|
14.fejezet-Calls
2011.04.28. 11:45
- Igen, táplálok irántad érzelmeket, de annyira sokat csalódtam már másokban, hogy egyszerűen még nem tudok benned 100%-osan megbízni. Idővel minden kialakul bennem, de ahhoz időre van szükségem. Ha te ezt el tudod viselni, akkor vágjunk bele – magyaráztam, majd feszülten vártam a választ. Mintha egy sziklát vettek volna le a hátamról, amikor Krisztián reakciója egy mosoly volt.
- Csak ennyi? Persze, hogy el tudom viselni. A kedvedért ennél sokkal többet is tűrnék. Most, hogy ezt megbeszéltük, ideje megszervezni az első hivatalos randinkat. Mit szólsz?
- Benne vagyok! Mire gondoltál?
- Hát, már van egy ötletem, de meglepetésnek szánom!
- Utálom a meglepetéseket! – duzzogtam, mint egy kisgyerek.
- Ezt szeretni fogod, azt garantálom – kacsintott rám egy engesztelő mosoly kíséretében. Mikor látta, hogy nem nagyon vált be a dolog átölelt és fejét a vállamra rakva figyelte az arcomon. – Na, Dorka, ne duzzogj.
- Nem duzzogok, csak szeretek tudni mindenről, ami körülöttem zajlik. Szeretem, ha kézben tudom tartani a dolgokat – magyaráztam meg neki, hogy mi a baj.
- Ó, szóval vezető típus vagy?
- Hát, azt nem mondanám – ráztam meg a fejem.
- Akkor jó, mert igazából, egy kapcsolatban én szeretek a dominánsabb lenni. Hisz, egy férfinek kell hordania a nadrágot, nem? –érvelt Krisztián.
- Hát, de. Az sem túl jó, ha egy pasit az orránál fogva lehet vezetni – helyeseltem. A beszélgetést telefoncsörgés szakította félbe. Krisztián mobilja szólalt meg. Előhalászta a zsebéből a telefont. Mikor meglátta, hogy ki keresi, az arca dühössé vált. Felvette a telefont, és cseppet sem kedvesen beleszólt.
- Mit akarsz már megint? Nem érdekel, én már nem. Igen, nála vagyok. Rendben, ezt akartam elérni, már körülbelül két hónapja. Remek, csá – zárta le a beszélgetést. Érdeklődve tekintettem rá. – Adél volt. Talán most, tényleg megértette, hogy vége. Sikerült végre megbántanom. Ne hidd, hogy ilyen bunkó vagyok minden szakításkor, csak már kiakaszt ez a csaj. A számot, amit neked is megmutattam, lejátszottam neki. Annyit szólt hozzá az egészhez, hogy örül, hogy írtam neki egy dalt.
- Hát, ezek az exek meg tudják rendesen keseríteni az ember életét – értettem egyet vele. Ákosra gondoltam és a tegnap estére. Egyszerűen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a felbukkanása. Egyrészt gyűlöltem, amiért felbolygatja a végre lenyugodott életem. Másrészt pedig örültem, hogy azért gondol még néha rám.
- Figyelj, Ákos miatt nem kell aggódnod. Én, megvédelek mindentől – húzta ki magát. Nagyon jól esett, hogy kiáll mellettem. Szavak nélkül is megértette, a mélázásom okát. Ez elképesztett. Megint csörgött a telefonja. Ha lehet, még az előzőnél is ingerültebben vette fel.
- Mi a fene van? Jaj, bocsi anya. Nem, csak megint Adél hívott és teljesen kiakasztott. Nem, nem otthon vagyok. Igen, lány van a dologban. Hát, még nem akarom bemutatni, túl friss a dolog. Nagyon szép, igen. Ettem kaját rendesen. Persze, majd hívj. Puszi – köszönt el. Olyan aranyos volt, ahogy az anyukájával beszélt. Olyan volt ez az egész jelenet, mint, amikor egy kisfiú először megy el nyári táborba és az anyukája rettentően aggódik érte. Emlékszem, anya velem is mindig ezt csinálta, amikor elmentem otthonról pár napra. Elmosolyodtam, az emlékre. Már megint a telefoncsörgése szakította félbe a gondolatomat. Krisztián is kezdte megunni a dolgot.
- Igen, Orsi? Nem felejtettem el, tudom, hogy két óra múlva megbeszélés, ha emiatt hívsz. Nem vagyok gondolatolvasó, csak ismerlek. Okés, ott találkozunk. Szia – fejezett be ismét egy beszélgetést.
- Huh, hihetetlen, alig öt perc alatt három nő keresett. Nagyon kapós vagy – poénkodtam vele.
- Ugye, látod, megérte kondiba járnom. Csak úgy buknak rám a csajok, habár anya akkor is odáig volt értem, amikor a kedvenc viseletem a pelenka volt – szólt ő is vissza vicceskedve.
- Hm – néztem végig rajta színpadiasan – nagyon szexi lehettél – ebben a pillanatban nyílott az ajtó és belépett rajta Zita. Teljesen kialvatlan volt az arca. Meglepetten nézett Krisztiánra.
- Jó reggelt! Krisztián te már is itt vagy?
- Ó, nem én még itt vagyok.
- Azt ne mond, hogy itt aludtál. Észre sem vettelek.
- Hát, kommandóztam. Amúgy ne gondolj rosszra, a kanapén aludtam – kezdett el magyarázkodni.
- Eszembe sem jutott más. Dorka, ugye van itthon kóla? Itt a helyszínen pusztulok meg, ha nem kapok most rögtön minimum egy literrel.
- Van, nem kell aggódnod. Amúgy meg, ismered, aki éjjel legény… – kezdtem el a mondást.
- …Az nappal másnapos – fejezte be átköltve. Majd kibattyogott a konyhába és egy korsó kólával tért vissza.
- Nagyobb, poharat nem találtál? – kérdezte Krisztián röhögve. Zita csak fintorgott egyet válaszként. Krisztián telefonja ismét zajongásban tört ki. Csak összenéztünk és elkezdtünk nevetni. Zita értetlenül figyelt minket.
- Csá, Tamás! Igen, itt vagyok náluk. Hát, nem tudom, megkérdezem a lakás tulajdonosát. Dorka, átjöhet Tomika is lazulni egyet? Vagyis szerintem inkább a húgod akarja látni, csak nem akarja bevallani – kérdezte Krisztián kiskutya szemekkel.
- Persze – feleltem és bele se mertem gondolni, hogy ez a két őrült mit fog művelni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó