Homlokon csaptam magamat. A hülyeség szobrát biztosan rólam fogják megmintázni.
- Szia! Mit szeretnél? - kicsit elfordultam, hogy Ralf ne nagyon hallja, amit Krisztiánnal beszélünk. De miért is? Nem tudom...
- Beszéltem Alexával. A jövő héten tudnánk menni, ha az úgy megfelel - mondta.
- Nekem meg, majd még beszélek a főnökömmel, jelzem neki, hogy ti mikor értek rá. Köszönöm, hogy elvállaltátok.
- Ez csak természetes. A barátok ott segítenek, ahol tudnak. Na, majd beszélünk! - és letette. Anyám! Mi volt ez a szöveg a barátságról? Már kezdtem volna elmerülni a gondolataimban, amikor Ralf megszólalt.
- Ki keresett?- érdeklődött.
- Óh, csak... sztárokat fogunk hívni a sorozatba, és visszajeleztek, hogy a jövő héten jönnének forgatni.
- Á, értem. Nos, mivel holnap meló, szerintem hazakísérlek és pihenjünk le - javasolta.
- Rendben van. Köszönöm a meghívást! - és eleresztettem egy mosolyt. Kedves srác ez a Ralf... Kár, hogy nem SP.

Másnap megmondtam Róbertnek, hogy mikorra várhatóak SP-ék.
- Ez nagyon jó, Rita! Tudtam, hogy érdemes rád bízni a dolgot! - dicsért meg. - Intézkedj, kérlek, hogy a stáb készen álljon a fogadásukra. Szálloda, étterem, amit csak akarnak... Fontos, hogy amennyire csak lehet, tartsuk távol tőlük a rajongókat.
- Természetesen. Gondoskodom mindenről - bólogattam.
- Rita. Azt hallottam, találkozgatsz Ralffal - váltott hirtelen témát. Felhúztam a szemöldököm.
- Csak egyszer találkoztunk, teáztunk - mondtam.
- Nem kéne keverned a munkát és a magánéletet - figyelmeztetett Róbert.
- Ne félts engem! Különben is, csak barátként érdekel Ralf - mentegetőztem.
- Jobb is. Nah, munkára! - tessékelt ki az irodájából.    
Vajon mit értett azon, hogy jobb is? Ezen morfondírozva sétáltam be az irodámba, és elsőre fel sem tűnt, hogy hatalmas virágcsokor áll az asztalomon. Egyszer csak Ralf feje bukkant fel az ajtóban. Majdnem leestem a székről.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - szabadkozott. - Csak gondoltam, megkérdezem, hogy tetszenek a virágok.
- Nagyon szépek - néztem fel rá. - Igazán kedves tőled.
- Csak meg akartam köszönni a szép estét. Hagylak is dolgozni - ment ki az irodámból. Bambán bámultam a buksimból kifelé... Kész ez a csávó! Ezek szerint akarna valamit, amit én biztosan nem. Valahogy azt hiszem, ezt a tudomására kell majd hoznom. Egyelőre viszont azzal foglalkoztam, hogy mindent előkészítsek SP-ék fogadására. Természetesen egy nagy lakosztályt béreltem ki nekik, több szobával. Pontosan nem tudtam meghatározni, majd ők eldöntik, hogyan akarnak osztozni. Biztosan jön Emili is... Na, ez meg most hogy jutott az eszembe? Pont Emili? Alexára is gondolhattam volna... De nem, nekem őrá kellett! Pedig kevés borzalmasabb dolog van ennél a nőnél. Legfeljebb a tökfőzelék... Szóval a lényeg, hogy majd még úgy is szólnak, hogy mit akarnak és mit nem.
Ahogy tervezgettem a dolgokat, valahogy furcsa érzés kezdett elhatalmasodni rajtam. Olyan izgulás és feszültség keveréke, megspékelve egy kis gyomorideggel... Igen, azt hiszem... Vártam őket. Tudtam, hogy fájni fog, de látni akartam. Hiányzott. Alexa is, természetesen. De leginkább SP és a közelsége. Pedig tudom, hogy nem szabadna várnom őt, rágondolnom sem helyes, mégis megteszem. Világosan közölte velem, hogy nem akar tőlem semmit, nem is szabad reménykednem. Mintha valami mazochista lennék, mert ennek ellenére szeretném látni őt. Hiába szoktam meg, hogy távol volt tőlem, felvillanyoz annak a lehetősége, hogy újra láthatom őt. A nagy szervezésben észre sem vettem, hogy már sötétedik. Nagyon el voltam foglalva, de azért már jó lett volna haza menni, aludni... Mire idáig jutottam a gondolataimban, Ralf nyitott be.
- Nem kéne pihenned végre? Egy tea? - kérdezte kedvesen.
- Köszi, de most inkább megyek haza. Pihennem kell, holnap is sok dolgom lesz - hárítottam el az ajánlatát.
- Na, Rita, ez nem árthat - noszogatott.
- Nem, Ralf. Hazamegyek.
- Jól van - ment ki, de éreztem, hogy most megsértődött. Nem értem, mi baja van? Azt hiszem, meg kell neki mondanom, hogy nem akarok tőle semmit, és különben se legyen ilyen erőszakos. Olyan jóban voltunk eddig, nem kéne elrontani...

Hamarosan megérkeztek Alexáék. Kocsit küldtem eléjük a reptérre, míg én a szállodában vártam rájuk. Végül négyszobás lakosztályt kértek, azt nem tudom, hogy milyen elosztásban. Kicsit türelmetlenül és feszülten vártam őket a hallban. Fogalmam sem volt, hogyan fogok viselkedni velük. Abban voltam egyedül biztos, hogy Lexinek a nyakába ugrok! S ekkor megjelentek az ajtóban, teljesen nyugodtan, hiszen érkezésükről még a legfanatikusabb rajongókat is sikerült félretájékoztatnunk. SP, Andis és Düki, Virág Alexandra társaságában... De hol van Emili?
- Sziaaaaa! - visítozott barátnőm, majd a nyakamba ugrott. Boldogan ölelkeztünk így egy darabig, közben egymás szavába vágva beszéltünk. A fiúk csak a szemüket forgatták...
- Milyen volt az út? - kérdeztem.
- Remek! Hogy vagy? - szólalt meg Andris.
- Most már tök jól! Gyertek, felkísérlek titeket - indultam el a lépcsőn. Az első emeletre kellett mennünk, tehát fölösleges lett volna lifteznünk.
- Itt vannak a kulcsok. Én Alexával kicsit elvonulnék, ti pedig osztozkodjatok a szobákon. Érkezik még valaki? - sandítottam Dükire és Krisztiánra. Mindketten a fejüket rázták.
- Lili nem tudott jönni, egy fotósorozathoz hívták - mondta Düki. Vártam volna SP magyarázatát is, de nem volt hajlandó megszólalni. Komoran elvonult az egyik szobába, és kulcsra zárta az ajtót.
- Mi történt? - néztem kérdőn a többiekre. Egymásra pislogtak, mindenki várta, hogy majd a másik elmondja.
- Az van, hogy Emili... Nos, beteg - nyögte ki végül Alexa. - Nem komoly, hányinger meg ilyesmi...
Forogni kezdett velem a föld. Ugye nem? Barátnőm meglátta a sápadt arcomat, rögtön leültetett.
- Jobban vagy? - kérdezte, miután ittam pár korty vizet.
- Persze. Csak megijedtem, vagyis nem tudom...
- Nem tudjuk, mi baja lehet a csajnak, de SP padlón van. Terhes nem lehet, vizsgálatkor nem derült ki semmi. A vérnyomása rendben, egyszerűen folyton szédül, hányingere van... Alig akart velünk jönni ez a lökött, de rábeszéltük. Hiszen megígértük - mesélte Andris. Egy kő legördült, de egy másik a helyére gurult...
- Majd később benézek még hozzátok - mondtam végül -, de be kell mennem a stúdióba. Csörgök, ha visszaértem - mentem ki a lakosztályból. A falnak dőlve azon morfondíroztam, hogy most mi van velem. Meg kéne nyugodnom, de valami motoszkált a fejemben... Mígnem hirtelen leesett... JÉZUSOM!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 4 hozzászólás

1

2012.01.06. 20:01 mircsi55 Halihó!megérkeztem. Sajnálom,hogy csak most jelentkezem,de kollégista vagyok és mostmár cska hétvégenként tudok kommenteket írni és a történetet olvasni. Huuh az előző rész és a mostani is igazán meglepett. Nagyon örülök Ritának,hogy lett munkája  és igazán Jó munkája.:) Szerintem a főnöke Róbert azért mondta azt,hogy Ralffal csak barátok legyenek,mert ő is érez valamit Rita iránt. (Bár Redzsi ezt te tudod.:D) SP-nél egyáltalán nem lepődtem meg,hogy a telefonálásnál azt mondta,hogy barátok,hiszen a bárban elmesélt sok minden magáról. (vagy pár dolgot.. de Emilit elmesélte!!) Viszont,hogy Emilía beteg és SP a padlón van naa ez megdöbbentett. Itt töröm a fejem,hogy milyen betegsége lehet (orvosnak készülök,bár még csak gimnazista vagyok) először én is a terhességre gondoltam,de már a végén kiderült,hogy nem az. A másik ami eszembe jutott,hogy leukémia vagy rák. A leukémia is okozhat fejfájást,hányingert,hasfájást stb. De majd meglátjuk! De micsoda esett le Ritának? Tudom,hogy a következő részben megtudjuk! De légyszíves siess azzal a résszel,mert már nem bírok magammal.:DDD  Köszönöm!

2012.01.06. 13:34 Moncsi21 Na még meg is őrült a gépem :S eddig is olvastam a történeteidet ,mind nagyon jó , ügyes vagy :) már nagyon várom a folytatást :D

2012.01.06. 13:32 Moncsi21 Eddig minden részt elolvastam ,csak elfelejtettem a jelszavamat, és most csinálnom kellett másikat :S :) minden rész nagyon jó lett, ügyes vagy ,  remélem h hamar lesz folytatás :D

2012.01.05. 23:29 egy lány álmai Szia. Látom megint én vagyok az első... Érdekes lett a rész, a telefonbeszélgetés meglepett, mi az, hogy "barátok" - lemaradtam valamiről???? pedig szerintem mindent olvastam xD Krisztián viselkedését furcsálltam nagyon, aztán, hogy nincs a csajszi?? egyáltalán már volt esküvő??? vagy ne kérdezzek ilyeneket... a végén megint feldobtad a labdát, azt hiszem, most nem tudom lecsapni, fogalmam nincs mi lehet a baja... /vagyis ötlet az van :-D de nem tudom mi lesz a befutó várom a holnapi részt, nekem is kellene tanulnom tőled, mert mostanság nem jönnek össze a napi frissítések... küld kitartást és ihletet, mert fogytán vagyok!! Köszönöm puszi ******************************** Hamarosan még több mindenre fény derül, de nem ma... Sajnos nem érkezett meg a minimum két hozzászólás :(. De örülök,h te írtál :D. Egyébként esküvő még nem volt, bár tény,h Emili néha úgy csinál,mintha régen házasok lennének :P. Ő már csak ilyen :D. Amúgy küldök én mindent, energiát, meg ihletet, de ne felejtsd el, hogy sokkal könnyebb dolgom van most, hiszen csak átírom az egyik régi történetemet :)

1