Hirtelen megcsörrent a telefonom.Ránéztem a kijelzőre : Dükii:)).Csodááás.végre egy ürügy hogy kimenjek.
-Bocs felkel vennem.-mondtam és kiszaladtam a házból.
-Szia.-szóltam a telómba.
-Hello Klau.csak azért hívlak mert megváltozott a tábor idő pontja.Két nappal hamarabb kezdődik és így tovább is tart.
-Akkor holnap után igaz??
-Igen holnap után délben indulunk.Jó így nem??
-De persze.Jó lesz.-válaszoltam.
-Amúgy merre vagy?
-A Balatonon.Andrissal és Sp-vel.-mondtam.Éreztem hogy Düki vigyorog a túl oldalon.
-Én is mentem volna csak hát nem jött össze.Most lekel tennem.Jó legyél!Szia!
-Rendben!Szia-tettem le.Leültem fűbe.Elbámultam a messzeségbe és az érzések úgy törtek rám mintha dézsából öntenék őket.Könnyek csordultak végig az arcomon.Minden olyan rossz.Mért pont velem történt ez a szörnyűség?És most mért van itt?Utálom magam!

Sp szemszöge!


Egész úton vérzett az orrom.Az a rohadék ha még egyszer a szemem elé kerül én megölöm!
Mikor benyitottunk  Andris és az egyik lány volt a konyhába.
-Végre hogy....jézuus Kölyök mit műveltél?-jött oda Andris.Megfogtam magam és ikább bemenekültem a mosdóba.Andris követett.Megengedtem a hideg vizet és elkezdtem lemosni a vért.
-Mit csináltál az orroddal?Neki mentél egy oszlopnak?-kérdezte vigyorogva Andris.
-Nagyon vicces.-mondtam gúnyosan.
-Jó akkor tudom már.megakartad csókolni a csajt aki behúzott neked egyet.-mondta.
-Jaaj fogd már be!Egyáltalán nem ez volt.-vágtam hozzá a törülközőt.Ha tudná akkor nem viccelődne....

(Klaudia szemszöge)

Csak ültem és némán sírtam.Elbámultam a messzeségbe ahol a hegyek húzódtak.Már az sem érdekelt ha Sp elmond mindent a lányoknak.Úgy gondoltam hogy vissza megyek a bérházba és még ma össze pakolok és holnap haza megyek.Ha a lányok nem jönnek majd hívok taxit vagy megyek vonattal.Nagy nehezen felálltam a földről és vissza indultam.Mély levegőt vettem és lenyomtam a kilincset.Mikor megláttak egy másodperc töredékéig Andris,Krisz és Gabi némán meredek rám aztán Gabi megindult felém.
-Jaaj Klau.Miden oké?-megakart ölelni de én félre húzódtam.A fiúk értettlenül néztek.
-Minden rendben nincs semmi bajom.Asszem megyek és össze pakolok.Holnap haza megyek.-indultam a lépcső felé.
-De mért?Nem értelek.-jött utánam Gabi.
-Mert..Mert hagyjuk.Kérlek most inkább hagyj magamra.-álltam meg a lépcső felénél.
-Rendben.Ha ezt akarod.
-Köszi.-suttogtam.
Bevágtam a szobám ajtaját és sírva kezdtem bele dobálni a ruhákat a táskámba.Mért velem történik ez?Méért??Halk kopogás hallatszott és az ajtó kinyílt.
-Mondtam hogy most nincs kedvem társalogni.-mondtam háttal az ajtónak.Tudtam hogy Gabi lesz az.
-Krisztián vagyok.Bejöhetek.-hallottam a lágy hangot mögöttem.Hátra fordulta.Krisz felém közeledett.
-Már úgy is bent vagy.-mondtam és vissza fordultam a bőrönd felé.gyorsan letöröltem a könnyimet.hiába ujjak csorogtak a helyükre.Krisz oda húzott egy széket mellém.
-El mész?-nézett rám.
-El.-suttogtam.Most meg mit akar?
-Nem neked kéne elmenned-mondta lágyan.Nem néztem rá.
-Nem érdekel.Most már úgyis mind egy.Tönkre tett mindent.-vontam vállamat és még jobban elkezdtek potyogni a könny cseppek az ölembe.
-Nem még nem mindent.-Krisz közelebb ült hozzám.
-Akkor is!Ez olyan..olyan rossz.-már szó szerint zokogtam.Krisz kinyújtotta a karját és megölelt.Hirtelen azt sem tudtam hogy mit csinálok vissza öleltem.Olyan furcsa érzés fogott el a karjaiban.Az ajtó kivágódott.
-Kla....Mit csináltok??-kérdezték egyszerre a lányok és Andris.Ellöktem magamtól Kriszt.
-Ez nem az aminek látszik.-magyarázkodtam.
-De az!-vágta rá Gabi sértődött arccal.Azért csinálja ezt mert ő szerelmes Spbe.
-Nem tényleg nem az!-magyarázkodtam keservesen.Felpattantam az ágyról és megindultam feléjük.Mielőtt oda értem volna az ajtó hangos csattanással becsukódott és a lányok Andrissal együtt pufogva elmentek.Neki dőltem az ajtónak háttal Krisznek és megsemmisülten meredtem ki a fejemből.Puha kezeket éreztem a hátamon.Megfordultam.Nagyon közel állt hozzám.A szemébe néztem.Még mindig csorogtak a könnyeim.a keze megindult az arcom felé.
-Kérlek hagyjál.-álltam arrébb hogy kitudjon menni.Megsemmisülten esett le a keze.
-Klau...-kezdte volna.
-Most már mindent tönkre tettünk.A barátnőim azt hiszik hogy vagy köztünk valami és ezért most utálnak.-sírtam keservesen.Krisztián megakart szólalni de nem hagytam.
-Kérlek menj!-nyitottam ki az ajtót.Mintha a lába gyökeret vert volna.Nem mozdult.
-Krisztián!-szóltam rá.Egy pillanatig azt hittem hogy újra megölel de aztán kisétált.Éreztem a lépteiben a bánatot és a csalódottságot.Már későre járt.elmentem lezuhanyozni és bevágódtam az ágyba.A fal felé fordultam és halkan sírtam.Hallottam az ajtó csapódást mikor bejött Gabi.
-Még hogy  nem szereti Sp-t.Hazudozós.-morogta.Felültem.
-Gabi értsd meg nincs közöttünk semmi.Csak..
-Na persze!Akkor mért ölelgetitek egymást?Fogadni merek hogy csókolóztatok is!-kiabálta az arcomba.
-Nem tényleg nem!Csak megvigasztalt vagyis...-fuldokoltam a sírástól.
-És mégis mi elől vigasztalt meg?-ordította.
-Az...azt nem mondhatom meg mert...
-Tudhattam volna.Folyton csak hazudsz.direkt csináltad ugye?
-Mi??Nem!Mondtam már hogy nem járok vele hányszor  kell még elmondanom?Még barátok sem vagyunk.-ordítottam most már én is.Éreztem a hangos csattanást az arcomon és a fájdalmat.Gabi felpofozott és épp ekkor nyílt ki az ajtó.
-Gabi!-sikította Csillu.zokogva ültem le az ágy szélére.Gabi szeme szikrákat szórt úgy futott ki a szobából.Csillu it maradt velem Regi Gabi után ment.
-Ne sírj!-simogatta a hátam Csillu.
-Mért nem hiszitek el hogy nincs közöttünk semmi?Csak meg ölelt!Az semmi!Még barátok sem vagyunk.-sírtam.
-Én hiszek neked!Különben is az sem lenne baj ha szeretnétek egymást!-mondta.
-De én nem szeretem őt!Sőt most már gyűlölöm.És holnap haza megyek.-sírtam.
-Ha akarod akkor holnap haza viszlek.-ajánlotta fel.
-Azt meg köszönném.
Csilluval megbeszéltük hogy holnap reggel 10-kor már haza is visz.
Reggel mikor felébredtem Gabi ágyába Csillu még aludt.Felöltöztem és halkan kimentem.A lépcső előtt véletlen bele mentem valakibe.
-Bocsi.-hallottam Krisz suttogását.Felnéztem Krisz fájdalmas szemeibe.A szeme az enyémbe fúródott.
-Gyerünk csókoljátok meg egymást.Csak nyugodtan!-hallottam Gabi dühös hangját mögöttem.Sírva rohantam le a lépcsőn.Kivágtam az ajtót és kiszaladtam.Némán sétáltam a városban.Megcsörrent a telóm.
-Haló?
-Szia Klau.Én vagyok az anyád.Minden rendben?
Megköszörültem a torkom.
-Igen minden.Oké, de anyu ma jövök haza.
-Mért?Valami baj van?
-Ja nem...Csak...csak..öö izéé kicsi a ház és sok a turista ezért most hamarabb kell eljönnünk.-hazudtam.
-Rendben.Akkor várlak kicsim.
Kicsit még sétáltam majd kaptam egy sms-t Csillutól hogy 10re jöjjek a parkolóba ot fog várni és lehozza a cuccaimat hogy ne keljen Gabival találkoznom.Leültem a fűbe egy fa árnyékába.
-Nagyon haragszol?-ült le mellém Krisztián.Már megint mit keres itt?
-Mi? ...ja ööö..-dadogtam.Felhúztam a lábam és átkaroltam.Sóhajtottam.
-Tudtam.Ne haragudj.Ha tudom hogy ez lesz akkor...
-Akkor nagy ívben leszarsz.-vontam flegmán vállat.
-Nem!Akkor hamarabb megölellek hogy ne lássák meg.-mosolygott.
-Nekem mennem kell.-álltam fel hirtelen.Krisz is felállt.
-De azért majd egyszer megbocsájtasz nekem ugye?-nézett rám.
-Meg.-dadogtam.Krisz vissza ment a házba én meg a parkolóba.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés