|
4.Rész
2010.10.15. 08:48
Mikor hazaértem, gyorsan megírtam a házit, majd lementem apuhoz nassolni egy kicsit.
- na mi volt ma a suliban? – kérdezte, miközben egy tábla csokit majszolt.
- úgy sem hiszed el. – mondtam unottan turkálva a chipsemben.
- de elhiszem. Csak mondd már. – mondta izgatottan.
- hát jó. Beleütköztem SP-be, és fogalmam sincs, hogy hogy került a sulinkba. – hadartam.
- tényleg? De hogy?
- hát tele volt a kezem, nem láttam magam elé, és beleütköztem. Na – hadartam ismét.
- okés. Öö te figyelj… - mondta komolyabban, és meg kissé megijedtem.
- mi van? – kérdeztem remegő hangon.
- nem tudom fizetni a rezsit, el kell költöznünk.
- de-de én… én nem akarok!
- muszáj lesz. Már ki is néztem egy lakást a városban. Ha gondolod, elmehetünk, megmutatom.
- hát oké…- húztam el a számat.
- na akkor mehetünk? – pattant fel a székről.
- hát felőlem oké. – mondtam, és elindultunk. Az út nem volt hosszú, és dugóba sem keveredtünk. A szomszéd háztömb kapuja nagyon ismerős volt, oda is mentem megnézni. Hirtelen nem ugrott be, de biztos voltam benne, hogy láttam már valahol. Vállat voltam, és követtem aput. A lakás szép tiszta volt, bár tágasnak nem mondhatnám. Végül is meg voltam elégedve apu döntésével, így hagytam, hogy magával húzzon az ár. Nem sokkal később már be is költöztünk, kidekoráltam a szobámat, és mikor kész lettünk apu mondta, hogy fel kéne tölteni a hűtőt. Lementem a közeli boltba, majd utána visszamentem a szomszédos háztömbhöz. Nézegettem egy darabig, majd nagy erővel kinyílt az ajtó, és ellökött.
- jézusom jól vagy? – kérdezte aggódva a srác.
- igen, semmi bajom. – mondta gúnyosan.
- nem téged láttalak múltkor abban a középsuliban?
- de, Garami Réka vagyok. Téged már ismerlek.
- Éder Krisztián. – nyújtott kezet. Én még mindig a földön ültem, és felsegített.
- apropó. Te mit kerestél a sulimban? Úgy tudtam, hogy egyetemre jársz…
- hát dolgom volt. – kacsintott.
- öö oké, de ha most nem haragszol, ezt fel kell vinnem apunak.
- nem. Várj.. te itt laksz? – kérdezte széles vigyorral az arcán.
- igen, itt. Most már. – tettem hozzá.
- na az nagyszerű! Akkor gondolom még látjuk egymást. Szia!
- igen, gondolom. Szia. – köszöntem én is el, majd felmentem apuhoz a kicsit megnyomódott kajákkal.
- te Réka. Ezek miért ilyen nyomik? Nem volt nálad elég pénz, vagy mi?- röhögött.
- ha-ha. Belém jöttek, és leestek a földre.
- értem. Oké, mindegy, így is ehetőek. – tette hozzá mosolyogva.
- na én megyek a szobámba csáá…
- oké – jött a válasz. Felmentem twitterre, facebook-ra, és msn-re. Twitteren láttam ezt a kiírást. :
Na, ma is sikeresen beleütköztem abba a lányba…
@ederkrisztian kicsit se fájt…
@Rekka_Breky bocsi :$
@ederkrisztian semmi baj (((:
Kikapcsoltam a laptopot, majd ledőltem aludni, hosszú, volt a nap.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Folytad mert nagyon kíváncsi vagyok és marha jól írsz:)