Elég zord idő volt ezért felkaptam magamra egy melegítőnadrágot, és egy pulóvert, valamint egy sportcipőt majd legyalogoltam a földszintre... Szerencsére nem volt messzi a Margitsziget, de így is volt vagy 2-3km mire odaértem gyalog, de még szerencsére futni volt erőm. :-)
Futás közbe "véletlenül,, belém futott valaki, naná hogy Krisztián volt az...
- Ó szia, ne haragudj! -mondta.
- Semmi baj, amúgy neked is szia. -feleltem mosolyogva. Álltunk egymással szembe vagy 2 percig, majd hirtelen megszólalt Krisztián:
- Na és mióta futsz?
- Őő... kb. egy órája. -És te? -érdeklődtem.
- Én is körülbelül annyi ideje. Edzenem kell a Nike Félmaratonra... -felelt mosolyogva.
- Ááh, értem. Akkor én nem is zavarlak tovább. Szia! -azzal hirtelen megfogta a karom és visszarántott magához.
- Nem zavarsz. -nézett a szemembe, én meg azt hittem elájulok attól a két szép zöldeskék szempártól...
- Őő rendben, de elengednéd a karom? Kezd zsibbadni... -incselkedtem.
- Ja igen, bocsi. -felelt, azzal elengedte a karom.
- Futunk együtt? -kérdezte.
- Ja, persze, oké. -mondtam.
Miután lefutottunk együtt vagy 5km -ert, Krisztián utána a telefonját nyomkodta, amiből azt vettem ki, hogy Twitterezik... Gondoltam felmegyek én is Twitterre, és megnézem a profilját, bár még ezelőtt nem is tudtam hogy van Twittere. A következő üzenetet írta egy perce:
" @ederkrisztian : Jó társaság a Margit szigeten... :-) És 5km futás... huh. fáradt vagyok... zsírabuli ,,
Gondoltam bejelölöm, majd visszaírok...
" @nagytimcsi : @ederkrisztian : Ja, jó társaság... :-) Hosszú egy edzés volt... ,,
Láttam Krisztián arcán hogy elmosolyodik. - Nem is tudtam hogy van Twittered... -mondta.
- Én se hogy neked. -mondtam mosolyogva.
- Akkor mostmár tudod. -kacsintott felém.
- Fáradt vagyok... Nem eszünk egy gyrost így gyorsba? -kérdezte.
- Áh köszi én inkább kihagyom... Holnap megyek meghallgatásra egy fotóstúdióba, és nem szeretnék felszedni pár kilót... -mondtam mosolyogva.
- Tán nem a Mi fotóstúdiónkba jösz? -kérdezte érdeklődően.
- Hát a pontos nevét nem tudom a stúdiónak, de lehet... Majd holnap meglátjuk. -majd rákacsintottam.
- Szuper, holnap pont ott leszek úgy is fotóznom kell egy alanyt szóval hogyha oda mész meghallgatásra, lehet hogy találkozunk! -mondta.
- Jaja.
Közbe pedig Krisszel odasétáltunk a legközelebbi gyrosbárhoz, majd én megvártam még megeszi a kajáját...
- Biztos hogy nem kérsz? -kérdezte csámcsogva.
- Nem köszi... -feleltem mosolyogva.
- Viszont rendelek neked egy kólát, és ezt már nem utasíthatod vissza. -felelt incselkedve.
- Jól van, jól van... Köszi. -mosolyogtam rá.
Miután beszürcsöltem a kólámat, és Krisztián is megkajált elkezdtünk hazafelé sétálni... A hazafelé vezető út elég csendesen telt el, míg egyszercsak az ajtóm elé értünk.
- Köszi hogy felkisértél. -mondtam.
- Igazán nincsmit. -mosolyodott el.
- És köszi hogy elviseltél kajálás közbe. -mondta.
- Óh, nincsmit! -mondtam nevetve.
- Nem is vagy te olyan rossz társaság... -mondtam.
- Te se ám! -kacsintott rám. Pár percig csak az arcát bámultam majd hirtelen megszólaltam:
- Öö... most mennem kell, majd beszélünk még!
- Rendben, légy jó, majd találkozunk még valamikor. -felelt.
- Okés, szia!
- Szia! -azzal adta az arcomra a szokásos három pusziját. :-)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés