Éppen a hajamat igazgattam a tükör előtt, mikor csöngettek. Vetettem még egy utolsó pillantást tükörképemre, majd ajtót mentem nyitni. Nagy levegőt vettem és lenyomtam a kilincset.
- Szia, ezt neked hoztam - húzott elő a háta mögül egy csokor virágot.
- Óh, köszönöm - mosolyogtam. Nagyon meglepődtem, szép gesztus volt ez tőle. - Gyere beljebb - invitáltam kicsi lakásomba és gyorsan kerestem egy vázát a virágoknak.
A vacsora nagyon jó hangulatban telt el. Rengeteget megtudtunk egymásról és végre úgy igazán el tudtam magam engedni. Nagyon sokat nevettem - és nem csak kényszeredetten. Ez egy viszonylag idegen személy társaságában régebben nehezen ment volna, főleg, ha az illető ellenkező nemű. Most Krisztiánnal mégis úgy éreztem magam, mintha már ezer éve ismernénk egymást és a legjobb barátok lennénk.
- Ez nagyon finom volt - dicsérte főztömet, mikor már csak az üres tányér és egy fél pohár bor volt előttünk. - Rég nem ettem már ilyen jót. Általában mindig rohanok és csak pár percre ugrok be a gyorséttermekbe, ha meg otthon vagyok, rendelek, de ez elég ritkán fordul elő.
- Megértem. Te aztán nem unatkozhatsz - löktem meg a vállát játékosan.
- Hát, nem, de azért néha már jól esne egy kis pihenés - mondta majd megitta a pohara tartalmát és láthatóan gondolkodni kezdett. - Van egy ötletem! - csillant fel a szeme, amivel kíváncsivá tett. - Holnap lesz három fellépésem is, úgyhogy nem érek rá, de hétfőn találkozhatnánk és akkor majd elmondom.
- Rendben, majd csörögj rám - nyújtottam felé mobilomat, hogy beírja a telefonszámát. Amikor ez megtörtént, majd én is odaadtam neki a saját számomat, felálltunk az asztaltól és kikísértem Krisztiánt.
- Jó volt ez az este - mondta. - Végre igazán el tudtam magam engedni. És, ki ne hagyjam, kajáltam egy jót - nevetett, amin elmosolyodtam.
- Én is jól éreztem magam - bólogattam. - Akkor hétfőn.
- Hétfőn. Szia - köszönt el egy puszival és kinyitotta a szemben lévő ajtót, ami e szerint az ő lakása. Intettem egyet és becsuktam az ajtót. Gyorsan beraktam az edényeket a mosogatóba és beültem a gép elé, majd bejelentkeztem MSN-re. A legjobb barátnőm, Timi, pont fent volt, így egyből rám is írt.
- Szia! Mizújs?
- Éppen most fejeztem be a vacsit. Vagyis fejeztük.
- Ó, pasi a láthatáron?
- Nem, vagyis igen, pasi, de nem olyan pasi. Csak egy barát. Ráadásul csak ma ismertem meg.
- Értem én. :P Na és mi a neve? Lecsekkolnám.
- Éder Krisztián - küldtem el az üzenetet és szinte hallottam, ahogy koppant az álla.
- Húha, ráadásul egy sztár a pasid!
- Nem a pasim!
- Egyelőre. Ugyan, Anna, te is tudod, hogy előbb-utóbb összejöttök.
Itt már kezdtem dühbe gurulni, de nem akartam veszekedni, így inkább kiléptem. Az órára néztem. Még csak nyolc óra volt, így szörfölgetni kezdtem a neten. Rákerestem Krisztiánra facebookon, de vagy 10 profilt találtam. Bejelöltem azt, amelyik a legvalódibbnak tűnt. Csak megismer...
Egy perc sem telt el, máris jött az értesítés, hogy visszaigazolt. Tehát ő is a gép előtt ül. Úgy gondoltam, ráírok.
- Helló - pötyögtem és nyomtam egy entert, majd vártam, vártam és vártam. Végül olyan öt perc múlva érkezett válasz.
- Szia.
- Rendesen megvárattál...
- Bocsánat, csak itt ellenkezünk Tomival. Ő a lakótársam.
- És min, ha szabad tudnom?
- Semmi-semmi, hülyeség.
- Egyébként te miért nem pihensz?
- Miért pihennék?
- Mert mondjuk holnap 3 fellépésed lesz? És mi van, ha összeesel a színpadon, mert nem voltál rendesen kipihenve?
- Kedves, hogy így aggódsz. Jól esik. :P
- Ne értsd félre, nem azért mondom, hogy tetszenél vagy ilyesmi. Na mindegy. Lényeg, hogy sipirc pihenni!
- Igenis anyu :D
- Ne poénkodj, ez komoly dolog.
- Persze-persze. Na jó, megyek, hogy nyugodtan tudj aludni. :D Szia!
- Pás.
És kilépett. Sóhajtottam egyet, majd nyomtam egy piros X-et. Mivel nagyon fáradt voltam - fogalmam sincs, mitől, átöltöztem, fogat mostam és bebújtam az ágyamba. Szinte azonnal elnyomott az álom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés