- Nem lélegzik!
- Szívmasszázs!
- Nem használ!
- Álljatok félre! Töltés!
- Még egyszer! Töltés!
- Még mindig nincs pulzusa! Töltés!
- Légzés rendben! Kettes műtő! Csövet!
- Esik a vérnyomás!
- Légzés leállt! Töltés!
- Rendben!

Alexa idegesen sétált fel-alá a folyosón. Barátnője, Rita a műtőben feküdt. Ő talált rá a lakásban, mellette injekciós tű. Az orvosok heroint találtak a vérében...
- Ez... mégis hogyan lehetséges? - nézett értetlenül a lány az orvosra.
- Valószínűleg drogozott - hangzott a válasz.
- Nem igaz!
- Biztos?
- Csak díler volt. De nagyon régen!
- Mégis mennyi ideje?
- Úgy...kb...közel egy éve.
- Gondolja, hogy ő maga sohasem szedett semmit? Vagy nem tartott meg néhányat az általa terjesztett szerek közül?
- Én már nem tudom, hogy mit gondoljak... - hajtotta le a fejét Alexa.
- Akkor megvárjuk, amíg felébred.
- Az mikor lesz?
- Nem tudni. Jelenleg stabil az állapota, de iszonyúan legyengült a szervezete. Ha gondolja, bemehet hozzá.

- Miért tetted ezt, Rita?

Csendes sírdogálást hallottam. Valahogy furcsán hangzott az egész, mintha a falak visszaverték volna. Visszhangzott. Igen, ez egy keserves, visszhangzó sírás. Vajon ki szenved ennyire? Én nagyon nyugodt vagyok. Talán már a mennyországba kerültem? Biztos azt hallom, ahogyan sírnak értem. Bár... Ki tenne ilyet? Nem számítok senkinek. Az életem fabatkát sem ér, ezért is dobtam el. Eldobtam? Akkor miért érzem azt, hogy lélegzek? Nagyot szippantottam a levegőbe. Szörnyű gyógyszer- és fertőtlenítőszag csapta meg az orromat. Ugye nem...? Nem lehetek kórházban!!! Ugyan ki talált volna rám? S, ha rám talált, mit gondolhatott? Halkan, mocorgást mellőzve kinyitottam a szememet. A sarokban egy fehér széken Alexa ült. Vállát zokogás rázta. Hát ő volt az, aki rám talált. Ő sírt értem. Akiről azt hittem, örökre cserben hagyott. Aki miatt kirúgtak. Most itt van. Engem sajnál. Vagy önmagát? Megpróbáltam felülni, de sehogyan sem sikerült. Csövek lógtak mindkét karomból, arcomon egy maszk. Eddig észre sem vettem. Átlátszó volt. Meglátszott rajta a leheletem. Oldalra fordítottam a fejemet. Infúziót kaptam balról. Jobbról pedig vért. Vért vesztettem? Annyi kérdés cikázott már a fejemben, hogy muszáj voltam valahogy zajt csapni. Válaszokat akartam. Megemeltem az infúzióra kötött kezemet, s leemeltem a maszkot.
- Alexa - suttogtam. Még mindig ugyanúgy ült. - Alexa - hangom halkan, rekedten szólt, de a lány felkapta a fejét. Rám nézett. Iderohant.
- Élsz! - És megölelt. Magához szorított, mintha sosem akarna elengedni. Képtelen voltam a karomat mozdítani, az ölelést viszonozni.
- Engedj el - mondtam némileg ridegen. Megérezhette hangomon az elutasítást, mert rögtön el is húzódott. - Te találtál rám?
- Igen, én - válaszolta. Furcsán nézett. Kutatón.
- Ki tud még róla?
- Senki más.
- Remek. - Egy pillanatra visszatettem a maszkot, mert éreztem, hogy gyengülök. - Senkinek nem mondhatod el - suttogtam alig hallhatóan. - Neked sem kéne itt lenned. Hamarosan jönni fog a rendőrség. Engem bezárnak. Ne légy itt - utasítottam.
- Veled akarok lenni! Épp eleget voltam tőled távol! - zokogta.
- Nem foglak megvédeni. Már nem tehetem. - Szavaim visszapattantak a falakról. Vészjósló volt az egész. Tudtam, hogy itt vége mindennek. Richárd! Emili! Krisztián! Vége van.
- Rita... - nézett rám kérőn Alexa.
- Most végig fogsz hallgatni. Utána eltűnsz - néztem rá konokul. - Nem tudod, hogy mit tettem. Sosem tudtad - utasítottam őt. - Én is drogoztam. Végig, amíg terjesztettem, szívtam, lőttem... - barátnőm szeme kikerekedett, de én csak folytattam tovább. - Amikor meghalt a lány... Mondjuk ki, Róbert Franciska. - Erre Alexa majdnem elájult. Francy híres modell volt, gazdag szülőkkel. Tele voltak a lapok a halálával. - Szóval, amikor Francy meghalt, én letettem a drogot. Csak úgy, elvonó nélkül. Richárd segített. Nélküle halott lennék! Francy után akartam menni, magamat hibáztattam. Ricsi nem hagyta. Nála laktam hetekig, mire kijózanodtam. Aztán elváltak útjaink, s én munkát találtam végre. De sosem felejtem el, amit értem tett. Senki nem tudta, még ő sem, hogy volt tartalékom. Egy fiókban... Több gramm kokain, néhány extasy tabletta, heroin, injekciós tűk... Amikor már úgy éreztem, nem megy tovább, bevettem valamit. Például Emili érkezésekor. Persze, mindenki azt hitte, részeg vagyok. Naná... - húztam el a számat. - Én is egy vagyok a drogosok közül. Sosem tettem le végleg. A pszichológusom sem tudja. Egyedül mi. De te el fogod felejteni. Most pedig menj. - Megnyomtam a nővérjelző gombot. - Ha élni akarsz, menj el! - Már megtaláltam a hangomat, határozottan utasítottam őt.
- Ne! - kiáltotta Lexa, amikor minden világossá vált számára. - Nem adhatod fel magadat! - Ismét sírni kezdett. - Hiszen akkor meg fognak...
- Tudom -legyintettem. - Nem érted? Meg akartam halni. Nem sikerült. Ki akartam mászni belőle. Nem sikerült. Majd ők elvégzik a dolgukat. Csak sose tudják meg, hogy köptem. Mert akkor vérontás lesz. Menj! - rivalltam rá, amikor belépett az orvos, két nővérrel. Visszatettem a maszkot. Elkezdtek vizsgálni. Mindent rendben találtak, csak a vérnyomásom bizonyult alacsonynak. A doki szólt az egyik nővérnek, hogy most már hívhatja a rendőrséget. Teljes nyugalommal fogadtam a tényt, hogy hamarosan tényleg meghalok. Feladok mindent. De nem mindenkit.

következő rész->

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 2 hozzászólás

1

2012.01.16. 21:16 bogi Nagyon jó rész lett, az elején megijedtem, féltem, hogy valami maradandó baja lesz Ritának, de rerencsére nem így lett. Furcsa az amin átkell mennie ennek a lánynak, visszagondolva az első részekre, ott annyira vidám volt és boldog, a legnagyobb baja talaán csak az lehetett, hogy mit vegyen fel másnak az SP találkozóra   na jó nem, de remélem érted, hogy mire akartam célozni. Nagy fejlődésen ment keresztül, azt még nem tudom eldönteni, hogy pozitív vagy negatív........ Krisztián remélem valamilyen formában értesül majd a történtekről és észhez téríti a lány. Várom a holnapi részt, remélem reggel teszed fel

2012.01.16. 12:18 Moncsi21 jó lett, kíváncsian várom a folytatást :)