Este, party, fények, pár üveg sör, egy üveg vodka... Alexa pedig kiütötte magát. Én, mint szinte egyetlen józan, egy bokorban hánytattam marha okos barátnőmet, s már azt sem volt kedvem a fejéhez vágni, hogy "én megmondtam". Mindenki, aki arra járt, lesett ránk, hogy mit művelünk. És, ha nem lett volna elég nagy a megaláztatás, Alexa sikeresen lehányta a cipőmet is... Idegesen törölgettem, amikor ismerős hang szólalt meg mögöttem...

- Na, szépen néztek ki!
A hang irányába fordultam és alig hittem a szememnek.
- Andris! - kiáltottam. - Hát te?
- Reggel értünk vissza Szegedről. Gondoltuk, Győr felé menet még visszanézünk ide is. Azt hallottuk, ez egy jó szórakozóhely, és ezért idejöttünk. Úgy látszik, nem volt véletlen - mosolygott.
- Ez tök jó! - lelkesedtem, miközben Alexa próbált magához térni. Fél szemmel felénk sandított, majd visszahanyatlott a feje.
- Jól kiütötte magát... - jegyezte meg Andris. - Figyelj, én itt maradok vele, menj vissza bulizni - ajánlotta fel.
- Kedves vagy, de... - próbáltam ellenállni.
- Nincs kifogás! A többiek bent vannak, szerintem megtalálod őket - mondta, majd Alexa felé fordult. Néztem egy ideig, ahogy a lány erőlködik, próbál egyenesen állni, miközben Andris tök kedvesen magyaráz neki. Milyen jó fej ez a srác! Nem ítéli el őt, pedig tényleg csúnyán berúgott... Az ácsorgást megunva végül rávettem magamat, és visszamentem a tömegbe. Nem volt nehéz kiszúrni a fiúkat, egy csapat rajongó vette körül őket. Ezúttal Fluor Tomi volt velük, aki SP szobatársa és egyben legjobb barátja. Dükit nem láttam. Próbáltam odafurakodni, de mivel nem volt egyszerű, igyekeztem legalább úgy araszolni feléjük, hogy simán láthassanak, ha véletlenül felém tévedne a tekintetük. Amikor már feladtam volna, és sóhajtva lerogytam egy bárszékre, valaki megkocogtatta a vállamat.

- Ismerős vagy valahonnan, nem találkoztunk már? - hangzott a kérdés, s mosolyogva fordultam meg. Ekkor, mintha minden megszűnt volna körülöttünk. A zene elhalkult, az emberek eltűntek, ahogy összekapcsolódott a tekintetünk, én egyszerűen elvesztem benne. Éreztem, hogy ha most nem ülnék, lazán a karjaiba ájulnék. Szinte már láttam a szikrákat, amik körülöttünk cikáztak, éreztem a vibrálást, amitől megremegett a gyomrom, a pillangókat, amik a szívemig repültek...
- Szóval időközben megnémultál - zökkentett ki a hangulatomból SP. Újra hallottam a dübörgő zenét, érzékeltem az embereket, s elkaptam róla a pillantásomat...
- Nem némultam meg, csak meglepődtem - vágtam ki magamat.
- Igen? Pedig azt hittem, összefutottál Andrissal.
- Én? - azon agyaltam, mit találjak ki, de ekkor Andris és Alexa jöttek felénk, túl egyértelmű lett volna, ha hazudok...- Igen, találkoztunk, de a sok rajongó miatt azt hittem, észre sem vettél.
- Téged bárhol észreveszlek... - motyogta, mire pont odaértek Alexáék.
- Na, a kisasszony már nagyjából észhez tért - jelentette Andris. - Két ásványvizet kérnék! - fordult a pultos felé.
- Mizu? - lépett oda Fluor is. Már meg sem kéne lepődnöm, hogy elszállt a romantikus pillanat, de azért kicsit bosszankodtam. Elvonultunk az egyik asztalhoz a sarokba. SP szokás szerint nekiállt a telefonját babrálni, Alexa Andris vállának dőlve próbálkozott ásványvizet inni, míg Düki folyamatosan énekelgetett, és úgy tett, mintha zongorán játszana. Egy idő után kezdtem unatkozni, nem ezért jöttem ide... Erőt vettem magamon, és odaültem SP mellé.
- Te mindig unatkozol?
- Miért? - kérdezte, fel sem nézve a telefonjából. Odasandítottam, és megláttam, hogy valamit pötyög twitterre. Gondolhattam volna...
- Mert mindig a telóddal foglalkozol.
Erre már felpillantott rám.
- Mivel kéne foglalkoznom? - mosolygott, majd újra a telefonra összpontosította a figyelmét.
- Ha már így megkérdezted... - kezdtem. - Nem akarsz táncolni inkább?
Huh, azt hittem, sosem merem ezt megkérdezni! Ismét rám nézett, miközben a nagyujját folyamatosan a telefonja piros gombján tartotta, vagyis kilépett az internetből. Végre!
- Benne vagyok! - felém nyújtotta a kezét, én megfogtam azt, és elindultunk a táncparkettre. Erre Alexa is felfigyelt már, rávette Andrist, hogy ők is táncoljanak. Pedig csajszikámnak még a járás sem ment egyszerűen... Nem baj, azért csak ropták valahogy. Egy ideig gyors, diszkószámok mentek, majd magyar retro zenék. SP és Andris nagyokat röhögtek, miközben mi próbáltunk énekelni, enyhén fahangon. S akkor felhangzott az a dal. Amitől hirtelen megdobbant a szívem, s Krisztiánra kellett tekintenem. Ő a szemembe nézett, közelebb húzott magához. Átfogta a derekamat, miközben én a vállára tettem a kezemet. "Ha a mi életünk egy film volna, te volnál a tökéletes pasi, s én lennék a legjobb barátod..." Hannah Montana hangja betöltötte a termet, a lelkemet, és úgy éreztem, ez rólunk szól. Lassan ringtunk, egymást átkarolva, s az utolsó refrént már együtt, egymás szemébe nézve énekeltük... Mint a filmeken. Annyira meghitt, romantikus pillanat volt, szerettem volna, ha örökké tart... De a dj úgy gondolta, a lassúságból ennyi elég is volt, s felhangzott a Partyarc. Fluor szinte ugrálva jött felénk.
- A mi dalunkat játsszák, a mi dalunkat játsszák! - és elrángatta a többieket a színpad felé. Időközben előkerült a vietnámi srác is. Ábrándosan néztem SP után, aki megvonta a vállát, tanácstalanul mutogatta, hogy Tomi biztosan megkergült, majd vigyorogva ugrottak fel Andris és Düki mellé a színpadra.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.