Miután sikeresen bemutatkoztunk egymásnak, körbevezettem őt a stúdióban. Megmutattam, hol fog forgatni. Közben egyfolytában beszélgettünk. Mindenféle téma felmerült, természetesen a fiúk is.
- Szóval itt van SP és táncosai is? – és körbenézett, mintha azt remélné, hogy előbukkannak egy bokor mögül.
- Jelenleg a szállodában tartózkodnak – mondtam.
- És melyikben?
Fura volt, hogy így érdeklődik…
- Rajongó vagy? Mert azokat távol kell tartanunk tőlük. Ide forgatni jöttek, és nyugalmat szeretnének – jelentettem ki, miközben fürkészve néztem őt. Olyan érdekes arcot vágott…
- De mikor jönnek forgatni? - faggatózott tovább.
- Nem tudni. SP barátnője beteg lett – kicsit elhúztam a számat –, és aggódnak érte. Most azokat a jeleneteket vesszük fel, amikhez ők nem kellenek.
- Ja, értem – bólintott. Ezután beosztottam őt egy öltözőbe két másik lányhoz. Mondtam, hogy készüljön fel, majd visszamentem az irodámba. Alig léptem be, egyből megcsörrent a telefonom.
- A fiúk forgatni akarnak – szólt bele Alexa. Éreztem a hangján, hogy ezt parancsnak szánta. Még csak nem is köszönt, csak úgy közölte...
- Holnap fél tíz. Ne késsetek – válaszoltam ugyanolyan hangnemben. Mi lesz itt, ha ilyen hivatalos hangnemben beszélünk egymással?

Másnap a három srác és Alexa fekete napszemüvegben érkeztek meg. Természetesen tíz perc késéssel. A rendező idegesen nézett rám, mire eléjük mentem.
- Nem voltam elég világos? – sziszegtem a fogaim között. – A fél tíz az 9:30 és nem 9:40.
- Nem tudom, mit pattogsz – tettette a lazát SP. – Ki vagy te?
Elképedve néztem rá. Ekkora nagyképűséget!
- Az az ember, akit rohadtul kirúgnak, ha te játszod itt a flegmát! – És az ujjammal felé mutogattam. – Helyetekre – utasítottam őket, majd a rendező mögé mentem. Kelletlenül foglalták el a megadott pozíciójukat. A napszemüveg lekerült, mire majdnem felsikítottam.
- Sminkes! – ordítottam. Olyan karikás volt a szemük, hogy Drakula is megirigyelte volna. Nem mondom, hogy akkor most már értem a morcosságuk okát... Amint lementek a jelenetek, elkaptam Lexát a szobájába menet.
- Mi az Úristen van veletek? – szegeztem neki a kérdést. – Úgy néztek ki, mintha mind bedrogoztatok volna.
- Ez nem jó vicc, Rita. Emili nagyon rosszul van. Felébredt este, de rögtön össze is omlott a szervezete. Egész éjszaka vele voltunk a kórházban - magyarázta barátnőm.
- Akkor meg minek akartatok forgatni? – néztem rá csodálkozva.
- Hogy eltereljük a figyelmünket – vágta rá.
- Nem tudom, mi lett veled, Lexa. Egyrészt: nem értem, miért aggódsz azért a lányért. Másrészt meg, mi az, hogy dróton rángatsz engem? Fogalmad sincs, mekkorát égtem miattatok! – emeltem meg a hangomat.
- Ó, mert mindig csak te és te! Nem is izgat, hogy mi min megyünk keresztül! Emili ugyan nem a legjobb barátnőm, de egy emberi lény! Ne légy ilyen önző! - kiabált most már ő is. - Azért, mert te nem kaphatod meg Krisztiánt, mindenki más haljon meg?
Felpofoztam. Hatalmasat csattant. A tenyerem nyoma is ott maradt.
- Igazságtalan vagy velem. Végre kezdek talpra állni. Nem voltál itt, amikor éheztem, koldultam, napról napra éltem - váltottam vészjóslóan halk hangra. - Ez egy normális munkahely, ahol nem azért fizetnek, hogy másokat mérgezzek. Ha elveszítem… Bele sem merek gondolni. Ez nem önzőség. Te változtál meg. Menjetek Emilihez. Már nincs szükség rátok – mondtam, majd kimentem az öltözőjéből s a stúdióból is. Kitéptem a headsetet a fülemből, ledobtam az íróasztalomra, majd felkaptam a kocsi kulcsot.
Menni akartam. El. Csak amerre visz az út. Ahogy hajtottam a semmibe, az járt a fejemben, hogyha most mindent elveszítek, én élni sem akarok többé. Egyszer csak egy ismerős utcában találtam magamat. Leparkoltam a ház elé, ahol oly’ sokat jártam. Széles mosolyú férfi nyitott ajtót.
- Rita! – kiáltott fel.
- Ne haragudj, amiért nem telefonáltam… - kezdtem volna, de félbe szakított.
- Gyere csak be! Juli és Jani itthon vannak, nagyon fognak neked örülni – tárta szélesre az ajtót, mire két kis srác rohant felém. Úgy szorítottam őket magamhoz, hogy félő volt, kettétörnek.
- Rita, annyira hiányoztál! – ölelt egyre erősebben Juli. Ő számomra mindig olyan volt, mintha a kishúgom lenne. – Eszel velünk sütit? Anya nem rég sütötte! – és már húzott is be a konyhába. Richárd felesége is boldogan mosolygott rám, és adott két puszit.
- Mi járatban erre? Minden rendben? – kérdezte.
- Valahogy szükségem volt rá, hogy kiszellőztessem a fejemet. Nagy a nyomás rajtam - húztam el a számat.
- Mi mindig szívesen látunk – simogatta meg a karomat.
Az egész délutánt náluk töltöttem. Játszottam a gyerekekkel, finom kókuszos sütit ettünk, de annyit, hogy már majdnem gurultunk. Közben elmeséltem Richárdnak, hogy összevesztünk Alexával, otthagytam a forgatást, kirúgtam őket… Megértően nézett rám.
- Rita! Sosem volt egyszerű az élet, ezt neked kell a legkevésbé megmagyaráznom. De, ha mindig csak menekülsz, attól még a gondok nem oldódnak meg - nézett mélyen a szemembe. - A barátnődet magával ragadta a hírnév. Ha igazi barátok vagytok, akkor vissza kell rántanod őt a valóságba. Emilivel pedig ne foglalkozz – tette hozzá, majd lehalkította a hangját. – Beszéltem a sráccal, akitől kapta. Nem ad többé neki – suttogta sejtelmesen. Ezt olyan furcsán mondta... Úristen!
- Ugye nem ő volt az, akitől…
- De. Sajnálom, Rita. Meg kellett tudnod. Ezért is állítottam le a dologról. Beszélj Emilivel, ha magához tér. - kérte. - Nem szólhat erről. Épp elég baj, hogy Lexa és SP tudják.
- Bennük megbízom - jelentettem ki.
- Tudom, és el is hiszem. Én meg benned bízok - ölelt meg.
- Köszönöm, Richárd! Lassan mennem kell. Legközelebb nem jövök ilyen váratlanul - sütöttem le a szemem. Kicsit szégyelltem, hogy a kérése ellenére berontottam csak úgy...
- Kérlek, ne mond ezt – legyintett. – Hülyeség volt azt mondanom, hogy szólj, ha jössz. Túl óvatos voltam. Gyere, amikor csak tudsz! Mi szívesen látunk! - emelte fel az államat, hogy a szemébe nézhessek.
- Hálás vagyok, Rics! – öleltem meg, majd elbúcsúztam a srácoktól és a feleségétől is. Beszálltam a kocsiba, és hazahajtottam. Végig olyan fura érzésem volt, mintha követtek volna… De nem foglalkoztam vele. Biztos már paranoiás lettem... Éppen nyitottam a bejárati ajtót, amikor valaki hirtelen megszólalt:
- Merre jártál?
Én nagyot ugorva, megfordultam. SP állt velem szemben, karba tett kézzel.
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 2 hozzászólás

1

2012.01.09. 16:11 pbarby juuujj ez nagyon izgi eddig, alig várom már a folyatatást *-* remélem minél előb lesz, mert már én is igen kíváncsi vagyok mit akar tőle SP :)

2012.01.09. 15:53 Moncsi21 nagyon jó lett ez a rész is , kíváncsi vok h mit akar tőle :D