-ja…öhm…tudod ki vagyok? –mosolygott
-hát…annyit tudok, hogy Krisztián, és a szomszédom –nevettem –de ennél többet nem –pirultam el
-akkor…SP-ről hallottál már? –próbálkozott máshogy
-a-a –csóváltam a fejem, majd lehajtottam. –bocsi –szomorodtam el
-semmi baj. Majd megtudod. –emelte fel a fejem. A szánk egyre közelebb és közelebb ért. Majd megcsókolt. Nagyon megijedtem…nem is a csóktól, mert pasim már volt, meg minden, de nem tudtam mit tegyek. Így elrohantam. Szinte hazáig futottam. Teljesen kábán ültem le a laptop elé, és rákerestem, hogy ki a fene az az SP. Kirakott egy csomó képet, amiken Krisztián volt. Felmentem az spmusic.hu-ra is, és ott is olvasgattam róla egy kicsit. Csak 11 óra volt, ezért elmentem a westend-be, és körbejártam 1-2 üzletet. Éppen jöttem ki a New Yorker-ből, amikor láttam Krisztiánt ahogy egy fiatal lánnyal kéz a kézben sétál. Mivel úgysem volt semmi dolgom, utánuk mentem. Persze távolról, hogy ne vegyenek észre. Leültek egy padra és hosszasan csókolózni kezdtek. Azt hittem összeesek. Valószínűleg beleszerettem egy sztárba, akinek már van barátnője. Szomorúan kullogtam haza. Nem volt kedvem liftezni, ezért lépcsőztem. Amikor felértem a másodikra Tomi éppen ment be az ajtón.
-Szia Tomi – köszöntem rá és mosolyt erőltettem az arcomra. Nem sikerülhetett valami hihetőre, mivel ez volt reakció:
-Szia csajszi. Jesszusom. Mi a baj? – fogta meg a karom. Szinte biztos voltam benne, hogy pillanatokon belül elsírom magam…így lenne ötösöm a lottón. Úgy tört ki belőlem a sírás, mint még soha. Csak zokogtam és zokogtam. Tomi átölelt, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
-Gyere be. Most nincs itthon senki. Mondd el mi a baj oké? – kérte. Igaz, hogy egy napja nem ismerem, de máris éreztem, hogy nagyon jóban leszünk. Bementünk és ő bevezetett a szobájába. Leültünk az ágyra, és beszélgetni kezdtünk. Már jobban voltam, és nem sírtam annyira. Kétségtelenül Tomi jó hatással volt rám. Mindent elmondtam neki. Hogy mi történt pontosan. Ő pedig vigasztalt. Hirtelen Krisztián benyitott, és meglepődötten torpant meg az ajtóban, mire belőlem ismét kitört a sírás. Tomi mutatott valamit Krisznek, ő pedig kiment.
-asszem én megyek – szipogtam.
-kikísérlek – ajánlotta fel.
-köszi – próbáltam mosolyogni. Tomi kikísért, és én meg hazamentem…a szomszédba. Bementem a szobámba és felhívtam Pankát. Ismert már annyira, hogy rögtön rájöjjön, valami baj van. szerencsére sikerült kimagyaráznom. Azt kamuztam, hogy egy filmet néztem meg, és az volt rám ilyen hatással. Valaki csöngetett. Amikor kinyitottam az ajtót Krisztián állt velem szemben.
-mondjad. –mondtam alig hallhatóan, lehajtott fejjel. Félve néztem fel rá. De mégsem mertem a szemébe nézni, mert tudtam, hogy azonnal elsírnám magam.
-beengedsz? –kérdezte rekedten. Arrébb álltam az ajtóból, ő pedig bejött. Mivel a cuccok egy része még mindig dobozban állt, kénytelen voltam beengedni őt a szobámba. Én leültem az ágyra, ő pedig megállt velem szemben.
-ülj le – mutattam magam mellé, egy székre. ő mellém ült az ágyra. - szóval…miért jöttél?
-szeretnék veled beszélni…
-gondoltam.
-szeretném, ha tudnád, hogy köztünk nem lehet semmi. Nekem van barátnőm.
-akkor mégis mi volt az a csók?
-az nem jelentett semmit…nem akartam, hogy jelentsen neked…nekünk valamit.
-nem jelentett semmit? Nekünk? Ne játssz velem! Kérlek, ne tedd ezt!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés