|
20. rész
2015.04.22. 09:16
Összeráncolta a szemöldökét, annyira koncentrált, hogy felismerjen... Nem ment neki.
- Ez kész - dőltem hátra - a fene se gondolta volna, hogy egy magyar sztár nem ismer pont minket... Legalább annyit megy a klipünk a Viván, mint a tiéd! - háborogtam.
- Sajnálom. Valószínűleg nem egy stílust képviselünk - tárta szét a karját.
- És ez ok rá, hogy leszarjál minket?
- Mit heveskedsz? Ennyire sérti a hiúságodat, hogy nem ismer fel valaki? Ki vagy te, hogy azt hiszed, olyan híres vagy? - ugrott nekem.
- Na, jó, én ezt nem hallgatom tovább. Húzás innen! - álltam fel, irányt mutatva neki. Mégis mit hisz ez magáról? Sérteget itt... Karba tett kézzel néztem, ahogy feltápászkodott az ágyról.
- Nem beszélhetnénk meg a dolgot? Mondjuk este, vacsora közben? - erre majdnem visszaültem. Biztos megőrültem, de rábólintottam a dologra. Este nyolckor találkozunk ugyanitt... Miután ezt megbeszéltük, visszaültem és próbáltam a könyvre koncentrálni, de nem nagyon ment. A lányok délutánra elunták a lubickolást, kijöttek a partra. Enyhén lesültek, és fáradtnak tűntek az egész napos viháncolás után.
- Jaaj, olyan kár, hogy nem jöttél Rita! - vigyorgott Kari, miközben mentünk a szálloda felé.
- Tényleg, ki volt az a srác, akivel beszélgettél? - szegezte nekem a kérdést Mila.
- Öhh, csak egy srác... Kicsit bunkó volt. De meghívott vacsorára, hogy kiengeszteljen.
- Csak egy srác? - Jojo megbökött. - Persze, persze... Messziről látszott, hogy bejött neked.
- Túlzásokba ne essünk. Jól néz ki, de hogy nekem...
- El ne kezdd! Kb. 100 éve már, hogy Attival vége lett, már ideje túllépned és új kapcsolatba kezdened! - mondta Jojo. És legbelül éreztem, hogy igaza van.
- Csak hogy ott van a baba dolog... - beléptünk a liftbe.
- Figyelj, azért, mert jársz valakivel, még nem kell neki gyereket szülnöd!
- Tudom, de később...
- Később meg elmondod neki! - álltunk meg az ajtóm előtt. A többiek rég lemaradtak a jakuzzinál...
- Jah, amikor már totál belé zúgtam, aztán ő is otthagy, és áhh... Nem kell ez nekem! - jelentettem ki, majd becsaptam magam után az ajtót. Ledőltem az ágyamra. Elkezdtem agyalni. "Ha járok vele, el kell mondanom, miket éltem át, de nem akarom. És, ha egyből elmondom, mielőtt bármi történne? Akkor talán elriasztom..." Még fél nyolckor is a szobámban járkáltam, és gondolkoztam. Háromnegyedkor már ugyan az egyik nyári ruhámban voltam, de még mindig filóztam, hogy mi legyen. Öt perccel nyolc előtt lerohantam a partra...
- Késtél - fordult meg Krisz, aztán rám csodálkozott. - Jól nézel ki!
- Köszi - pirultam el. - Bocs a késésért. Hová megyünk?
- Van egy szuper hely arrafelé, a part mentén. Isteni kajáik vannak! Persze, csak akkor jó, ha szereted a tengeri herkentyűket...
- Megeszem, nyugi - mondtam, és elindultunk. Nem túlzott, eszméletlen jó volt a hely. A hangulat, a kaja, még normálisan beszélgetni is tudtunk.
- Sajnálom, ami a parton történt délelőtt - kezdte.
- Semmi gond. Kicsit túlreagáltam a dolgot - legyintettem.
- Kicsit? Azt hittem, egyben lenyelsz! - nevetett.
- Annyira pedig nem vagyok ragadozó alkat! - mosolyogtam. Kis szünet, ettünk tovább.
- Szóval a Crazy. És öten vagytok?
- Nem, csak hárman. Az egyik csajszi, aki még velünk jött, a koreográfusunk és producerünk, a másik pedig a pszichológusom - csúszott ki a számon. Talán belül pont el akartam mondani... Riadtan néztem rá, ő meg csodálkozva rám.
- Pszichológus? Minek? Félsz, hogy megijeszt egy cápa és lelki támogatásra lesz szükséged? - próbálta tréfával elütni a dolgot. Vettem a lapot.
- Nem, igazából az egyik legjobb barátnőm is egyben. Segített kilábalnom egy-két súlyosan depressziós időszakomból és egy főiskolára járunk.
- Értem. Ha megetted, sétálhatnánk egyet a parton! - javasolta, ahogy a tányéromra pillantott. Nagyon gálánsan kifizette a vacsorát, majd elindultunk. Először csak a tengert néztük, aztán ismét ő szólalt meg először.
- Mi volt az a nagy trauma, amin átsegített a barátnőd? - már nem pszichológusként emlegette. Éreztem, hogy böki a csőrét a kérdés. Gondoltam, miért is ne? Játszunk nyílt kártyákkal.
- Ha tudnád ki vagyok, akkor nem kellene megkérdezned, de igazából jobb is így. Elmondhatom, aztán... Lesz, ami lesz - sóhajtottam egyet, leültem a homokba, ő pedig mellém. - Évekkel ezelőtt volt egy barátom, együtt is éltünk. Aztán terhes lettem, de neki el kellett utaznia négy hétre Angliába, turnéra, amiből aztán még négy hét lett. Engem Kari barátnőm kísért el mindig az orvoshoz kontrollra, mivel ikreket vártam, eleve veszélyeztetett terhes voltam. Egyszer egyedül mentem el, akkor tudtam meg, hogy egy fiút és egy lányt hordok a szívem alatt. Már majdnem hazaértem, amikor figyelmetlenül leléptem a járdáról és elgázolt egy motoros. Arra keltem a kórházban, hogy elvetéltem és...többé nem lehet gyerekem - elmeséltem mindent. Így volt a jó. Krisztián figyelmesen végighallgatott...
- Ezzel nincs vége, ugye? - kérdezte. Bólintottam.
- Nem akartam egyből mindent elmondani az éppen hazaérkező páromnak, hogy kevésbé legyen fájdalmas a dolog... Aztán amikor már belenyugodott volna, kiböktem, hogy meddő lettem. És akkor elhagyott...
- Önző voltál. Magadnak akartad a fájdalmat! Ami az övé is volt!
Csodálkozva meredtem rá. Még ezt senki nem merte kimondani nekem. Ezt, amit belülről én is éreztem.
- Talán igen, talán nem. Talán csak megzavarodtam és csupán jót akartam. Hogy neki könnyebb legyen.
- Hmm... Az viszont tény, hogy túlreagálta a dolgot. Higgadtan végig kellett volna neki is gondolnia a történteket. Nem lehetett melletted és nem tudhatta, mit éltél át.
- Így van. Nem tudhatta, mitől akartam megkímélni. Miután elment, jó pár hónapig élni sem akartam. Véletlenül akadtam rá Jojora, akiről kiderült, hogy pszichológus. Ugyanarra a főiskolára kezdtünk el járni, volt pár közös óránk. Ő másoddiplomára készül, én pedig a szakdogámra.
- Miről fogod írni?
- Az abortuszról.
- Gondolom, ellene fogsz érvelni.
- Egyértelműen. Lesz riportalanyom is, sajnos. De ez már nem ide tartozik.
Ezután egy ideig csak néztük a tengert, csendben, egymás mellett ülve.
- És amúgy sikeresek vagytok? - kérdezte.
- Olyan vicces ezt a kérdést hallani! - nevettem fel. - Igen. Amerikában a top 3-ba is bekerült a dalunk, Hamburg és London tőlünk hangos! - mosolyogtam tovább.
- Akkor gondolom főleg a külföldi sikerek éltetnek titeket.
- Azért Magyarország is érdekel minket. De igen, törekszünk a nemzetközi sikerre.
Ezután már igazából a karrierről beszéltünk, majd áttértünk a családra. Főleg az ő családja jött szóba. Aztán megemlítette, hogy holnap koncertje lesz.
- Óh, akkor te sem csak magyar hírnevet szeretnél - jegyeztem meg.
- Meghívtak na - vigyorgott rám. - Eljössz?
- Esetleg. Szerintem hívom a lányokat is - mondtam. Aztán elindultunk vissza a szállodához. Nem egy szállodába laktunk, de elkísért. Egészen az ajtómig.
- Micsoda lovag vagy.
- Örülök, hogy így gondolod - és meg akart csókolni. Én is akartam...
...de nem hagytam. Elfordítottam a fejem, így arcon talált a puszi.
- Sajnálom. Ez... még nekem nem megy - hajtottam le a fejemet.
- Nem gond. Holnap várlak! - mondta, de kiéreztem a hangjából, hogy azért nem örült neki.
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó