Akarom én ezt? A válasz egyértelmű volt. Igen! Lágyan megcsókolt, én pedig örömmel csókoltam vissza.
-és ez most… -kezdtem
-ha te is… -szakított félbe
-igen… -mosolyogtam. Ne neee. Én ezt nem hiszem el! Miután visszatértem az életbe, Krisztián rám mosolygott, én pedig szorosan megöleltem. Hallottam, ahogy dobog a szíve, ahogy levegőt vesz, mindent. lassan elengedtem. Ő rám adta a nyakláncot, majd indultunk a Westend-be. Az úton halk zene szólt a kocsiban. Alig 5 perc alatt megérkeztünk. Én azonnal bementem abba a boltba, ahol kinéztem egy lila ruhát. Krisztián is jött velem. Megmutattam neki, amit kinéztem, felpróbáltam, és azt mondta, hogy jól is áll. Ki akartam fizetni, de persze hogy nem engedte.
-jó választás. –vigyorgott amikor kiértünk a boltból
-jajj már! Ez úgy hangzott, mintha az apám lennél. –nevettem.
-hé kislány! Kihúzod a gyufát! –vigyorgott.
-jajj már. Egy ilyenért?
-jólvanna. –nevetett –kell még valami?
-nem. –mosolyogtam. –vagyiiiis de! –mondtam miután megakadt a szemem az egyik cipőbolt kirakatán. –nézd azt a cipőőőt –mondtam csillogó szemekkel. Valószínűleg úgy hangozhatott, mint egy 8 éves kislány, aki az apjának könyörög.
-nők…-sóhajtott
-jólvan. nem kell fizetned, sőt bejönni se, csak várj meg itt, de nekem az a cipő kell! –mondtam és bementem a boltba. Megkerestem azt amit kinéztem, és már mentem is a pénztárhoz. Kifizettem és elégedetten sétáltam ki Kriszhez.
-mehetünk? –ásított
-pasik –mondtam drámaian.  –de egyébként igen. Pusziltam volna meg, de ő az utolsó pillanatban felém fordította a fejét, és csók lett belőle. Vigyorogva nézett rám és én meg rányújtottam a nyelvem.
-na gyere –állt fel, és húzott magával. Hazamentünk, én elmentem letusolni, felöltöztem, besütöttem a hajam, tettem fel egy enyhe sminket, és lecseréltem a mobilom hátlapját lilára, hogy passzoljon a ruhámhoz. Amikor késznek ítéltem magam, már  22. 53 volt. Felvettem a cipőt amit vettem, és átmentem Krisztiánékhoz. Becsöngettem és vártam hogy valaki ajtót nyisson.
-nyitom –hallottam Krisztián hangját bentről
-majd én! –kiáltott Tomika. Végül is mind a ketten ott álltak velem szemben. Beengedtek, de nem néztem túlságosan szét. Inkább arra vártam, hogy Krisztián felvegye a Supráját, és indulhassunk.
-melyik legyen? –jött oda hozzám Tomi két sapival a kezében
-bal. –mosolyogtam rá.
-köszi –ment vissza a szobájába. Krisztián is végre kész lett, és indulhattunk. Kocsival mentünk. Krisztián vezetett, én ültem mellette, Tomika meg hátulról videózott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés