Még reggel gyorsan összepakoltam aztán indultam köszönni anyának.Tudtam hogy apa nincs itthon.Reggel mindig siet a drága k*rvájához,este is azért van mindig sokáig.Anya persze vakon bízik benne.Szegénykém..ha megtudja hogy apa megcsalta neki vége a világnak.De valahogy úgy érzem hogy apa nem sokáig fogja bírni hogy hazudik anyának.Mindegy.Ne menjünk bele a családi dolgokba.Bementem a húgom szobájába senki.Bementem a hálóba,senki.Bejártam a házat,még mindig senki.Hát jó.Elindultam az iskolába és kivel találkoztam?na kivel?Persze hogy Krisztiánnal.Mentem az úton amikor már elég közel ért hozzám ezt mondta:
-Szia.Beszélhetnénk?-kérdezte
-Hali.Bocs de sietek.-mondtam és elmentem mellette.
-Később beszélhetünk?-sétált mellém
-Várj...had gondolkozzam...Nem.-mondtam határozottan.
-Kérlek.-nézett rám én pedig még mindig egyenesen előre bámultam.Oda értem a sulihoz és szó nélkül besétáltam a kapun ott hagyva ezzel Krisztiánt.Bementem első órára.Ami töri volt és dogát írtuk.Azt hittem sosem lesz vége az órának.A dolgozat eléggé jól sikerült szerintem.Elég sokat tanultam erre a dolgozatra és négyesnél rosszabbat nem kaphatok.Majd meglátjuk holnap.A többi óra is napoknak tűnt.De hatodik óra után siettem húgom sulijába hogy hazavigyem.Ő már a lépcsőn ült és valamilyen papírt fogott a kezében.Odamentem hozzá és együtt hazasétáltunk.Elég meleg volt.Bár még csak nyár eleje van.Később valószínű még melegebb lesz.Már majdnem az ajtónk előtt voltunk amikor Krisztián lépett ki az ajtón elég morcosan.Gondoltam inkább gyorsabbra veszem a tempót mert tegnap is elég morcos volt.Gyorsan bementünk a házba.A húgom leült a kanapéra és bekapcsolta a tv-t.Nézte egy ideig amikor oda áll elém.
-Mi baj?-kérdeztem
-Éhes vagyok.-mondta
-Nem találod a konyhát?Vagy baj van a hűtővel?-kérdeztem mire megrázta a fejét.-Akkor miért kellek én?-kérdeztem
-Csinálj nekem enni.-mondta és elkezdett húzni a konyhába.
-Jó, jó.Mit kérsz?
-Tésztás tejfölt.-mondta
-Az tejfölös tészta.-mondtam neki nevetve.Csengettek.-Várj egy kicsit.Kinyitom és csinálok neked tésztás tejfölt.-nevettem még mindig
Mosolyogva kinyitottam az ajtót és Krisztián állt ott.Rögtön lehervadt a mosoly az arcomról.
-Szia.-köszönt
-Szia.Mit szeretnél?-kérdeztem
-Bemehetek?-kérdezte
-Nem.-válaszoltam mire ő azért is bejött
-Kössz.-mondta.Kiszaladt a konyhából a húgom.
-Csókolom.-köszönt.-Darja, éhes vagyok.-én elnevettem magam Krisztián pedig még mindig a húgom nézte tátott szájjal.Nevetve mentem be a konyhába Krisztiánt a nappaliban hagyva.Megcsináltam a húgomnak a tejfölös tésztát és kimentem Krisztiánhoz.Krisztián még mindig ugyan ott állt ahol az előbb.
-Jól vagy?-kérdeztem
-Nem...Tényleg azt mondta nekem hogy csókolom?-kérdezte
-Azt..-nevettem el magam
-Ez nem vicces.Ne nevess!-mondta de én nem bírtam abbahagyni.Már a kanapén fetrengtem mikor hirtelen rám vetette magát a húgom.
-Mit nevetsz?-kérdezte mosolyogva.
-Csó...csóó...csókolom-nevettem tovább.
-Tényleg...ki ez a bácsi?-kérdezte
-Bácsi az öregapád.-mondta Krisztián mire én még jobban nevettem-Örülök hogy tetszik.
-Nagyon tetszik.-ültem fel könnyes szemmel a sok nevetéstől.-De miért jöttél?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés