|
14. rész
2015.04.08. 10:37
Két hét telt el Misi temetése óta, de még mindig élénken élt bennem az a nap. Lassított felvételként vetítette le előttem minden nap az agyam. Láttam magam előtt az özvegyét, kislányát, aki még fel sem fogta, hogy félárvaként fog felnőni. Misi bátyját, ahogy megmutatja a szobát, a mappát... Naponta nézegettem azt is. Már a legelső cikkeinknél jártam. Ahogyan indultunk, amikor még alig hallottak rólunk. És ekkor találtam egy papírt, rajta Misi írásával. Olyan volt, mintha valamiféle naplórészlet volna, de se dátum, se megszólítás nem volt...
"Mindig tudtam, hogy sikeres lesz. Az egyetlen lány, akit örökké szeretni fogok. Mindig azt hittem, hogy ő lesz végül majd a feleségem. Most immáron családos férfiként elvesztettem az összes reményt, hogy ez valaha bekövetkezik. Imádom a feleségemet, és a lányomat, de valami mindig hiányozni fog. Pontosabban, valaki. Akivel teljes lenne az életem. Ezt az űrt próbálom most pótolni ezzel a mappával. Talán valamikor majd megmutatom neki, rájön, hogy mit is érzek iránta, és majd bevallja, hogy ő is, s milyen régen vágyott már erre... Addig is, élek tovább. Érte!"
Összeszorult a szívem. Egyrészt, mert tudtam, mit érezne a felesége, ha ezt olvasná. Másrészt azért, mert én sosem tudtam másként gondolni Misire, mint egy jóbarátra, egy fivérre... Sosem tudtam, hogy ennél sokkal többet jelentettem neki. Azt viszont most eldöntöttem, hogy ez a levél soha senki kezébe nem kerülhet! Épp elég fájdalmat élt át a családja! Nem akarom tetézni ezzel. Elzártam a levelet az íróasztalom titkos fiókjába, majd elindultam a táncpróbára.
- Hééééééé! Rita vazze, mintha itt sem lennél! - kiabált velem Kari. Jucus is csak ingatta a fejét. - Folyamatosan elvéted a lépéseket és később lépsz be az éneknél! Mi van veled? Még mindig Misi?
- Ma végeztem a mappával, amit ő kezdett el. Kicsit előhozta belőlem a dolgokat... - válaszoltam, bár ugye nem ez volt a teljes igazság.
- Oké, akkor majd holnap folytatjuk, mert ez így nem lesz jó. - jelentette ki Jucus. Fáradtan vonszoltam be magamat a zuhanyzóba. Közben úgy éreztem, hogy a lelkem majd szét robban. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Felhívtam Jojot, hogy jöjjön át hozzám, amint tud.
- Itt is vagyok - lépett be kb. fél óra múlva. Rám nézett, majd mondtam, hogy üljünk le.
- Halál sápadt vagy. Mi történt? - kérdezte. Én csak átnyújtottam neki Misi "levelét", és visszaültem. Csendben vártam, míg végigolvassa.
- És most mit akarsz tenni?
- Nem akarom világgá kürtölni, nyugi. de képtelen vagyok megsemmisíteni. Mintha azt várnám, hogy ezt valahol valaki majd elolvassa és... nem tudom. Ez egy rész Misiből. Ő maga is azért írta, hogy egyszer megtudjam, mit érzett. Kegyetlennek érezném, ha most elégetném...
- Megértelek Rita. De ezt... sokáig nem lehet eltitkolni.
- Most képtelen vagyok mást tenni, mint, hogy elrejtsem mindenki elől.
- Oké. Ebben megegyezhetünk. Ne is beszélj másnak erről. Elteszed, és majd, ha itt lesz az ideje, elő fog kerülni.
Jojo ugyan kicsit megnyugtatott, de én is tudtam, hogy ez egy olyan titok, amit sokáig nem lehet elrejteni. Egyszer ki fog pattanni. Addig viszont hátra van jó pár minden. Az élet megy tovább, ezt mutatja az is, hogy végre kijutottunk Hamburgba, és sikerült elkezdeni a tárgyalásokat egy esetleges német lemez kiadásával kapcsolatban. Angliában már megjelent a Farewell song, és az amerikai kudarc után nagy meglepetésként ért minket, hogy a dal a slágerlisták dobogóját kezdte ostromolni. Úgy tűnik, az angolok jobban szeretik az érzelmes dalokat! De mivel nem csak ez az egy nótánk volt, már a következő klipen gondolkoztunk. A lemezről a második kedvencünk, a Gondolj rám következett.
Refrén:
Gondolj rám, ha a tenger moraját hallod,
Gondolj rám, ha a szíved bánatos!
Legyen mindig veled az arcképem,
De légy boldog nélkülem!
1.
Sétálok a parton,
képed a kezemben tartom.
Emlékek juttatják eszembe, hogy jó volt veled!
Azt hiszem, hiányozni fogsz nekem,
De emléked mindig velem lesz!
A mi szerelmünk úgy tűnik, elmúlt,
Nem jut már eszünkbe a múlt.
A szép dolgok hiányozni fognak,
De most már végleg elhagylak.
Refrén
2.
A szíved bocsánata eljut hozzám,
Hidd el,
nem hiányzol már!
Tudom, én sem neked,
Elment mellettünk a nagy szerelem!
Azért gondolj rám,
ha a tenger moraját hallod,
És gondolj rám, ha a szíved bánatos!
Legyen mindig veled az én emlékem,
S ne felejts el engem sohasem!
Refrén
/Saját dalszöveg, másolni, ellopni TILOS!!!/
következő rész->
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó