|
23. rész
2015.06.15. 07:51
Majdnem elájultam. A vonalban Orsi volt.
- Tessék, mondjad.
- Nincs kedved meginni egy kávét?
- Nem érek rá. Táncpróbám lesz.
- És utána?
- Ha nagyon akarod. De előre szólok, fáradt vagyok verekedni.
- Nem akarok neked támadni. Beszélgetni szeretnék.
- Jó, akkor szólok a testőreimnek, hogy most itthon maradhatnak - gúnyolódtam, aztán megegyeztünk, hogy két óra múlva találkozunk egy közeli kávézóban.
- Helló! - köszöntem neki, majd leültem. Eléggé tartózkodó voltam, de hát, mit várt?
- Sajnálom, ami Egyiptomban történt. - kezdte.
- Sajnálhatod is! - vágtam rá. - Na, jó, végighallgatlak, ha már eljöttem ide. - adtam meg magamat.
- Azt hittem, valami pénzéhes maca vagy, akit csak a Kölyök hírneve vonz. Tegnap elmondtam ezt neki, aztán a kezembe nyomta a cédéteket és pár újságot... Az állam leesett.
- Tehát te sem tudtad, hogy ki vagyok... De ez akkor sem ok arra, hogy nekem ess!
- Tudom és szégyellem is magamat... Főleg azért, mert ráadásul megfordult a fejemben, hogy csak fel akarod csináltatni magadat... - itt elvörösödött - Aztán közölték, hogy ez fizikailag lehetetlen - a kezem után nyúlt. - Annyira sajnálom, de tényleg! Borzalmas dolgokat élhettél át, bár csak az újságokból tudom, mert a Kölyök alig mondott valamit.
- Rendes volt tőle - nyugtáztam.
- Nagyon tetszel neki. Szerintem örülne, ha felhívnád.
- Majd még meglátom - bizonytalankodtam.
- Ez az én hülyeségem volt! Ne büntesd emiatt őt - mondta, majd elbúcsúzott. Egy ideig még ott ültem, ittam egy teát, aztán előkaptam a telefonomat.
- Szia, Rita vagyok - szóltam bele.
- Úhh, szia! De örülök, hogy felhívtál! - őszinte öröm csendült ki Krisz hangjából.
- Nem rég értünk haza. Veled mizújs? - próbáltam fesztelen lenni.
- Megvagyok. Most ért véget a próbánk. Este koncertünk lesz. Nem jössz el?
- Nem is tudom. Holnap korán énekpróbánk lesz, pihentetnem kell a hangszálaimat - nem adtam könnyen magamat.
- Akkor összefuthatnánk a koncert előtt - de ő nem hagyta annyiban.
- Jó. Hol? - egyeztem bele. Végül megbeszéltük, hogy hatkor találkozunk és sétálunk egyet. Halál izgatott voltam. A szobámban kábé mindenhol ruhák hevertek, a fél szekrényemet kipakoltam. Semmit sem találtam elég jónak ahhoz, hogy felvegyem... Sminket nem is tettem, csak pici korrektort és szempillaspirált. Ruha ügyben viszont pánikba estem, bevontam a döntésbe Karit és Milát.
- Nem is tudom. Ez a felső jobb volna ezzel a nadrággal...
- De a nadrághoz ez még jobban illik!
Ott válogattak a cuccaim között. Már viccesnek tűnt az egész... Aztán csak sikerült úgy felöltöztetniük, hogy még én is el akartam ájulni.
- Csajok, elmehetnétek stylistnak is! - nevettem fel, ahogy belenéztem a tükörbe. Ismét késésben voltam, de tudtam, hogy ezúttal még inkább megértő lesz Krisz... 10 perc késéssel érkeztem meg.
- Te már nem változol - mondta. - De megérte rád várni. Menjünk.
Mindenfelé sétáltunk, közben sok mindenről beszélgettünk.
- És milyen volt a nyaralásod többi része? - érdeklődött kedvesen.
- Kiolvastam majdnem mindegyik könyvet, amit magammal vittem. Napoztam egész nap, néha úsztam egyet... Egyszóval lazítottam végig - mondtam.
- Csak ennyi? - somolygott.
- Voltunk párszor bulizni is, de semmi érdekes nem volt.
- Miért, mi lett volna érdekes?
- Mondjuk ha valakit árokból kellett volna összeszedni - nevettem fel. - De egyikünk sem ivott annyit.
- Helyes. Mármint, jól tettétek... Hallom, Karit elvarázsolta Düki, Mila pedig Andrissal kavarászik...
- Milyen jól értesült vagy! - nevettem. - Nem nagyon érdekel, ez az ő magánéletük. Max. akkor szólnék bele, ha tudnám, hogy hülyeséget csinálnak, de én nem úgy vettem észre.
- Óhh, milyen bölcs szavak! - rám mosolygott, nekem pedig majdnem összecsuklott a lábam... Mi a fene van velem???
- Orsi mondta, hogy beszélt veled. Azért hívtál fel? - kérdezte.
- Azért is. Igazából csak segített a dologban. Előbb-utóbb kerestelek volna. Nem vagyok nagy haragtartó - vallottam be. Közben egyszerűen rá sem mertem nézni. Még fél órát sétáltunk, alig beszéltünk. Krisz tett egy bátortalan mozdulatot a vállam felé, de aztán mégsem karolta át... Fura volt minden.
- Biztosan nem jössz el a koncertre? - próbálkozott.
- Nem lehet. Esetleg holnap az énekpróbám után találkozhatunk.
- Ha fel tudok kelni. Majd hívlak! - adott egy puszit az arcomra, aztán ment is. Otthon a csajok egyből nekem estek.
- Na, mi volt? Mesélj már!
- Semmi különös. Sétáltunk és beszélgettünk.
- Persze, peeersze...- somolygott Mila.
- Tényleg ennyi volt.
- Na, ha így mondod, akkor elhiszem - sóhajtott lemondóan Kari. - És ő sem lépett?
- Nem igazán. Szerintem fura neki is a helyzet.
- Gondolom. Te nem jössz a koncertre?
- Nem mondjátok, hogy mentek??? Holnap énekpróba! Kiheréllek titeket, ha elmentek!
- Ahhá. Szóval beadtad Krisztiánnak, hogy ezért nem mész. Babám, te megvesztél. Most mondhatjuk le mi is - mondta Kari, és már telefonált is.
- Most komolyan lemondjuk Rita miatt? - nézett nagyot Mila, majd duzzogva ő is elővette a mobilját.
- Ez is meg volna... Bocsi, Mila, de egyrészt valahol Ritának igaza van. Másrészt pedig nem égethetjük be Krisz előtt. Biztos meg van az oka, amiért ezt cselekedte.
- Így van. Nem szeretnék holnap fáradtan énekelni, mert akkor képtelen lennék normális hangokat kipréselni magamból.
- Okké, én mentem is aludni - s Kari elvonult. Érezte ő is, hogy nem csak erről van szó, de nem faggatott inkább. Ismert már annyira, tudta, hogy ha akarom, úgyis elmondom.
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó