- Szerintem ne ítélj elhamarkodottan - mondta Alexa, amikor másnap átjött hozzám. - Biztosan tetszel neki, nem akarhatott neked rosszat. Csak valószínűleg most bizonytalan lett. Talált egy lányt, aki jobban tetszik neki, mint a menyasszonya...
- Te így látod. De kicsit gyanús, hogy még csak meg sem magyarázta az egészet. Elmondhatta volna, ahelyett, hogy itt játsza a romantikus lovagot! - dühömben megint a párnát csapkodtam. Újabban szokásommá vált.
- Biztosan kedvel téged, ez látszik rajta! Meg fogja magyarázni!
- Örülök, hogy ilyen optimista vagy! Bár én lennék erre képes!
- Menni fog, meglásd! - és megpaskolta a karomat.

Egy hét telt el azóta. Sem egy telefon, sem egy sms, semmi. Még egy kósza üzenetet sem küldött nekem. Már elmúltak a színes álmaim is. Vagy nem álmodok, vagy nem emlékszek rá, amikor reggel felébredek. A tükörben egy nyúzott arc néz vissza rám. Nem kéne hagynom, hogy tönkremenjek, hiszen sosem ígért nekem semmit. De nem kellett volna reményt sem adnia. Hogyan is hihettem, hogy egy ünnepelt sztárnak pont én fogok kelleni? Na, persze! S azon sem kéne csodálkoznom, amit csinált. Ő ugyanis megteheti, hiszen híresség. Azok bármit megtehetnek! Keserű vagyok, tudom. El fog majd múlni. Idővel. Úgyis távol lesz tőlem.
Ez a hét is elmúlt végül nélküle, biztosan több ilyet kibírok. Azóta már nem követem, hogy merre járnak. Nem tudok meghallgatni egy SP számot sem, csak feltépné a sebeket. Viszont van egy dal, amit minden nap hallanom kell... Igen, Hannah Montana: If we were a movie című számáról van szó. Mert az arra emlékeztet, hogy boldog lehettem vele, ha csak arra a pár percre is. Ezért jó érzés, amikor megszólal. "Ha a mi életünk egy film volna, te volnál a tökéletes pasi, s én lennék a legjobb barátod..." Örökre beégett a lelkembe és a szívembe ez a dallam.
S, ha már filmekről esik szó... Nem is meséltem, hogy színésznek készülök... Már próbálkoztam statisztaként, most is hívtak egy filmhez. Ki kell mennem Angliába pár hétre. Alexa szomorú volt, amikor elmeséltem neki.

- Hiányozni fogsz! - ölelt meg.
- Te is nekem! De tudod, ez jó lehetőség. Ó, amúgy mi van Andrissal?
- Megvagyunk, minden nap hív. Most éppen...
- NE! - rivalltam rá. - Nem érdekel, hol vannak, nem akarom tudni!
- De...
- Tényleg nem érdekel. - fogtam be a száját. - Elmegyek, dolgozok, és elterelem a figyelmemet.
- Jó, ahogy akarod... - törődött bele barátnőm, hogy nem fogja tudni közölni, merre járnak a fiúk. - És mit forgattok?
- Passz. Engem csak felhívott az ügynököm, hogy érdekel-e a lehetőség. Olyan jó, hogy felsőfokú nyelvvizsgám van angolból, sok kapu megnyílik ezáltal előttem.
- Irigyellek érte. Én mit kezdjek a középfokú németemmel? - görbült le a szája.
- Ne marháskodj már! Mindennek oka van, ami történik velünk - mosolyogtam rá.
- Mikor is indulsz?
- Holnap után.
- Segítsek bepakolni vagy valami?
- Köszi, kedves tőled. Ki is kísérhetsz a reptérre, ha van kedved.
- Persze, simán - vágta rá.

Két nap múlva a repülőn ülve azon agyaltam, hagynom kellett volna Alexának, hogy elmondja, amit akart. Mi van, ha Angliában vannak? Áhh, de az nem lehet. Mit keresnének ott? Ha pedig mégis, elég nagy ország ahhoz, hogy ne fussunk össze...
Taxival mentem a reptérről a szállodába, ahol egy nagyon szép szobát kaptam. Úgy éreztem, bele tudnék szeretni Londonba. Alapvetően nyár és napsütés párti vagyok, de ez a hely... Elképesztő és csodálatos! Alig pakoltam ki a cuccaimat a bőröndökből, amikor megcsörrent a telefonom.
- Rita Kovács? - szólt bele egy női hang.
- Igen, én vagyok - válaszoltam.
- Miranda John. Én vagyok az 'Álmaink vezetnek' stáb statisztákért felelős tagja. Azért hívom, hogy délután négykor megbeszélés lesz a Florian streeten. Odatalál?
- Taxival biztosan. Hányas szám?
- A 14-es. Pontosan érkezzen kérem.
- Ez csak természetes. És nem tegeződhetnénk esetleg?
- De, úgy nekem is sokkal könnyebb! Négykor a Florian streeten!
- Rendben! - és letette. Még volt pár órám. Gondoltam, lezuhanyzok, az nem árt a repülő út után. Aztán felvettem egy sötétebb farmert, fekete cipőt, kosztümszerű kabátot, és kevés sminket tettem fel. Hívtam egy taxit. Amikor megérkezett, felkaptam a kis táskámat, és lerobogtam a lépcsőn. Nagyon izgatott voltam, feszülten harapdáltam a számat, amíg ültem a kocsiban. A Florian street 14-es szám előtt sóhajtva álltam meg, majd beléptem. Egy hosszú, szőke hajú nő jött felém.
- Én vagyok Miranda, te bizonyára Rita vagy.- nyújtott kezet.
- Így van. - fogadtam el a jobbját.
- Egyből felismertelek a képről, amit az ügynököd küldött. Szép vagy, nagyon! - dicsért meg.
- Köszönöm! - és elpirultam. Úgy nézhettem ki, mint az érett paradicsom. De tényleg, éreztem, ahogyan lángol az arcom. Az őszinte bókok mindig ezt hozzák ki belőlem... Elvezetett egy teremhez, ami úgy nézett ki, mint egy tárgyaló. Már voltak ott jó páran. Látszott, hogy itt mindenki kezdő színész. Mirandán kívül egy férfi volt jelen, nem értettem, hogy hívják, de ő volt az egyik rendező. Arról beszélt, hogy kit hová fognak beosztani, elmagyarázta, hogy kinek mit kell tennie. Hangsúlyozta, hogy pontosan hajtsuk végre az utasításait különben repülhetünk... Persze nem elsőre, de a lényeg, hogy figyeljünk oda. Éppen a tűz - és balesetvédelmi szabályzatot ismertette a fickó, amit később alá is kellett írnunk, amikor benyitott valaki.
- Elnézést. Úúú, rossz helyen járok, asszem... Ortega merre van? - kérdezte egy zavart hang. Valahonnan ismerős volt... Felnéztem, és meghűlt bennem a vér... Nem, az nem lehet...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 3 hozzászólás

1

2011.12.29. 23:57 mircsi55 Megérkeztem 3.-nak.:) Nagyon fordulatos és izgalmas rész. Éreztem,hogy Krisztiánék is Angliában lesznek és,hogy valami véletlen folyamán összefutnak.Sőt még azt is elképzeltem,hogy ő lesz az egyik színész.. Az nagyon vicces lenne. Redzsi,mint mindig ez a rész is csodálatos.:)))

2011.12.29. 21:12 Egy lány álmai meglepő fordulat, de tényleg izgis, és hosszú rész is lett, most csak dicséret jár!!!! Krisztián azért nem volt semmi, megsem próbálta megmagyarázni a helyzetet, ez durva kicsit... beképzelt, öntelt és nemtörődöm viselkedés így elsőre... de meglátjuk mit hoz a holnap :-)

2011.12.29. 20:59 Merci uuu nagyon jólett:DD Kirsztián léesz az a zavrt hang?:D izgi, azért kiváncsi lettem volna mit mond alexa. bár mondjuk akkor meg azon agyaltam volna ha esetleg azt mondja h a fiúk is kint vannak angliába h akkor mit keresnek kint...ugy h ez mindenhogy zavaros és izgi. hamar rész:DD

1