|
28. rész
2015.07.09. 10:03
Persze, nem volt minden ilyen egyszerű. Nekünk is ott volt a munkánk és a suli, nekik is a csapat. Volt olyan hét, hogy rendesen küzdenünk kellett pár óra szabadidőért, amit együtt tölthettünk. Nehezen viseltem, hogy nem lehet velem mindig, de eszembe sem jutott, hogy összeköltözzünk, vagy ilyesmi. Nagyon korai lett volna még. Mila és Kari viszont másképp gondolkoztak.
- Szerintem totál felnőttek vagyunk ehhez. Az összeköltözés által csak jobban megismernénk egymást - vélte Mila.
- Andris annyira biztos a szerelmünkben, hogy már holnap összeköltözne velem! - kontrázott rá Kari.
- Nem ismerek rátok! Kari, nem tanultál a régi dolgokból? - álltam neki. - Együtt vagytok pár hónapja és máris össze akarsz költözni vele? - értetlenkedtem. Számomra olyan abszurd volt az egész.
- Éppen ez az, hogy tanultam a régi dolgokból! Inkább lakjunk együtt és úgy tudjam meg, milyen alak, minthogy évek múlva derüljön ki! - vágott vissza Kari. - Te is követhetnéd a példánkat!
- De nem fogom! Krisztiánnak sem jut eszébe ilyesmi. És ne is jusson!
- Te a házasságot is ellenzed. Pedig, ha anno igent mondasz Attinak, minden másképp volna.
- Miért kell neked mindig a múlttal jönnöd? - kaptam fel a vizet. - Kiborítasz ezzel! Boldog vagyok és csak ez számít!
- Jah, aztán majd megcsal, mert nem vagytok eleget együtt...
- Akkor az egész annyit is ért! - vágtam vissza.
- Rémesen makacs vagy. Egyedül fogsz maradni.
- Remek! Csak erre vágyom! - kiáltottam, majd felkaptam mobilomat és a lakáskulcsot. - Mire visszajövök, üres legyen a lakás!! - vágtam oda, majd bevágtam az ajtót. Szokás szerint futni indultam a parkba. Egy régi ismerős jött velem szembe.
- Hol jársz erre, amerre a madár se jár? - vigyorgott rám Tibi. Majdnem minden héten összefutottunk itt futás közben, szóval ezzel a mondattal mosolyt csalt az arcomra.
- Csak a szokásos: levezetem a feszültséget - válaszoltam.
- Valami súlyos történt? - kérdezte, majd leültünk egy padra.
- Összevesztem Karival és Milával. Úgy érzem, most kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok. Küzdök azért, hogy megmaradjon a párkapcsolatom, küzdök a Crazy-ért, és közben azt érzem, hogy egyedül vagyok. Egyedül harcolok, mintha mást nem is érdekelne az egész. Hogy csak nekem fontos.
- Mindkét esetben? Szóval Krisztiánnal mi a helyzet?
- Aranyos, kedves és imád, legalábbis úgy érzem. De mindig én kérdezem, hogy mi legyen, hová menjünk, mit csináljunk, mikor érsz rá, stb. Én igazodok hozzá, ő hozzám csak ritkán.
- Értem. Próbáltál vele erről beszélni? - tapintott rá a lényegre.
- Örülök, ha együtt vagyunk. Ezzel keserítsem meg azt a pár órát, amit együtt tudunk tölteni?
- Ennek így akkor sincsen értelme. Valahogy mindenképpen hozd szóba, mert idővel csak rosszabb lesz az egész - tanácsolta. - És mesélj, mi lett Kariékkal?
- Az egész abból indult ki, hogy össze akarnak költözni a párjaikkal.
- Ilyen korán? - lepődött meg Tibi.
- Látod, én is ezt kérdeztem. Mire persze én lettem a hülye, mert lakva ismerszik meg a társ, meg különben is, ha nem lehetek eleget a párommal, biztosan meg fog csalni...
- Kariban még mindig a régi dolgok vannak. Elképesztő - rázta a fejét.
- Az. Felhozta Attilát is, hogy ha anno hozzámegyek feleségül, minden másképp lett volna. Ja, mert akkor biztosan nem megy ki Angliába, engem meg biztosan nem üt el egy motoros...
- Ne is gondolj többé rá! - ölelt meg. - Kari és Mila nagyon megérik a pénzüket. Nem is tudom, hogy tudtatok eddig kijönni. Egészen más beállítottságúak vagytok.
- Én csak attól félek, hogy ezzel vége mindennek. A Crazynek, amiért eddig szenvedtem, a sikereink... Eldobnának mindent egy pasiért... - kezdtem könnyezni.
- Az már az ő bajuk. Azt hiszem, bebizonyítottad nem is olyan régen, hogy egyedül is megállod a helyedet. A két lökött tyúk helyére szerzel két táncost és viszed tovább a formációt. Vagy van valami megkötés erre vonatkozóan a szerződésben?
- A Zsoltis incidens után nagyon másképp fogalmaztuk meg a szerződésünket. Bárki bármikor kiléphet, jogdíj viszont akkor nem illeti meg a későbbiekben - meséltem. - Az addig kiadott lemezek bevételének a meghatározott százaléka ugyan az övé, de a következőekre nem tarthat igényt. A további fellépések gázsijából egy fillért sem kaphat, hiába olyan dal megy, amiben ő is részt vett anno. Szóval lehetséges, hogy nem kéne a barátságot és az üzletet keverni.
- Igazából ezzel te jársz a legjobban - állapította meg.
- Van benne valami. Alapítótagként előjogaim vannak. Csak hogy ez megilleti Karit is. Szóval, ha ő akarná tovább vinni a nevet, a dalokat, perre menne az ügy, mert közösen indítottuk.
- Őszintén! Mit bánnál jobban: a barátságot vagy a csapatot?
- Jelen esetben nagyon nehéz döntenem ebben. Alapból rávágtam volna, hogy a barátság mindenek előtt. De nekik meg a pasijuk fontosabb!! Érted a gondomat? - sóhajtottam, majd letöröltem a könnyeimet.
- Értelek. Bárcsak tudnék segíteni!
- Már az is sokat jelent, hogy meghallgattál. Laurával mi a helyzet?
- Minden rendben van. Lehetséges, hogy összeházasodunk - mondta félmosollyal az arcán. - Majd még az idő eldönti. Egyelőre jól megy minden. Összeköltöztünk, jól tudunk együtt élni.
- Örülök neki, hogy minden oké. Én megyek, lezuhanyzok, aztán mennem kell próbára. Jó, hogy találkoztunk!
- Rám számíthatsz! - kacsintott.
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó