Sziasztok.Darja Gonzalez a nevem.Tudom furcsa név, de apám spanyol anyám pedig magyar.18 éves koromig éltünk Spanyolországba családommal. Most 20 éves vagyok és még mindig nem sikerült a beilleszkedés. Nincsenek barátaim és nincs senki akivel közelebbi kapcsolatot létesítettem volna. Úgy érzem itt én vagyok a különc. Bár egyszer beszéltem az egyik szomszéd lakásban lakó sráccal. A neve valamilyen Tomika volt...ha jól emlékszem. Van még két lakótársa...Valamilyen furcsa nevű és Krisztián...Hát igen. Elég nehéz mellettük lakni. Éjfélig bömböltetik a zenét. Sőt van, amikor tovább is. Ma épp iskolába indultam amikor beleütköztem abba a Tomikába.
-Sajnálom.Nem figyeltem. - szabadkozott és felvette a vállamról lecsúszott táskát.
-Ugyan..semmi baj.-mondtam.-És köszi.-mosolyogtam.
-Te mióta laksz itt?-kérdezte...Ez egy bolond. Már egyszer találkoztunk. Úgy látszik nem igazán nyertem el akkor a tetszését. Mondjuk már fél éve volt kb mikor utoljára találkoztunk. Igazából én sem emlékszem annyira rá.
-Már több mint két éve.-mondtam neki mire leesett az álla.
-Woooow...és én eddig nem vettelek észre?-kérdezte TŐLEM -.-
-Igazából már egyszer beszéltünk.-mosolyogtam
-Nem emlékszem.Bocs.-mondta én meg csak legyintettem.-Mi lenne ha kiengesztelésképpen bejönnél és mesélnél magadról.-ajánlotta fel.
-Sajnálom de nekem suliba kell mennem. Talán majd kettő után valamikor.-ajánlottam.
-Kettőkor koncertem lesz itt nem messze de háromkor szívesen látunk...vagyis látlak. Ha jól láttam a szomszéd lakásban laksz.-mondta mosolyogva
-Igen.-mosolyogtam én is.-De most mennem kell. Szia.-mondtam és el akartam menni mellette amikor mellette voltam oldalra fordult és megfogta  a kezem majd nyomott az arcomra egy puszit. Elég furcsán néztem rá.
-Bocs de ha már búcsú akkor puszival.Na szia.-köszönt el és bement a lakásba. Hallottam amint azt kiáltja "Megjöttem". Ezen elmosolyodtam aztán ránéztem az órámra. Elég késő volt már ezért szaladva mentem az iskolába. Az órák hosszúak és unalmasak voltak. Azt hittem már sosem lesz vége. Amint vége lett az óráknak szaladtam haza. Ettem kicsit pihentem aztán nekiálltam a házinak. Három után öt perccel csengettek. Könyvvel a kezemben mentem ajtót nyitni mivel apa dolgozott anya pedig az iskolába ment a húgomért, mivel ő napközis. Kinyitottam az ajtót és Tomika állt ott.
-Áh szia....hány óra?-kérdeztem tőle
-Szia. Három múlt öt perccel. Azt hittem elfelejtetted hogy kötelező átjönnöd...Mit tanulsz? Segítsek?-kérdezte.
-Áh semmi különös és nem kell köszi.. De várj két percet és itt leszek. Addig gyere be.-mondtam ő pedig bejött.-Érezd otthon magad. Arra van a  konyha ha szomjas lennél...netán éhes.Nyugodtan szolgáld ki magad. Én mindjárt jövök.-hadartam mire ő bólogatott és elszaladtam a szobámba. Nem öltöztem át csak a hajamat gumiztam fel és mentem is ki Tomikához. Épp az okleveleket és díjakat nézegette.
-Kész vagyok.-mondtam mire ő kicsit összerezzent és megfordult.
-Ezek a tieid?-kérdezte Tomika
-Dehogyis. A húgom balettozik és rengeteg versenyre jár. Aminek a nagy részét ő nyeri meg.-mondtam neki büszkén.
-Értem. Majd legközelebb ha itthon lesz a húgod meglátogatom és gratulálok neki. De indulhatunk?-kérdezte mire én bólogattam. Átmentünk a szomszédba.

Vajon mi fog történni a fiúk lakásában? A következő részből kiderül ;)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés