Neee...Nee...Hagyj már békén..Ne ne bánts - ordítottam majd felriadtam
- Réka,hahó,mi a baj???-futott be Krisztián majd leült mellém...
- Csak...Rémálom...Éss...
- Jólvan,nyugi,nincs itt senki,és nincs baj,jó???-nézett rám
- Jóó...Jólvan...-szipogtam
 Kicsit ültünk még az ágyon,majd visszament aludni....Én nem tudtam visszaaludni,csak forgolódtam...Hajnali 1 volt,de nem tudtam aludni,így kimentem Kriszhez
- Szia-suttogtam - alszool??
- Mmm...Már nem...Baaj van -ásított
- Nem tudok aludni
 Felült a kanapén
- Nah,gyere ide - mutatott a mellette lévő helyre
 Odaültem mellé,majd átkarolt...
- Mindjárt elalszol,jó??Sss...Aludj csak...
 Odadőltem a vállára,és nem kellett sok hogy elaludjak...
 Reggel viszont korán keltem,már 8kor ébren voltam....Még mindenki aludt...Mi pedig egymás vállára borulva aludtunk...Óvatosan felálltam,majd Krisztiánt oldalra döntöttem,betakartam és elmentem felöltözni....Mivel még ekkor is aludt mindhárom srác,így reggelit kezdtem csöndben csinálni...Nem sok minden volt,így csak palacsintát tudtam összehozni az anyagokból...Egész jól haladtam,már párat meg is sütöttem,mikor hallottam Tomit felkelni...
- Cshááá - mondta
- Sss...Még alszanak...Amúgy jóreggelt,hogy aludtál??
- Jóól...-mondta - Hmmm....finom illatok...
- Vegyél nyugodtan,mert kihűl mire a többiek felkelnek....
- Mmm...-hallottam,majd megjelent mögöttem Krisztián...
- Jóreggelt!!-mondtam
- Nektek is...Mit sütsz???Palacsinta,nyammiiiii - úgy viselkedett mint egy kis gyerek
- Pixa???-kérdeztem
- Jaa,ő elment bulizni este,gondolom még alszik egy ideig....
- Ohh,értem...
- Amúgy köszi a reggelit tényleg...-mondták
- Semmi....És mi a mai programotok???
- Megyek keresek buborékfújót - mondta büszkén Tomika
 Mindenkit elkapott a röhögés
- Én...Háát...
- Én benézek a munkahelyemre,meg énekre lemegyek....
- Mit mondtam tegnap????Ha megint ezerrel dolgozol,visszakerülsz a kórházba...Azt pedig senki sem szeretné...
- Jólvan ap... - könnyezni kezdett a szemem - semmi...-majd berohantam a szobájába
 Bedőltem az ágyba a párnára és sírni kezdtem....Eszembe jutottak a szép emlékek az igazi szüleimről,és hogy ők már nincsenek...Meg a nevelőszüleimről is...
- Réka....Rékaaa...Mi a baj????ült az ágyra Krisztián
- Se...Semmi..Haggyuk..Nem fontos...
- Nah,nekem elmondhatod,tudod - majd megpróbált felültetni az ágyon....Felültem,de a térdemre hajtottam a fejem,és tovább sírtam...
- Figyelj,tényleg elmondhatod....Valami bánthat nagyon....
- Csak...Ez egy hosszú történet...Éss...Mindegy - sírtam
- Naa,nyugii,lehet hogy jobb ha elmondod...
 Nem akartam beszélni róla...Se a halálukról,se a nevelőapámról...Így megpróbáltam összeszedni magam....
- Nincs baj - néztem rá,letöröltem a könnyeim,és egy msolyt erőltettem...
- Jó,figyelj,ha nem akarod elmondani,megértem - hajtotta le a fejét...
- Figyu - emeltem fel a fejét,hogy a szemébe nézzek..-nem miattad van,csak nehéz erről beszélnem..
- Jó...
- Azért köszönöm - öleltem meg
 Úgy döntöttem bemegyek dolgozni...Bentvoltam 6 órát majd 4 óra után pár perccel haza vagyis az ideiglenes szállásomra mentem...Messze volt ez,és nem volt kedvem hazamenni,így gondoltam,elmegyek sétálni...A Margit-szigetnél kötöttem ki...Nagyon sokat sétáltam....Átgondoltam mindent,majd jött a Krisztiános téma...Be kellett vallanom,hogy többet érzek iránta mint gondoltam....Mert én barátkozni se akartam,de msotmeg,velük lakom,és....És sajnos vagy épp nem,de úgynézki belezúgtam....Csak az nem volt tiszta,hogy ő hogy érez,mármint vágom hogy kedvel,de szerintem míg barát...Sétálgatok,majd egyszer valamiért felnézek(mert végig az utat bámultam)és kit látok??Azt hittem,azt hittem összeesek....
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés