Nem terveztük előre, hogy meddig leszünk itt, de nekem valahogy nagyon nem volt mehetnékem. Róbert viszont csak egy hétig maradt. Utolsó este még elmentünk kettesben vacsorázni.
- Örülök, hogy végül is találkoztunk. Megszépítetted a nyaralásomat! - mondta.
- Kedves vagy Róbert. Mikor indul a géped? - kérdeztem. Kicsit zavarba hozott a bókjaival...
- Délelőtt tízkor. Kikísérsz a reptérre? - fogta meg a kezemet. Milyen jól tette! Különben biztosan leesek a székről.
- Nem is tudom... - morfondíroztam.
- Szeretném, ha ott lennél. Annyira... Megváltozott mostanában minden. Teljesen másképp nézek már rád, Rita.
- Olyan fura ez az egész Róbert... Én nem akarlak megbántani - ráztam a fejemet.
- Tudom. Rita, semmi sem kötelező. Már nem vagyok a főnököd! - nevetett.
- Szép is volna... - nevettem el magamat én is.
- Imádom, ahogy nevetsz - simogatta meg az arcomat. Jézusom! Teljesen zavarba jöttem. Az egész este így telt el. Ettünk egy jót, aztán sétáltunk a parton.
- Nagyon jó volt ez a hét - kezdte Róbert -, bárcsak sosem ért volna véget!
- Mi még maradunk... - próbáltam elhumorizálni a dolgot. De ekkor belenéztem Róbert barna szemeibe. Érdekes érzés kerített hatalmába. Tudtam, hogy nem őt szeretem, mégis hagytam, hogy számhoz érjen a szája. Szinte elolvadtam a karjaiban, de a csókja mégsem mozgatott meg igazán bennem semmit. Jól esett, meg minden, mégis hamar elhúzódtam.
- Sajnálom... - kezdte, de lehurrogtam.
- Ti férfiak mindig csak sajnálkoztok! - emeltem az égre a tekintetemet, majd megböktem Róbert mellkasát. - Jól esett, vagy nem? Akkor minek kérsz bocsánatot?
- Magam sem tudom. Talán azért, mert ebből nem lesz semmi - húzta el a száját.
- Könyveljük el egy Miami béli kalandnak - javasoltam.
- Ahogy gondolod, Rita.
- Én így gondolom. Nem tehetek mást. Én Krisztiánba vagyok szerelmes - jelentettem ki.
- Tisztában vagyok vele. Ezért is akartam, hogy...
- Ne kezdjük elölről, Rob - sóhajtottam. - Jó ez így.
- Ha hazajössz, azért felkeresel? Csak egy kicsit beszélgetni.
- Jaj, ez egyértelmű! - adtam puszit az arcára. - Most pedig kísérj vissza a szállodába, mert te holnap korán kelsz, én pedig már álmos vagyok.

- Vajon mi lehet Ritáékkal? - morfondírozott Krisz.
- Tesó, mi olyan marhák vagyunk! - csapott hirtelen a homlokára Andris.
- Most meg már miért? - nézett nagyot SP.
- Azért, mert itt ülünk, ahelyett, hogy felszállnánk egy Miamiba tartó gépre!
- Ááá, tényleg! - rohant el a srác, és már csomagoltak is... Düki értetlenül meredt rájuk, amikor hazaért, és meglátta a bőröndöket.
- Ti hová készültök? Ráadásul nélkülem?
- Nélküled sehová. Futás pakolni haver! Megyünk Miamiba! Szólj Lilinek!
- Nem kell kétszer mondanod! - vigyorgott Düki, majd előkapta a telefonját, közben a ruháit egy bőröndbe dobálta.

- Sajnálom, hogy nem lett köztetek semmi Róberttel. Adhattál volna neki egy esélyt! - vélte barátnőm.
- Adtam, Alexa. Szinte hidegen hagyott a csókja. Jól esett, de inkább csak a hiúságomnak.
- Azért remélem, otthon nem fog folytatódni ez az SP és Rita huzavona. Már unom - flegmázott.
- Mert te meg Andris olyan izgalmasak vagytok! - háborodtam fel.
- Annak vége. Ha neki más kell, akkor legyen vele boldog - legyintett.
- De nem lesz, mert nem szereti őt! - ráztam a fejemet.
- Na, persze! Akkor meg sem csalt volna!
- Ez nem olyan dolog, amit egy szerelmes szív ne tudna megbocsájtani. Egy csókot és egy ölelést láttál.
- Igen, de nem én voltam a partnere! Hanem az a Nici! - kezdett kijönni a sodrából.
- Furcsa egy lány... Alapvetően kis szerénynek tűnik, visszahúzódónak. Szerintem csak egy jó pasi hozza ki ezt a viselkedést belőle. Nem volna ő ilyen... - próbáltam védeni, kevés sikerrel.
- Ne mentegesd! Andris meg... Andris! - kiáltott fel hirtelen. Abba az irányba néztem, ahová ő is... Majdnem leájultam a székről. Andris, Düki és SP közeledett a medence felé... Düki persze Lilit sem hagyta otthon.
- Mondd, hogy káprázik a szemem - fogtam meg Alexa karját.
- De akkor az enyém is - szorította meg barátnőm. SP vett először észre minket. Hatalmas vigyor szaladt a szájára, és Andrist bökdöste, majd mutogatott, hogy erre vagyunk... Annyira dobogott a szívem, azt hittem, kiugrik a helyéből. Igen, ez az az érzés, amit csak ő képes kiváltani belőlem! A tenyerem izzadni kezdett. Lassan letettem a koktélt a kezemből, mielőtt még elejtettem volna. Képtelen voltam levenni a szememet róla. Itt van! Eljött! Utánam! És nincs vele... Alig hittem el!
- Te, ezek... Nő nélkül jöttek. Se Nici, se Emili... Mi folyik itt? - értetlenkedett Alexa, majd elengedte a kezemet. Felállt, és csípőre tett kézzel várta őket. Én még mindig a napozóágyon ülve meredtem rájuk.
- Sziasztok - köszönt szerényen Lili.
- Helló - bólintott Alexa, továbbra is harci pózban állva.
- Rita - szólt SP. Felnéztem rá. Óh, anyám! Én mindjárt leteperem!
- Krisz... Ti? Hogy?
- Andris ötlete volt. - Mutatott egyből haverjára.
- Így van látni akartalak - fordult az említett személy Alexa felé.
- Láttál. Most már mehetsz is.
- Ne légy ilyen ellenséges! - nyúlt a kezéért Andris, de Alexa elfordult tőle.
- Visszamegyek a szobámba. Hagyj békén! - azzal elvonult. Még én is csodálkozva néztem utána.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 3 hozzászólás

1

2012.01.30. 13:06 mircsi55 Ooo de cukik,hogy utánuk mentel Jöjjönn a kövi ;)) :Dd

2012.01.30. 08:30 Moncsi21 nagyon jó lett :D örülök h utánnuk mentek:D

2012.01.29. 20:05 egy lány álmai Szia. Remek, hogy ilyen gyors voltál... ha tudtam volna már pénteken írok... :-D Gondolom nincs ellene kifogásod, ha mindkét részhez írok, elvégre két külön sztori. Kicsit megleptél, hogy Róberttel volt egy csók. Két variációm volt:  -vagy nem lesz semmi -vagy minden és nem állnak meg egy csóknál. A köztes megoldásra nem gondoltam. Andris ötlete fantasztikus volt, bár hamarabb is észbe kaphatott volna, férfiak..... És amikor megpillantották egymást... a csajok monológján szakadtam: - Te, ezek... Nő nélkül jöttek....

1