem, felcsendült a kedvenc dalom. Elkezdtem jobbra-balra dülöngélni. Krisztián észrevette, kézen fogott és bevezetett, a tánc parkettra. Épp a dal végére kezdtünk el táncolni, majd a pörgős dal után egy lassú szám következett, el akartam indulni az asztalunkhoz, de Krisztián átkarolta a derekam és elkezdett lépegetni a zene ütemére.
- Krisztián, én nem tudok lassúzni – súgtam a fülébe szégyenlősen.
- Dehogynem, aki ilyen jól táncol a gyors számokra, annak a lassúzással se lehet problémája. Hacsak nem a partnerrel van gond – vonta fel a szemöldökét, de közben elmosolyodott.
- A partner tökéletes. Viszont, ha megtaposlak, emlékezz rá, hogy te akartad.
- Vállalom a következményeket – kacsintott rám pajkosan. Átkaroltam a nyakát. Lassan lépdeltünk együtt, teljes szinkronban. Imádtam vele táncolni, felszabadító és megnyugtató volt. Több számot is végig táncoltunk, aztán Krisztián, már teljesen elfáradt, ezért elmentünk a pulthoz, hogy kérjünk egy koktélt. Én már nem akartam alkoholosat inni, mert úgy éreztem, hogy elég lesz. Egy eperlevet kértem, Krisztián pedig egy vodka-narancsot. Leültünk a bárpultnál, rápillantottam az órámra és láttam, hogy már nagyon késő van, ideje lenne, haza indulni.
- Azt hiszem, hogy indulnunk kell hazafele – szóltam Zitának.
- Rendben van – mondta kicsit fintorogva, láttam rajta, hogy még szívesen maradna Tamással.
- Ha akarsz, maradhatsz, de csak, ha Tamás megígéri, hogy hazakísér, te pedig, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget – esett meg rajta a szívem. Megbíztam benne is és Tomiban is.
- Igenis, hölgyem! Amúgy meg, mióta vagyok Tamás? – játszotta a sértődöttet.
- Tomika, ne duzzogj – vigasztalta viccesen Krisztián. Fogtam a táskám és elindultam kifele. Krisztián is jött utánam. Mikor kiértem és már nem volt nagy zaj, hívtam egy taxit. – Hazakísérhetlek? – kérdezte Krisztián aranyosan mosolyogva. Hogy is mondhattam volna nemet neki?
- Persze – válaszoltam. Mikor megérkezett a taxi, udvariasan előre engedett, kinyitottam nekem az ajtót. Bemondtam a címet és az autóban végig csend volt. Mikor megérkeztünk, fizettem a sofőrnek, Krisztián kipattant a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót. Ekkor vettem észre, hogy elég inogva jár, nem is lepődtem meg, jó sok alkoholt magába töltött. Lehet, jobb lett volna, ha én kísérem haza őt. Mikor felértünk, úgy tartottam jónak, ha behívom, ha már volt, olyan rendes, hogy hazakísért.
- Ülj csak le a nappaliba, mindjárt jövök – mondtam és indultam el a fürdőbe, gyorsan letusoltam, lemostam a sminkem és megfésülködtem, majd felvettem a pizsim. Mikor kiértem a nappaliba, láttam, hogy Krisztián elaludt a kanapén. A szám mosolyra húzódott, mikor megláttam, hogy milyen aranyosan alszik. Hoztam egy plédet és betakargattam, nem volt szívem felkelteni. Bedőltem a saját ágyamba, de nem tudtam elaludni, amíg nem hallottam, hogy nyílódik az ajtó, majd tesóm elkezd pakolászni, majd végül csendbe burkolózik a lakás. Halkan kiosontam és megnéztem, hogy tényleg a húgom ért-e haza, majd amikor a szobájába kukucskálva láttam, hogy alszik, megnyugodtam. Visszaérve a szobámba, rögtön el is aludtam. Hajnalban éreztem, hogy valaki bebújik mellém az ágyba, de nem volt elég erőm ahhoz, hogy kinyissam a szemem. Éreztem, ahogy átölel hátulról én pedig belesimultam az ölelésbe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Wáá de jóó *-*