Hamarosan ráakadtam egy nagyon érdekes álláshirdetésre. Kreatív szerkesztőt kerestek egy tévés műsornál. Ezt meg kell próbálnom! Fel is hívtam őket.
- Jó napot! Kovács Rita vagyok. Olvastam a hirdetésüket, hogy kreatív szerkesztőt keresnek.
- Jó napot! Így van. Vörös Róbert vagyok, a műsor producere. Holnap tartjuk a válogatást. Hozza magával az önéletrajzát, és reggel kilencre várjuk a stúdióban.
- Remek, köszönöm! - és letettem.
Úgy éreztem, most kezdek sínen lenni! Végre, egy igazi reménysugár!

Az interjú jól sikerült, nagy hatással voltam a rendezőre. Engem választottak. Hihetetlenül jó érzés volt! Egy kulturális vetélkedőnél lettem szerkesztő. Rengeteg újító ötletem volt, sok hasznomat vették a tévénél. Mindig is imádtam a kreatív munkát, régebben dolgoztam büfében is, ahol sokszor találtam ki új ételeket, változatokat egy témára. Ezt kamatoztathattam a műsornál is. Később egy ifjúsági sorozatban segédkeztem, mint szövegíró. Persze megmaradt a műsorszerkesztés is, de mivel imádtam írni, a sorozat kapott nagyobb hangsúlyt az életemben. Nagyon élveztem a munkámat, az állandó pörgést. Nem volt két ugyanolyan napom.
Aznap éppen egy új szerelmi szálon dolgoztam, amikor egyszer csak váratlanul kopogtattak...
- Rita! - szólt be az irodámba Róbert.
- Tessék - robogtam be.
- Ülj le kérlek!
Lehuppantam az egyik kényelmes fotelba vele szemben.
- A következő a helyzet. Esett a 'Tökéletes szerelem' nézettsége. Hírességeket szeretnénk meghívni a forgatásra - vágott bele a közepébe.
Éreztem, ahogy süllyedek...
- Te forgattál SP-vel és a táncosaival. El tudnád érni, hogy vendégeskedjenek a sorozatban?
Tudtam. Éreztem, hogy a múlt kísérteni fog. Bár reméltem, hogy csak később következik be. Természetesen megígértem, hogy rákérdezek a dologra. Alexától mindig értesültem, hogy éppen merre jártak, most is őt hívtam fel.
- Csajszi! - visított bele a telefonba. - Legalább két hete nem jelentkeztél! Mizu?
- Én megvagyok. Nagy a pörgés, a hajtás... Az a helyzet, hogy...- haboztam. Milyen már ez? Hogyan lehet ilyesmire megkérni valakit? Nevetséges...
- Hahó! - törte meg a csendet barátnőm. - Mit szeretnél?
- Esett a nézettsége a sorozatunknak - hadartam egy szuszra.
- Nem mondod? Én minden nap nézem! - lelkesedett barátnőm.
- De, sajnos igen. Róbert azt szeretné, ha hírességeket hívnánk vendégszerepelni.
- Áhh értem! - nevetett fel Alexa. - Semmi gond Rita, ez nem ciki! Én benne vagyok, majd megkérdezem a fiúkat is!
- Jaj, annyira hálás vagyok neked! - esett le a kő a szívemről. - Akkor csörögj vissza, ha beszéltél velük!
- Ez csak természetes. És Rita...
- Igen?
- Te is sikeres vagy, csak máshogy. Ne nézz rám sztárként, mert te sokkal többet elértél az életben, mint amit én valaha képes lennék összehozni - mondta nagyon komolyan. Döbbenten ültem a telefonnal a kezemben. Erre nem számítottam.
- Köszönöm. Kedves tőled, hogy így gondolod - és könnyezni kezdtem. Ha tudná!
- Csajszi, most mennem kell. Egyébként épp Londonban vagyunk. Majd hívlak, de szerintem hamarosan utazunk hozzád! - biztatott.
Letettem a telefont. Egy gonddal kevesebb, és mégis százzal több. Hogyan fogom elviselni SP közelségét, amikor már szinte megszoktam, hogy nem látom? Annyi idő után sem tudtam őt elfelejteni, s ez biztosan jelent valamit. Valaha képes leszek rá? Én, aki sosem képzeltem, hogy valaha sztárokhoz lesz közöm, filmet forgattam, most pedig szerkesztő vagyok egy tévénél, ahol nap, mint nap celebekkel találkozok. Mégis mindent odaadnék, hogy Krisztiánnal lehessek! Jaj, nem könnyű az élet! Sóhajtozva mentem a stúdióba, ahol már folyt a vetélkedő felvétele.
Az egyik operatőr mellé álltam be, szokásomhoz híven. Szerettem közvetlen közelről nézni a munkám gyümölcsét. Valahogy mindig megnyugtatott. A tudat, hogy letettem valamit az asztalra, csodálatos érzéssel töltött el. Igazat adtam Alexának: én is sikeres vagyok, csak nem ragasztották rám a celeb jelzőt. S talán nekem jobb is így. Amint lement a műsor felvétele, leálltam beszélgetni a műsorvezetővel. Egy nagyon rendes srácról van szó, akivel kész öröm a közös munka. Sokat nevetünk együtt, vicces dolgokat szokott mondani. Miután egyeztettük a másnapi teendőket, általában elhív teázni (estére sosem iszok kávét), legtöbbször elutasítom. Ezúttal viszont úgy döntöttem, mégis csak elmegyek. Mi bajom lehet? Persze Ralf nagyon örült neki. Hetek óta próbálkozott már, gondoltam, ennyit igazán megérdemel. Tehát meló után beültünk egy teára.
- Még sosem akartál velem jönni - kezdte. - Mi változott meg, hogy mégis elfogadtad a meghívásomat?
- Aki ilyen kitartó, mint te, ennyit igazán megérdemel - válaszoltam.
- Köszönöm, ez igazán hízelgő - mosolygott. Csendesen teázgattunk egy ideig. Én almás-fahéjasat ittam, míg ő erdei gyümölcsöset kért. Aztán általános témákról esett szó. Megtudtam róla, hogy sokáig azt hitte, egyke, míg fény nem derült féltestvére létezésére. Aki egyébként lány, nagyon szép és jól kijönnek egymással. Most Olaszországban él, de hamarosan visszajön ide. Megígérte, hogy majd bemutat neki.
- Biztosan kedvelnéd. Művészféle leányzó, egyedi stílussal. Nem találni még egy olyat, mint ő - áradozott róla. látszott, hogy nagyon szereti.
- Érdekes lehet, alig várom, hogy lássam - mondtam teljesen őszintén.
- Te is érdekes vagy ám - nézett mélyen a szemembe. Fura volt, mert éreztem valamit. Apró szikrát... De félig sem hasonlított ahhoz, amit akkor éreztem, amikor SP szemében elvesztem... Inkább zavarba jöttem most, és kezdtem kínosan érezni magamat. Ezúttal áldásnak éreztem, hogy megszólalt a telefonom.
- Igen, tessék, itt Kovács Rita - vettem fel.
- Szóval még mindig nem mentetted el a számomat. Öreg hiba, Rita.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 2 hozzászólás

1

2012.01.04. 23:11 Egy lány álmai Szia. Bocsi a rövidség miatt, de elég későre jár... holnap hosszabbat írok, igérem! :-) Jó volt azt olvasni, hogy Rita élete kezd helyrejönni. A hangulata is változott és az új srác, aki teázgatni hívta, érdekes.... remélem a későbbiekben nem kavar be és megmarad a teázgatós fiúnak, aki folyamatosan teper, de nem ér célba :-D És a rejtélyes telefonáló, róla majd a következőő részben ejtek szót...

2012.01.04. 15:30 B. Halihó :) Már nagyon régóta olvasom az írásaidat, és el kell ismernem, nagyon ügyes vagy! Kevés embernek van ekkora tehetsége, és érzéke hozzá, mint neked. Nagyon tetszik a stílusod! Én is írogatok, de a nyomodba sem érek... Csak gratulálni tudok, csak így tovább. :) Ez a rész is fantasztikus lett, akárcsak a többi. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakulnak majd a dolgok. Egyben biztos vagyok: nem fogok csalódni. :) És az a telefonhívás a végén... Vajon ki lesz az? :P Bár van egy tippem... :P Remélem, hamar hozod a következõ részt... Én már nagyon várom. :P Puszi! :)