- Szia apuu – kiabáltam be apunak.

- Szia kicsim. – jött a válasz. – na, megmutatod, hogy miket vettél?

- öö bocs… most nem… fáradt vagyok.. jóéjt.

- Hát jó. Szia. – felmentem, letusoltam, majd bebújtam a puha ágyikómba. Összerándultam, amint az új sulira gondoltam, vajon lesznek-e kedves emberek?, lesznek-e új barátságok? Míg ezen tűnődtem, bealudtam. Másnap reggel arra keltem, hogy a finom napsugár csiklandozza arcomat. Nem is tudtam tovább aludni, kimásztam az ágyból, és elkészültem. Felkaptam a táskámat és már indultam is a suliba. Az úton már nem is gondolkoztam, csak álmosan kullogtam. Beértem a suliba, és rögtön Csilla fogadott.

- halii

- szijja – mondtam egy ásítás közben.

- látom nem aludtál sokat – állapította meg.

- hát nem. Na, bemegyünk?

- persze. Amúgy hallottad, hogy Dükiék táncos castingot hirdetnek?

- igen. Nem érdekel. Nem fogom leégetni magam mindenki előtt.

- hát jó. Te tudod. Én a helyedben elmennék, de sajnos táncom van. – mondta szomorúan.

- ne aggódj lesz más lehetőség is – nyugtattam.

- hát persze… - mondta, miközben beléptünk az osztályba. A többiek normálisnak néztek ki, voltak helyes pasik is. Csillával leültünk a leghátsó sorba, majd kipakoltunk. Bejött a tanár és elkezdődött az óra. Mi persze szokásosan végig dumáltuk, és a tanár volt olyan vak, hogy nem vette észre. A következő óra rajz volt, Csilla felszaladt a barátnőjéhez az egyik terembe, én meg tele kézzel mentem a rajzterem felé, mikor véletlen beleütköztem valakibe, a cuccok persze a földön landoltak.

- fenébe.

- jajj hadd segítsek.

- köszi, kedves tőled. – mondtam, miközben ránéztem arra a bizonyos valakire. Hirtelen elállt a szavam, és kiestek a kezemből a papírok. – te…. Te

- én?

- te vagy SP! – mondtam szinte suttogva, elhaló hangon.

- igen, én volnék. Várj csak. Nem te voltál az utcán tegnap a nagy szatyrokkal?

- de én – mondtam mosolyogva.

- látom szeretsz cipekedni. – jelentette ki nevetve, miközben odanyújtotta a könyveket.

- hát öö izéé… - mondtam zavartan. Nem tudom, mi ütött belém. Elpirultam.

- jó látom zavarba hoztalak. – sütötte le a szemét.

- kicsit… mennem kell szia – és nagy léptekkel megindultam a rajzterem felé. Csilla már bent ült, és elmeséltem neki a folyosón történteket. Meglepetten bámult rám. Épp meg akart szólalni, mikor bejött a tanár. Innentől kezdve lassan telt el a nap, de kibírtam. A folyosóra csak akkor mentem, ha muszáj volt, majd eljött a 3 óra, és végre mehettünk haza.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés