Megcsókoltalak…Egy rövid csók volt mert te elhúzódtál…

-          Mi a baj??? – kérdeztem

-          Hát..Tudod…Ez nekem nem fog menni…

-          De…M a baj???Azt hittem…hogy te is….De…Ezt nem értem..

-          Figyelj – fogtad az arcom a kezeid közé – nincs veled semmi baj…Csak nekem ez…

-          De…Biztos hogy velem van a baj???Túl nyomulós vagyok????Sajnálom,de…

-          Psszt…Hogy értessem meg veled hogy nem veled van a baj??? – mondta

-          De..

-          Figyelj,te egy atomjó csaj vagy…De én…Szóval én a fiúkat szeretem…Meleg vagyok Réka….

 Nem….Nem hittem el…Ez…Ez hogy lehet??Miért????És pont te????Dee…..Áhh,nem lehet…

-          Nem hiszem – mosolyogtam rá

-          De,hidd el,nem hazudok

 Anyáám….És tényleg….Pedig tipikus álompasi vagy…És tényleg….Mert ilyen hetero-pasik nincsenek,akik ennyire ” tökéletesek”. És én azt hittem,hogy végre megtaláltam a hozzám illő legjobbat…

-          Bocs…De most….mennem kell – rohantam el….

 Hazafele vettem az irányt…Nagyon sötét volt..Hát igen,már hajnal 3….Egy szűk utcához értem és sehol senki ráadásul….Hát nekem tök mindegy volt…Most ezt kellett elfogadnom….Hogy akibe belezúgtam…A fiúkat szereti…Gondolkoztam ezen,egyszer egy kéz ragadott meg….

-          Segítsééééég!!! – ordítottam

-          Csöndd legyen már…Kusoljáá’

-          Valakiiiiii

 A falhoz nyomott erővel,így a karomat is sikerült lehorzsolni…Majd erőszakosan csókolni kezdett,és a felsőmet kezdte levenni rólam…Majd egy alakot láttam felénk közeledni…

 A következő pillanatban már a földön feküdtem…Nem mertem megszólalni…Csak a verekedést láttam homályosan….Majd azt hogy egyikük a földön feküdt,a másik pedig felém közeledett….Nagyon féltem…Mármár reszkettem is…Sikítani akartam,de egy hang nem jött ki a torkomon.

      -      Hagyjon máár békén – sírtam

 Egy nagy árnyék guggolt le elém….

-          Réka??

-          Krisztián??? – rajzolódott ki a képed…

-          Jól vaagy?? – néztél rám aggódva

-          Háát…Annyira neem…Nagyon megijedtem…  sírtam

-          Cssssh, nincs semmi baj most már – öleltél át.

 Meglepődtem, de nem utasítottam el. Meglepő volt…Miért??? Mert ezt abszolút nem néztem volna ki belőled…Meg a verekedést sem..Meg egyáltalán, hogy kerültél pont most ide??? De a legrosszabb, mi lett volna ha nem jársz erre….

-          Gyere, hazaviszlek – segítettél fel a földről…Pont ott fogtad meg a kezem ahol az érdes fal durván lesúrolta

-          Aúú… - húztam el a karom…

-          Nagyon fáj???

-          Annyira nem, tűrhető…De…Te mit keresel itt?????

-          Figyelj, majd otthon megbeszéljük, de most menjünk…- mondtad végül

 Csendben mentünk egymás mellett, de azt vettem észre hogy nem arra megyünk amerre lakom…

-          Ömm…Én nem erre lakom… - böktem ki végül

-          Hát nem gondoltad, hogy hozzád megyünk….Mármint, felmegyünk hozzám, és majd ellátom a karod, pihensz és reggel hazamész…

-          Mióta vagy te orvos??? – flegmáztam megint

-          Jólvanna, nem kell elfogadni a segítségem, csak normális akarok lenni, már ez is baj???

-          Jó, mindegy, akkor menjünk…De siessünk, mert nem vagyok jól…

 Főként azért fogadtam el, mert már tényleg hulla voltam, a karom fájt ,a fejem úgy szintén, de az a piától, ráadásul otthon nagyon féltem volna….Így talán most megnyugtatott, hogy valaki lesz velem…Bár nem pont rád gondoltam…Miért pont te???

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés