|
30. rész
2015.07.23. 15:23
Elég nagy visszhangot kapott a dal. Felkapták egyből a rádiók, a tévék... Már hazajáró vendég voltam a Vivában. Zolával beszélgettünk aznap amikor bemutattuk a dal klipjét.
- Jól érzem, hogy valami nagyobb indulat váltotta ki belőled eme dal megírását?
- Nagyon is jól érzed. A dal konkrétan volt csapattársamnak szól, aki a legjobb barátom volt. Elárult engem, bemocskolt és saját magát égeti le most tingli-tangli dalokkal. Legszívesebben letagadnám, hogy valaha vele énekeltem olyan number one dalokat, mint a Búcsúdal vagy a Várlak.
- Itt valószínűleg arra célzol, hogy a Rúzsos lett a sminktükröm nem egy szenzációs nóta... - somolygott.
- Arra célzok, hogy az egy fos - mondtam ki kerek perec. - Ahogy tudom, a dalt Mila írta. Gratulálok neki és örülök, hogy a Crazynek sosem írt nótákat. Eláshattuk volna magunkat. Amerikában szóba sem álltak volna velünk.
- Tényleg, mi a helyzet az amerikai karriereddel? - próbálta terelni a szót Zola.
- Fut tovább. A napokban megkapták a dalt. Várjuk a visszajelzéseket.
- Nehéz volt mindent újrakezdeni?
- Nem kellett újrakezdenem, csak folytatnom. Anett és Erika a koreográfusom egyik csoportjában táncoltak, onnan emeltem ki őket, nagyon tehetségesek. Később szerintem önállóan is simán megállják a helyüket, szóval nem köti őket hozzám végleg semmi. Ezen kívül Jucus megmaradt nekem, aki továbbra is rengeteg erőt önt belém, mindig biztat és segít nekem. Jojo és Orsi pedig nagyon jó barátnőim lettek. Nem beszélve arról, hogy a párom, Krisztián a legnagyobb támaszom. Nélküle már nem lennék.
- Értem. Nos, nézzük meg azt a bizonyos klipet! - mondta. A klip maga nem volt túl durva. Annyi volt az egész, hogy dobáltam a kamera felé dolgokat. Először csak pár apróságot: golyóstollakat, párnát, aztán jöttek a tányérok, kanalak, majd pedig kések, székek... Olyan hatása volt, mintha valakit dobálnék. A háttérben pedig Anett és Erika tomboltak, táncoltak, viháncoltak, párna csatáztak... Az egész egy graffityvel ékesített garázsban készült. Szerintem nagyon jó lett, és ahogy elnéztem Zola álla is elég szépen leesett. Ami szerintem nagy szó.
- Nos hát, itt is vagyunk a Crazy új klipje után. Elájulok!
- Látom! - nevettem fel. - Örülök, hogy tetszik.
- Kinek az ötlete volt ez a dobálózós téma?
- Jojoé, akit sokan ismerhetnek, mert évek óta mellettem áll és mindig segített minden rosszból kimászni. Ő találta ki az egészet, hogy ezzel vezessem le a feszültséget. Jót is tett nekem, bár a forgatás után még elmentünk egyet bulizni, azért kellően elfáradtunk mindannyian.
- A táncosaid is jól elvoltak ám!
- Nagyon jó fejek! Imádom ezt a két csajszit! - mosolyogtam. - Jucussal, a koreográfussal remekül tudnak együtt dolgozni, ami persze nem véletlen. Igazi csapatemberek és mindig jókedvűek. Inspirálóan hatnak rám is.
- Hallottam olyan kósza híreket is, hogy kiutaztok Amerikába turnézni...
- Eléggé kósza lehetett, mert még én sem tudok róla! - nevettem. - Nincsenek egyelőre ilyen tervek.
- Rendben van. Mára akkor búcsúznánk. Még tedd meg, hogy kihúzod a műsort záró klip címét.
- Na, ilyen a mesében sincs! - ráztam a fejemet. Átnyújtottam a cetlit Zolának.
- Háhá! A Kamill csapat Rúzsos lett a sminktükröm című száma!
- Ez biztos nem véletlen! - ismét nevetnem kellett. Aztán mentem is, mielőtt meghallottam volna a dalt. Tényleg kiborító volt. Tutira valami ellenrajongóm kérte, vagy Kariék álnéven!
Jucus otthon várt.
- Eszméletlen jó voltál a tévében! - ölelt meg. - Szép kis fricska volt Miláéknak. Kíváncsi vagyok, mit lépnek rá, ha lépnek egyáltalán...
Ez engem is érdekelt. És nem is kellett sokat várnunk a visszavágásra. Nagyon ötletesen az Ezt megkeserülöd című dalt dobták ki a csajok. Eszméletlen, ááá, ordítani tudtam volna. Ugyanolyan semmitmondó szövege, dallamtalan jellege volt! És képesek voltak azt állítani egy interjúban, hogy ezzel a dallal ők majd be fognak futni Amerikában!
Az állam pedig földig hullott, amikor a Storyban megjelent, hogy kiutaznak Amerikába, népszerűsíteni a dalt!!!
- Elképesztő! - Jucus csak a fejét rázta. - Melyik kiadó hívhatta meg őket?
- Nem tudom. Felhívom Gery-t. Hátha tud valamit.
Gery volt az amerikai sajtósunk, ő tartotta a kapcsolatot köztünk és a kiadónk között is.
- Hy, Gery! How are you? - Oh, I'm fine, thanks! Hm, what you know Kamill band? - Ye, Mila and Kari. Oh, so, do they give a concert in America? - No? How is this possible? - Hahaha! Okey, so, thank you Gery, be good and look yourself after! - és letettem a telefont. (Aki nem értette volna: Szia, Gery, hogy vagy? Ó, én nagyon jól, köszi. Hm, mit tudsz a Kamill nevű bandáról? Igen, Mila és Kari. Ó, szóval, adnak ők koncertet Amerikában? Nem? Ez hogyan lehetséges? Hahaha! Oké, köszi Gery, légy jó és vigyázz magadra!)
- Nos, azt mondja Gery, hogy egy darab fellépésünk sincsen lefixálva. Most ezerrel egy díjátadó gála közepében van, amúgy. Mikor megkérdeztem, hogyan lehetséges, hogy nincsen a Kamillnak ott fellépése, közölte: úgy, hogy azt se tudják ott, kik ők, anélkül pedig max. kis klubokban tudnak fellépni, szinte ingyen. A lemezük pedig még a boltok piacaira sem került ki.
- Szóval, csak magukat nevettetik ki már megint.
- Így van. De nekem ebből elegem van. Foglalkozok inkább a saját dolgommal.
Ekkor hirtelen megszólalt a telefonom. Gery hívott újra.
- Oh, hy! - What? This is impossible! - Oh, no! Wonderful, yes, thank you, i love you! - és sikítva ugrottam Jucus nyakába.
- Megyünk Liverpool-ba! Fellépünk az MTV Europe Music Awards-on! Áááááááááá, fel kell hívnom Erikát és Anettet áááááááá! - sikítozva, ugrálva, Jucust ölelgetve kerestem a mobilomban a csajok számát.
Igaz, ez csak egy fellépés volt. Semmi díjra nem jelöltek. De nekem oltári nagy boldogság volt egy ilyen jeles esemény egyik előadójaként szerepelni. Éppen készült a Crazy honlapja, egyből raktam is fel a legfrissebb hírek közé. Persze, nem maradhatott titokban az újságírók és egyéb médiumok előtt sem a nagy esemény, de ezzel kapcsolatban nem akartam nyilatkozni. Még benne van a pakliban, hogy jól orra bukok, amikor kilépek a színpadra, vagy mégsem tudok elmenni, mert belázasodok... De a Viva addig nem hagyott békén, amíg legalább a Poparazzi stábjának el nem mesélem, hogyan kaptam meghívást az MTV Europe Music Awards-ra.
- Az angol kapcsolataink révén sikerült mindezt elérnünk. A kinti sajtósunk a szervezőgárda tagja és kitalálta, hogy mi is felléphetnénk. Ha minden jól megy az Érzek című dalt fogjuk előadni, természetesen a dance verzióban, nehogy elaludjon a nép! - mondtam. Röviden, tömören nyilatkoztam, de még ebből a pár mondatból is sikerült némelyik újságnak egész oldalas cikkeket összehoznia. Erőteljesen gyarapodhatott így a Misi-féle mappa!
A hírverés most nagyon jót tett a Crazynek. Sokan azt hitték, mélyrepülés következik, mert két tag kivált a bandából. Ezzel viszont sikerült bebizonyítanom, hogy megállom a helyemet nélkülük is! Legalábbis úgy tűnt, mindaddig, amíg...
- Nem tudok menni - közölte velem Anett. - Az esküvőm lesz azon a héten. Így is halál ideges leszek, képtelen lennék több ezer ember és millió néző előtt fellépni.
- Ne tedd ezt velem! Most mi lesz? Kit vigyek helyetted? Egy csapat vagyunk! - hüledeztem. Teljesen kétségbe ejtő volt a helyzet.
- Ez így nem teljesen igaz. Mi a táncosok vagyunk, háttéremberek. Hívj valakit Jucus iskolájából.
- Képtelenség! Ennyi idő alatt nincs, aki betanulná a koreográfiát olyan pontossággal, hogy hibátlanul menjen!
- Akkor menjetek ketten Erikával.
- Az sem jó, mert 3 emberre tervezünk évek óta! Nem tudjuk átkoreografálni sem! Áááá, nem hiszem el! Ez egy oltári jó lehetőség!
Gyorsan felhívtam Jucust. Azt mondta, tudna nélkülözni egy lányt, de nem garantálja, hogy be tudja időre tanítani.
- Anett és Erika vannak nálam a legrégebben. Ők a legjobbak. A többiek csak jók. Nehezebben tanulnak, és nem táncolnak olyan régen. Tudnék ajánlani 1-2 lányt. Gyere be a suliba, nézd meg őket, aztán eldöntheted, hogy mi legyen. Végső esetben egyébként felléphetsz egyedül is.
- Lehetetlen. Nem Csézy vagyok, hogy el tudok adni egy dalt kizárólag a hangommal - érveltem. - Ez a körítés mind az őrültséghez tartozik, ezért lettünk Crazy. Bemegyek mindenképpen, hátha sikerül valakit találnom. Legfeljebb addig nem is alszunk, amíg be nem tanulja a számot.
Halál ideges voltam. Megint nem mertem kocsiba ülni. Hívtam egy taxit és Jucus sulijához hajtottam. Több lányt is megnéztem. Nagyon nehéz volt. A legtöbben iszonyú kezdők és a mi koreográfiánk nem volt egyszerű. Ráadásul van benne egy emelés, ami a szám végére kell. És bár nem vagyok egy túlsúlyos maca, többen képtelenek voltak megemelni.
- Az ördögnek tartasz itt ennyi kétbalkezest?!! - kiabáltam, amikor az egyik csajnak ugyan sikerült nagy lendülettel felemelnie, de ugyanezzel a lendülettel el is ejtett... Sajgott mindenem.
- Ha most kitört volna a bokám, beperelem! - fenyegetőztem.
- Mi van veled? Amióta Kari nincs veled, rád sem lehet ismerni!- esett nekem Jucus.
- Ki az a Kari? Közöm nincsen hozzá! - ordibáltam magamból kikelve. - Nincs szükségem rá és senkire sem! Főleg ilyen két bal lábú nyúlbélákra!
- Ne beszélj így velük! Ezek a fiatalok még tanulnak! Ne tipord a sárba az önbizalmukat!
- Érdekel is engem! Megyek, hívom Erikát. Fellépünk ketten. Átalakítjuk a koreográfiát. Másképp úgy látom nem fog menni.
Előtte lefordítottam a dalt angolra, mert persze az adott ország nyelvén akartam elénekelni.
- Egy-két-hár-négy-öt-hat-hét-nyolc! - éppen próbáltunk Erikával. Persze, maga a koreográfia tök jól ment, de így kettecskén...hát, nem volt az igazi!
- Nem fog menni ez így. Ketten nem olyan jó.
- Akkor csináljuk hárman - szólalt meg valaki. S ahogy hátrafordultam, Karival találtam szembe magamat...
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó