|
22. rész
2015.05.14. 09:38
Két nappal az eset után voltam először hajlandó kidugni az orromat a szobámból. Lementem reggelizni a szobaszerviz helyett.
Kariék már ott ültek.
- Jé, kit látnak szemeim! - vett észre Jojo. - Újra köztünk! - és kihúzta nekem a széket.
- Krisz már keresett párszor. Miért kérted, hogy ne kapcsolják be hozzád? - érdeklődött Kari.
- Hazamennek ma. Elég is volt nekem belőlük ennyi. Felejtsük el egymást. Elég zaklatott nekem az életem, nem kell a balhé.
- Pedig azért megtudakolhatnád, hogy mi volt ez Orsi részéről! - próbálkozott Jojo.
- Hát Orsinak hívják??
- Igen, a menedzsere...
- Nem érdekel. Csak ne lássam többet - sóhajtottam. Mintegy végszóra bevonult az egész banda az étterembe. Egyből felpattantam, mikor megláttam őket, Jojo nyomott vissza a székbe.
- Ne add meg neki ezt az örömet! - súgta. Közben kihozták a kajámat. Meredten néztem a tányéromat, majd miután megettem, amit meg tudtam, elindultam a szobám felé. Most már senki sem fogott le. Éppen a kulcsommal babráltam, amikor megjelent Krisztián.
- Miért kerülsz engem? - szegezte nekem a kérdést.
- Nincs nekem erre szükségem. Elég bajom van az ilyen balhék nélkül is - fordultam felé.
- Orsi szerint te kezdted.
- Jó, mert, ha Orsi azt mondja, hogy a fű kék, akkor úgyis van, nem? - gúnyolódtam. - Higgy, amit akarsz, engem nem érdekel!
- Ne menj! Beszéljük meg - kérte.
- Jó. Orsi nekem állt, hogy hová megyek, mire én, hogy nem hozzá mentem. Aztán mondtam, hogy húzzon arrébb, mire felképelt.
- Nem provokáltad?
- Nem egyértelmű, hogy ő kezdte? Ajj - fogtam a fejem. - Én pihenni jöttem ide, nem ezért. Már belefájdul a fejem. Én tiszta lelkiismerettel megyek most be, és lepihenek. Szevasz! - mentem be a szobámba. Ahogy visszanéztem, Krisz szemében mérhetetlen fájdalmat láttam. Sajnáltam, mert nem ő tehetett róla.
A további hetekben olvasgattam, napoztam, egy keveset fürödtem is. Igyekeztem elfejteni az egészet, feltöltődni új energiákkal, hogy aztán nekikezdhessünk a turnénak. Mikor már csak hárman maradtunk, eljártunk bulizni is, iszogatni, persze, csak mértékkel. A tánc felszabadulttá tett, a flörtölés pedig növelte az önbizalmamat.
Utolsó este rávettem magam, és ugyanabba az étterembe vittem a csajokat, ahol anno Krisztiánnal ettünk.
- Tényleg jó kis hely. Itt mondjuk minden szuper. Hiányozni fog - elmélkedett Kari.
- Majd visszajövünk még, akármikor. Jövőre biztosan! - ígértem.
- Remélem is. Azért kár... Én bevallom, találkozgattam Dükivel - mondta Mila és belepirult. - Azóta is smsezünk, és már hívott is.
- Én Andrissal tartom a kapcsolatot - Kari is vörös volt, mint a rák a tányérján. - Olyan kis édes!
- Semmi gond - nyugtattam őket. - Engem nem zavar.
- Krisz búskomor, mióta hazamentek - nézett rám Mila. - Fel kéne keresned majd otthon.
- Fölösleges. Orsika úgyis bevédi őt, csak tudnám, mitől félti.
- A fiúk nem tudják. Próbálták kiszedni belőle, de Düki szerint max. Bence tudhatja, ő viszont hallgat. - vallotta be Kari.
- Várható volt. Nem is érdekel.
- De érdekel! Mióta elmentek, naponta 100x mondtad, hogy nem érdekel... Mintha magadat is próbálnád meggyőzni... Nem fog menni! Valamivel megfogott ez a srác téged!
- Akkor is mindegy. Én biztosan nem fogom keresni őt. Várnak a koncertek, próbák, forgatások, interjúk... Mostanra biztosan tudja már, hogy ki vagyok.
- Hát, az tuti! A többiek álla leesett, az biztos! Amúgy a Storyban benne volt, hogy nyaralni mentünk. Majd vigyünk nekik egy-két képet, hadd rakják bele a lapjukba.
- Minek az Kari?
- Csak, hogy kicsit fényezzük magunkat! - mosolygott rám. - Tevegelés meg ilyesmik jók lesznek.
- Ahogy érzed - hagytam rá.
A hosszú utazás után fáradtan dobtam le otthon az ágyamra a cuccaimat. A mobilom kikapcsolva hevert az éjjeliszekrényemen.
Benyomtam először a laptopot, hogy felnézzek a netre, mennyi e-mailem jött, majd pedig a telefonomat is bekapcsoltam. Volt pár hívásom, de a legtöbb sms. Olvastam tehát az e-mailjeimet, nézegettem a telefonomat, amikor egyszer csak megcsörrent a kezemben.
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó