|
10. rész
2014.08.10. 21:41
Ádi és Atti jött felénk. Aztán egyszer csak fellibbentek a színpadra és elkezdtek énekelni. Neeem, nem a régi PSB-s dalokat. Vadi új nóták voltak ám! Karival egyik ámulatból a másikba estünk.
Óh, hol vannak már a régi depis idők? Most mégis nagyon fájó volt Őt látni. A pasit, aki elhagyott. Jojóval annyit beszéltünk erről. Részben Attinak volt igaza. Elhallgattam előle egy fontos dolgot. De valójában neki sem kellett volna úgy felkapnia a vizet. Megbeszélhettük volna.
Ehelyett ő elrohant. Már fölösleges ezen rágódni. Csak akkor jön fel bennem ez, amikor nagy ritkán meglátom Őt.
Szóval ott énekeltek a színpadon. A műsorvezető szerint valami Álmok a nevük. Hm... Egy daluk sem utalt a régi dolgokra úgy, mint mi a Búcsúdalban.
- Na, nektek meg mi bajotok? - nézett csodálkozó fejünkre Tibi.
- Csak Rita volt pasija. Meg az enyém... - válaszolta Kari.
- És akkor mi van? - vonogatta Tibi a vállát.
- Semmi. Azért hagyott el, mert megtudta, hogy nem lehet többé gyerekem. - mondtam, miközben átszellemült fejjel néztem. Joci elfordult. Kari hallgatott.
- Nem tudtam... Mi történt? - kérdezte aggódó fejjel Tibi.
- Mindegy, ez most nem ide tartozik. Amúgy is, mindjárt ti jöttök. - El akartam menni, de Joci megfogta a karom.
- Szerintem beszélnünk kéne róla. - és komolyan a szemembe nézett. Halvány mosoly futott át az arcomon.
- Majd egyszer. - válaszoltam végül. - Nekünk mennünk kell. Nem akarok Attiékkal összefutni.
- Okés. Kari már megadta a számát, majd hívunk titeket!
- Rendben van. - majd elindultunk a kocsi felé.
- Megadtad a számodat? - szegeztem Karinak a kérdést.
- Hát... igen. Baj?
- A te számod, te dolgod. De figyelmeztetlek Karikám: Tibi foglalt!
- Hé, nyugi! Tisztában vagyok vele!
- Mégis majd kiguvadt a szemed! Azt hittem, Laura felképel!
- Semmi oka nem volt. Csak néztem. Azt nem tilos.
- És megadtad a számodat.
- Na, ne már! Az sem tilos!
- Jól van, te tudod. De jegyezd meg: ebben nem leszek partnered. Nem segítek kavarni, és nem rángatlak ki a szarból!
- Megjegyeztem. - válaszolta barátnőm, de közben láttam rajta, hogy nagy tervei vannak...
Ismerem ezt a nézését... Ilyen az, amikor kiszúr egy srácot, és mindenáron meg akarja szerezni.
Úgy látszik, ő végleg túltette magát Ádit. Még csak megjegyzést sem tett arra, hogy láttuk őket.
Jó neki. Féltem viszont Tibitől. Tényleg úgy gondolom, hogy nagy nőfaló. És nem szeretném, ha Kari szívét is összetörné. Mert akkor letépem a fülét!
Másnap, egy Viva-s tévéinterjúban elég sokat megtudhattam Attiék legújabb csapatáról. Kiderült, hogy Ádi és Atti Álmok néven alapítottak zenekart, ahol saját maguk írnak zenét és szöveget. Ejha, gondoltam magamban. Majd az interjúban azt is elmondták, hogy rájöttek, mekkora szemét volt Zsolti. El is váltak végleg útjaik, s majdnem padlót fogtam, amikor közölték, hogy a BMG-hez szerződtek...Na, szupi, pont, mint mi. Hurrá... Aztán azt is megtudtam, hogy közös lemezboltot nyitottak. Nah, így végképp könnyű volt kiadni és árulni a cédéiket! A műsor után kikapcsoltam a tévét, mert mennem kellett a stúdióba.
Siettem nagyon, még várt rám egy előadás is, és holnap három zh... Erre kibe botlok? Szerintem nem nehéz kitalálni...
- Szia Rita! - Köszönt rám Atti. Majdnem hátravágódtam. Ez nem lehet igaz, gondoltam. Összeszedtem magamat.
- Pont ma láttalak titeket a Viván. Wow. - köszönés nuku. Ügyes vagyok...
- Ennyire tetszett?
- Az igen, hogy végre észhez tértetek.
- A dalunktól viszont nem vagy elájulva, mi?
- Őszintén szólva, nem az én stílusom, amit ti írtok. Egyrészt durván nyálasak a szövegek, a dallam pedig leginkább lassú. Én jobban szeretek pörögni.
- Vettem észre. A Búcsúdal egy kemény hip-hop nóta... - gúnyolódott. Érik a pofon, érik már...
- Bunkó vagy, jobb, ha tudod. Tisztában vagy vele, hogy miről szól a dal? Természetesen. Karit akartam megvigasztalni azzal, hogy írjuk ki magunkból a fájdalmakat. Nem én léptem le azért, mert a barátnőm meddő lett.
- Kezdődik már! Azért léptem le, mert már nem tudtam megbízni benned! Elhallgattad előlem, hogy meddő vagy!!!
- Jó, figyelj, hagyjuk ezt. Megyek, még sok dolgom van.
- Menekülj csak az igazság elől, vagdalkozz nyugodtan! De jobb, ha tudod, én korrekt voltam veled évekig!
- Szedjél hangyát boxkesztyűben! - kiáltottam utána, de már nem is tudom miért. Jucus éppen akkor jött ki a stúdióból, már nem tudta elképzelni, hogy hol vagyok. És persze meghallotta, ahogy ordibálok.
- Szedjél hangyát boxkesztyűben??? Ez meg honnan jött? - kérdezte, miközben igyekezett visszafojtani a nevetését.
- Nem tudom. Nem volt kedvem szitkozódni, na! - de már én is vigyorogtam. Kari is befutott lassan, és elkezdhettük végre a munkát. Pár hét múlva szeretnénk kiadni az első lemezünket, ezért gőzerővel folynak a próbák, felvételek, stb. Természetesen a Búcsúdal is felkerül a korongra. Én még tervezek egy V-tech dalt, a Ne játssz velem-et, valamint az Oroszlánkirály betétdalát, az Érezd a szív szavát is. A poén az, hogy ez utóbbi dalt egy pasival kéne énekelni.
- Kérd meg mondjuk... Tibit! - ajánlotta Kari. Ő kevesebbet énekelt a lemezen, inkább a háttérben vokálozott. Erősebbnek érezte magát a táncban.
- Persze. Laura meg leveszi a fejemet.
- Érdekes... Akkor Jocival, de jöjjön el Tibi is!
- Mond, mit ittál? Mert akármi is volt az, soha többet!
- Oké, szóval lehurrogsz...
- Te Tibivel akarsz randizni, de én megmondtam, hogy nem segítek neked!
- Rendben. Énekeld el Attilával.
- Huhú! Te az életben többé ne igyál semmit! A nyugtatódat pedig elásom! Megvesztél, vagy mi van?
- Jajjjajj, de felhúzta magát valaki! - forgatta a szemét és vigyorgott Kari.
- Jó, ebből elég. Eléneklem Attival. Majd Jucus felhívja. Te pedig állj le Kari, mert különben gyalog jössz haza!
- Nem fogok, mert te amúgy sem hazajössz. Húúúha, ha már a duett gondolatától így megkergülsz, mi lesz még itt?
- Gyilkosság, ha nem állsz le! - de már én is nevettem.
következő rész
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó