Húzós volt az éjszaka. Többször is felébredtem. Nagyon fájt a fejem. Reggel előbb ébredtem, mint Krisztián. Csak fél 7 volt Kimentem a konyhába, levettem egy poharat és kerestem gyógyszert…ami nem volt. Ittam egy pohár vizet, és visszamentem Kriszhez. Nem volt szívem felébreszteni, ezért hagytam neki egy cetlit, hogy rosszul vagyok és hazamentem, ha akar jöjjön át. Letettem a zongorája mellé, és rátettem a kulcsom, mivel úgy ítéltem meg, hogy nem fogok bírni kikelni az ágyból. Átvánszorogtam a saját lakásomba, és egyenesen a szobámba vettem az irányt. De aztán rájöttem, hogy kéne gyógyszer. Visszamentem a konyhába, és bevettem egy Aszpirint, majd bevetettem magam az ágyba. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi van ha terhes lettem, de aztán rájöttem, hogy ez kizárt! Szép lassan elaludtam.

>Krisztián szemszöge<

Reggel a mobilom csörgésére ébredtem. Gyorsan kinyomtam, nehogy Szilvi felébredjen. Odafordultam felé, de nem találtam sehol. Kimentem a konyhába, ott sem volt. A mosdóban is megnéztem, de nem találtam. Visszamentem a szobámba, hátha hagyott valamit. Ekkor vettem észre egy papírt és egy kulcsot a zongorámon. Levettem a kulcsot és elolvastam a cetlit.
„Szia Krisztián! Nem vagyok valami jól, téged meg nem akartalak felébreszteni, de hazamentem. Itt a kulcs, ha akarsz, gyere át. puszi: Sissi”
A papírt eldobtam és öltözni kezdtem. Mindent úgy hagytam ahogy volt. Még az ajtót is nyitva felejtettem.
(…)
Halkan kinyitottam a szobája ajtaját. Ő csendesen szuszogott. Leültem mellé az ágy szélére, és rátettem a kezemet a homlokára. Megnyugodtam, hogy láza nincs. Még órákig ott ültem mellette, majd kimentem a konyhába, és megpróbáltam teát főzni. Amikor ezzel is megvoltam, Szilvi már 3 órája aludt. Kezdtem aggódni, hogy beteg lett…vagy ami még rosszabb…terhes. Nem! Az biztos nem! Kizárt! De ha mégis… Féltem, hogy mi lenne, ha mégis…mit tennék akkor? A gondolattól kirázott a hideg. Leültem egy székre és bámultam magam elé. Néha még vissza mentem Szilvihez, de ő szüntelenül aludt. Legalább kipiheni magát. Én is elálmosodtam, ezért, hogy ne ébresszem  fel, a kanapéra dőltem le egy kicsit. Csak bámultam a fehér falakat. Tehetetlen voltam. Már az életkedvem is elment. Hazamentem a mobilomért, mert azt is otthon felejtettem. 4 nem fogatott hívás, és 1 sms. Visszahívtam Orsit.
-szia! na végre! –szólt bele idegesen.
-szia. Bocsi. Mi a baj?
-fellépésed lesz!
-mi? Mikor? És hol? –szinte sokkolt a hír, hogy itt kell hagynom ilyen állapotban.
-fél 12-kor. –világosított fel.
-és most van 11 –mondtam alig hallhatóan –oké. Készülök. Mikor jöttök értem? –kérdeztem már normálisan.
-10 perc és ott vagyunk –tette le a telefont.
Hazamentem, átöltöztem, majd én is írtam neki egy cetlit…Úgy látszik ma ilyen nap lesz. Szomorúan csuktam be a szobája ajtaját. Remélem holnapra jobban lesz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés