-Nagyon tetszik.-ültem fel könnyes szemmel a sok nevetéstől.-Ülj le.Amúgy miért jöttél?
-Az előbb még nem akartál beengedni most meg üljek le?-kérdezte csodálkozva
-Hát felőlem állhatsz is.-mondtam mosolyogva.
-Inkább leülök.Bár nem leszek hosszú.-mondta én pedig kíváncsian figyeltem mit akar mondani.Elmosolyodott azon,hogy szinte már pislogás nélkül figyelem,és várom hogy mit akar mondani.Igaz tegnap eléggé sértően viselkedett,de biztos csak rossz napja volt.Kicsit persze mindig elszomorít mikor így viselkednek velem,de kezdem megszokni.
-Na mondod vagy várjak még?-kérdeztem
-Szomjas vagyok.-mondta mosolyogva
-Csak ezt akartad mondani?-kérdeztem tátott szájjal
-Ööö..Aha-mondta nevetve.
-Jó.Hozok inni.-mondtam és kimentem a konyhába.Vittem neki egy kis szénsavas ásványvizet,mert nem tudtam,hogy mit szeretne inni.
-Igazából én kólát akartam inni.-mondta mikor meglátta az ásványvizes poharat a kezemben
Visszamentem a konyhába és kiöntöttem a vizet majd öntöttem neki kólát.Kivittem neki és öt másodperc alatt már meg is itta.Tényleg szomjas lehetett ha ilyen gyorsan megitta.
-Köszönöm szépen.-mondta mikor megitta,aztán visszaadta a poharat és kivittem a konyhába,aztán vissza mentem hozzá.
-Szóval ha már így körbeugrálta...-kezdtem el de ő félbeszakított
-Amúgy éhes is vagyok-mondta mire én elég csúnyán néztem rá-...de majd eszek otthon.-mosolyodott el
-Azért...Szóval ha már így körbeugráltalak akkor elmondanád végre hogy miért jöttél?...De ha most azt mondod hogy pisilned kell megverlek.-mondtam
-Pisilni kell.-én amit mondtam be is tartottam.Megtámadtam és ütöttem a mellkasát,a hasát,a karját,persze nem erősen.Nem gondoltam komolyan hogy megverem.Ő persze miközben "ütögettem" végig nevetett.Aztán megfogta a derekam,felemelt,felállt és óvatosan ledobott a kanapéra aztán rám feküdt.Már mind a ketten nevettünk,mikor nyílt a bejárati ajtó.Nem nagyon érdekelt,csak nevettünk míg anya köhögését nem hallottuk.Krisztián lassan,NAGYON lassan leszállt rólam nevetve,aztán engem is felhúzott ülésbe és ekkor anyára néztünk nevetve.Anya csak mosolygott rajtunk.Bement a kis húgom szobájába és pár perc múlva kijött.Nekünk még akkor is jó kedvünk volt.
-Sziasztok.Gondolom te vagy Tomika...-mondta anya a kanapé mellett állva.Krisztián anyára nézett aztán rám.
-Nem anya,ő Krisztián.-mondtam anyának mire ő egy oké után bement a dolgozószobába.
-Na szóval mondd már el végre miért jöttél!-kértem szép szemekkel
-Szépek a szemeid.-motyogta,én elmosolyodtam
-Kössz.De elmondod végre?Vagy felőlem itt is maradhatunk egész nap.-mondtam mire neki felcsillant a szeme
-Maradok.-mondta mosolyogva.Én is elmosolyodtam.-De azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek a tegnapi viselkedésem miatt.Elég rossz napom volt,és úgy látszik te ittad meg a levét.Nagyon sajnálom.Tényleg nagyon.-mondta boci szemekkel.
-Neked is szépek a szemeid.-mondtam mire elmosolyodott.-És nem haragszom.Már hozzászoktam az efféle viselkedésekhez.-mondtam,bár lehet hogy az utolsó mondatot nem igazán kellett volna.
-Ezt hogy érted?-kérdezte
-Áh ne is törődj velem.Vedd úgy hogy semmit sem mondtam.
-Szóval akkor nem bocsájtasz meg?-kérdezte letörten
-Azt ne vedd úgy, hogy nem mondtam.
-De mondd már el hogy hogy értetted hogy hozzászoktál az ilyen viselkedéshez?
-Jó,oké elmondom.Szóval apa spanyol,és ezt sokan nem nézik jó szemmel.Mindenki úgy viselkedik velem,mintha valami kis zöld lény lennék.Ezért nincsenek itt barátaim.Tomikán kívül.-mondtam
-És rajtam kívül.-mosolygott szép szemekkel
-Ne nézz így!-takartam el szemeit és száját erre elkezdi mozgatni az orrát és a kezemet nyalogatta.Levettem a kezemet a szájáról de a nyelve még mindig kint volt a szájából.
-Hány óra?-kérdezte,én megfordítottam a fejem és ránéztem a fali órára,ami 5 óra 33 percet mutatott.Persze Krisztián szemén még mindig ott volt a kezem.Úgy döntöttem nem mondom meg neki hány óra.-Hallod?Itt vagy még?-kérdezte mosolyogva.Nem válaszoltam.-Naaa...Szólalj meg.-Várt egy kicsit de én nem szólaltam meg.-Akkor énekelj!-mondta
-Na azt lesheted.-mondtam és elengedtem a szemét.Ránézett az órájára.Most jut eszembe nekem tanulnom is kell.
-Krisztián nekem még tanulnom is kell szóval sajnálom de nem mulathatom el az időt most.-mondtam mire elég furcsán nézett rám.
-Holnap szombat.
-Ma milyen nap van?-kérdeztem mire elkezdett röhögni.
-Pé..Pént...Péntek.-nevetett.És még fél perc múlva is nevetett.De már annyira,hogy azt hittem megfullad.Már a hasát fogta és kifeküdt a kanapén, amikor kezdett végre lenyugodni.
-Jól vagy?-másztam rá hogy láthassam az arcát.
-Persze.-sóhajtott egy nagyot.Én leszálltam róla,aztán még mindig ott feküdt.
-Te nem vagy éhes?-kérdeztem
-De...-mosolygott rám
-Akkor gyere,keresünk valamilyen kaját.-mondtam,és elindultam a konyhába.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés